Egy nemrég publikált új tanulmány szerint a dalszövegek egyre egyszerűbbé és énközpontúbbá válnak, ami a kutatók szerint a társadalmunkban zajló változások lenyomata.

A zene a mindennapi élet szerves része. Befolyásolja érzelmeinket, társadalmi interakcióinkat és kulturális identitásunkat. A dalszövegek pedig különösen fontos szerepet játszanak abban, hogyan éljük meg a zenét, hiszen gyakran tükrözik és formálják a társadalmi normákat, értékeket, eseményeket. Ennek köszönhetően

társadalmunk egyre inkább az irodalom egyik formájának tekinti a dalszövegeket, amire remek példa Bob Dylan 2016-os irodalmi Nobel-díja.

Azoban a Nature-ben megjelent osztrák tanulmány szerint a dalszövegek az elmúlt ötven évben jelentős változásokon mentek keresztül. A kutatók szerint figyelemre méltó, hogy a lexikális és szerkezeti összetettség jelentősen csökkent, ami az egyszerűbb és egyre repetitívebb szövegek irányába mutató tendenciát jelez. Ez különösen jellemző a popdalokra, de a tanulmány készítői szerint lényegében minden műfaj érintett.

A tanulmány vezető szerzője, Eva Zangerle, az Innsbrucki Egyetemről azt mondja, nem egy-egy konkrét művész tűnik ki, hanem az egész zenei környezet. Ugyanakkor a dalszövegek érzelmi tartalma is sokat változott. A tanulmány megerősíti a negatív érzelmek felé történő elmozdulást, miközben a dalszövegek egyre személyesebbé válnak.

Ez a változás azt sugallja, hogy egyre inkább elmozdulunk az introspektívabb és érzelmi töltetű dalírás felé, tükrözve a társadalom érzelmi megnyilvánulások és sebezhetőség iránti nyitottságának tágabb tendenciáit. Vagy ha másképpen nézzük: a dalszövegek egyre inkább az énre koncentrálnak.

E következtetés levonására a kutatócsoport több mint 353 000 angol nyelvű dalszövegből álló adathalmazt hozott létre 1970 és 2020 között. Öt műfajt elemeztek: rap, country, pop, R&B és rock. A tudósok a dalszövegek lexikális szerkezetét, valamint rímeit, érzelmeit, és szerkezeti összetettségét elemezték.

Ezután megvizsgálták a dalszöveg összetettségének különböző mutatóit. Ilyen például az ismétlődő sorok és a refrének aránya. Az évek viszonylatában vizsgálva azt találták, hogy mindkettő folyamatosan növekszik, ami leegyszerűsítve annyit tesz, hogy minél újabb egy dalszerzemény, annál gyakoribb, hogy a dalok szövegének szegmenseit és refrénjét ismételgetik.

Az eredmények összhangban vannak a korábbi eredményekkel, amelyek a pozitív, örömteli dalszövegek egyszerűsödését és csökkenését is mutatják. Ugyanakkor nem volna igazságos mindezt a kortárs zeneművészet leegyszerűsítéseként elkönyvelni.

Ha figyelembe vesszük az elmúlt 50 év teljes zenei környezetét: a lemezektől a kazettán át a CD-kig, és végül természetesen az algoritmusvezérelt streaming jelenlegi modelljéhez jutottunk a zenefogyasztás terén, ami szintén tényező. Sokkal több zenét hallgatunk, mint korábban, és nagyon máshogy hallgatjuk, mint korábban. A zene elosztásának és fogyasztásának ez a változása mélyreható hatással van a dalírásra, a produkcióra és a hallgatók bevonására is.

Az egyszerűbb, gyakrabban ismételt szövegek nagyobb valószínűséggel válnak fülbemászóvá.

Az is árnyalja a képet, hogy a kutatási minta mérete a nyugati populáris zene angol szövegeire korlátozódik, ráadásul erősen Egyesült Államok-központú, ami kissé korlátozza hatókörét és alkalmazhatóságát a globális zenei és lírai trendekre, illetve a dalírás kulturális árnyalataira.

A tanulmányban használt műfaji és alműfaji besorolások is szenvedhetnek inkonzisztenciáktól és szubjektív besorolásoktól, amelyek befolyásolják a műfajspecifikus trendek elemzését.

Ahogy a dalszövegek egyre egyszerűbbé és érzelmileg terheltebbé válnak, a kutatüók szerint egy olyan társadalmat tükröznek, amely egyre inkább a személyes megnyilvánulásokra és az érzelmi kapcsolódásra összpontosít – valamint egy rohanó-menekülő társadalom pillanatképét, ahol a dolgoknak egyszerűnek és gyorsnak kell lenniük az élet egyre több területén.