Mutatunk/mondunk egy megnyugtató gondolatot az imposztorszindrómáról, mégpedig Jordan Petersontól – nem fejtegetjük bővebben, de saját észrevételeinkkel azért kiegészítjük.
Az imposztorszindróma viszonylag gyakori önértékelési zavar. Akinek ilyenje van, úgy érzi, előrejutása, sikere nem saját érdeme, hanem valamilyen külső körülmény eredménye. Mondjuk szerencséje volt, vagy hibásan túlértékelték.
Feltételezések szerint az intelligencia és az efféle lelki probléma között van összefüggés, amit azzal magyaráznak, hogy az igazán értelmes ember egyszerűen jobban felméri és felismeri, milyen kompetenciái hiányoznak. Akkor van gond, ha ezeknek a hiányosságoknak jelentőségét és kiterjedését valaki felülértékeli.
Nem kell ráfüggeni a parára
Az imposztorszindróma gyakran, de nem mindig nagyobb szakmai előrelépés során jelenik meg, mikor hirtelen az elvárások megnőnek, az új feladatkörhöz kapcsolódó ismeretek pedig nyilván még hiányosak. Szinte bármilyen területen előfordulhat, és vannak ráutaló információk, hogy Albert Einstein is ebben szenvedett, de ha ez nem lenne elég, akkor eláruljuk: Harry Potter is.
Mikor az imposztorszindrómáról kérdezték, Jordan Peterson azt mondta, hogy mindenkinél előfordulhat.
Magasabb státuszba vagy új munkakörbe lépve eluralkodhat rajtad ez a lelki állapot, mert mikor egy felelősebb beosztásba kerülsz, akkor valahol imposztor vagy.
Kezdőként még nem tudod pontosan, mit csinálsz, de ez nem jelenti, hogy hazug is lennél vagy épp szélhámos. Akár gyakran előfordulhat az életben, hogy nagyobb tudást kell mutatnod, mint amennyivel valójában bírsz, ami teljesen oké. Nietzsche-t idézve azzal egészíti még ki ezeket:
„Minden nagyszerű ember a saját ideáljának a színésze. Egy ponton egyszerűen úgy kell tenned, mintha már rég ott lennél, pedig még csak most értél oda. Mindenki, aki nem narcisztikus személyiség, érez ilyet.”
A rövid interjúrészletet itt tudod megnézni:
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Néhány további gondolat
Korreláció fedezhetünk fel az imposztorszindróma és a siker között, mivel a vélt hiányosságokat gyakran perfekcionizmussal és többletmunkával próbálják túlkompenzálni. Érdekesebb viszont, hogy kutatások szerint az igazi imposztorok nem szenvednek ebben az önértékelési zavarban.
Ebben a cikkben az áll, hogy ha valaki nagyon magasra értékeli a saját tudását és képességeit, érdemes azon elgondolkodnia, nem becsüli-e túl ezeket, mert önbizalma talán lehet a Dunning-Kruger-effektus eredménye is. Leegyszerűsítve: ez azt takarja, mikor az alacsonyabb tudás fordítottan arányos a saját alkalmasság megítélésével. Például kutatások szerint az alacsonyabb IQ-jú emberek hajlamosabbak túlbecsülni a valós képességeiket.
Mit tegyél
Legyél nagyon alaposan és lelkiismeretesen felkészült. Aki azt hiszi, mindent tökéletesen elsajátíthat, félreérti a lehetőségeit, és emiatt persze valószínűleg imposztorszindrómában sem szenved. Belátással bíró, felnőtt emberként érdemes ennél reálisabban hozzáállni: minden tudás nem lehet a tied, de a magabiztossághoz sokszor az is elég, ha fegyelmezetten megteszed a legtöbbet, ami kitelik.