Egy nő az áldozat, a támadónak pisztolya van, a hagyományos férfiszerep viszont épp leáldozóban. Mit teszel?

Az országban, amely(nek legalább az egyik fele) büszke rá, hogy minden bolond és bűnöző különösebb nehézség nélkül hozzájuthat az embertársai életének kioltására szolgáló hatékony eszközökhöz, nem nagy hír egy fegyveres rablási kísérlet. Egy egyetemi kampuszon, fényes nappal, mások előtt – na, ez viszont talán még ott sem mindennapos.

Egy ilyen, a Chicagói Egyetemen történt esetről számolt be a minap a Fox News. Mint a biztonsági kamerás videón látszik, egy maszkos-csuklyás fickó megállít egy fiatal nőt, és nem zavartatva magát a szemtanúktól, revolverrel a kezében a telefonját követeli. A lány ellenáll, egy ponton megragadja a fegyvert, és addig rángatja, amíg kiszedi belőle a tárat. Az útonálló még kicsit hepciáskodik, aztán lelép.

Hogy az áldozat mennyire cselekedett racionálisan, azt most hagyjuk, utólag ő is arra jut, hogy aligha éri meg egy telefonért lelövetni magát az embernek. Ezzel együtt elismerés mindenképp jár neki azért, hogy nem hagyta magát. Ami azonban igazán érdekes, az a jelenetet végignéző két férfi reakciója, illetve annak megítélése. Sokan ugyanis gyávának nevezték őket, amiért nem csináltak semmit.

Nem mintha számítana, mit mond a közösségi média jelentős részben nagyszájú tökkelütöttekből álló tekintetes ítélőszéke, de ezen azért érdemes elgondolkozni. Teljesen normális, ha bárkinek az jut eszébe: nem lett volna képes tétlenül szemlélődni, már csak azért sem, hogy utána belenézhessen a tükörbe. A legtöbbünknek ez az első gondolata, és ez így van jól, különös tekintettel arra, hogy egy nő került bajba.

Ki ítélkezhet?

De ha magunk így is érezzük (persze más kérdés, hogy hogyan cselekednénk a valóságban), vajon van-e jogunk elvárni mástól, hogy megtegye? És bírálni, ha nem teszi meg? Hiszen a támadó halálos fegyverrel hadonászott, a tét pedig egy pótolhatatlannak nem nevezhető tárgy volt. Mondjuk, egy családos ember számára valóban csak az lehet-e a morálisan helyes döntés, hogy az életét kockáztatja valaki telefonjáért?

Így azért már nem olyan egyértelmű a válasz.

Érdekes az a szempont is, amire a konzervatív amerikai kommentátor, Matt Walsh hívja fel a figyelmet: hogy bizonyos társadalmi mozgalmak az utóbbi években éppen azokat a tradicionális férfiértékeket igyekeznek lenullázni, érvényteleníteni, amelyek alapján valaha egy nő bármilyen helyzetben apellálhatott egy férfi önzetlen – akár önfeláldozó – segítségére.

Tegyük hozzá, hogy az általa hivatkozott példa erősen sántít. Egy éve, a New York-i metrón egy tengerészgyalogos fojtófogással ártalmatlanított egy hangoskodó hajléktalant, és végül megfojtotta, ezért emberöléssel vádolják. Walsh szerint ezért a társadalomnak nincs már joga elvárni a férfiaktól a hősies közbeavatkozást. Az azonban egyáltalán nem mellékes, hogy az elhunyt nem fenyegetett senkit kirablással, pláne megöléssel (nem is volt nála fegyver) – a legerőszakosabb megnyilvánulása az volt, hogy földhöz vágta a saját kabátját.
https://en.wikipedia.org/wiki/Killing_of_Jordan_Neely