Az elmúlt közel tíz évben szinte soha nem volt olyan nap, amikor smink nélkül hagytam volna el a házat. Ennek több oka is volt, az egyik például, hogy a bőröm állapota nem volt (szerintem) elég tökéletes ahhoz, hogy ne akarjam folyamatosan eltüntetni a hibákat rajta. A másik pedig, hogy a sminkelés szinte meditatív folyamatát mindig is szerettem, órákat tudtam eltölteni az üzletekben sminkcuccok után kutatva, ez pedig teljesen kikapcsolt. Az utóbbi években aztán egyre többször futottam bele olyan cikkekbe és videókba, amik a természetességet hirdették, és arra igyekeztek felhívni a figyelmet, hogy ez a sok kemikália, amit napi rendszerességgel az arcunkra kenünk, milyen egészségkárosító hatással bír. A horrorsztorik és egyéb hasznos infók olvasgatása pedig odáig fajult, hogy úgy döntöttem, egy ideig hanyagolom a sminkelést. Másfél évnél tartok.
Na jó, azért azt nem mondom, hogy egyáltalán nem sminkeltem ki magam az elmúlt másfél évben, mert az nem lenne igaz. Talán háromszor összesen előszedtem a sminkcuccaimat, mert kétszer esküvőre mentem, egyszer pedig a diplomaosztómra. Nem volt muszáj sminkelnem, de
úgy éreztem, kell egy nyomós érv arra, hogy rekreációs jelleggel nekiálljak festegetni a fejemet.
Sőt, a szemöldökömet is minden nap megigazítom – erről képtelen lennék lemondani. Hogy mit kaptam az elmúlt másfél évben a nem sminkeléstől? Elmesélem.
#1 Sokkal szebb az arcbőröm
Kardinális kérdés volt, hogy vajon tényleg javul-e majd a bőröm állapota, ha elfelejtem az alapozót. Persze, tisztában voltam azzal, hogy eltömíti a pórusokat, és hogy a drága alapozó nem egyenlő a minőséggel, de valamiért eszetlenül hittem a reklámoknak, hogy xy alapozó (már) nem olyan káros, mint volt. Lol. Bármennyire is fájt először beismerni, az alapozó elhagyásával alig egy hónap után látványosan javulni kezdett az arcbőröm. Egyrészt köszönhetően annak, hogy nem sminkelek, másrészt végleg elfelejtettem az egészségtelen, zsíros és olajos kajákat. A kettő együtt pedig pont azt az eredményt hozta, amit amúgy jósoltak. Persze, mitesszereim attól még vannak, de közel sem olyan durva mennyiségben, mint évekkel ezelőtt. Nem kell havonta kozmetikushoz járnom, és nem kell méregdrága kencéket magamra kennem, hogy jobban érezzem magam, mondván „hát, én mindent megpróbáltam”. Ezen felül
naponta több liter vizet megiszom, így a bőröm is sokkal puhább, hidratáltabb lett, és alapozó nélkül a pórusaim is köszönik szépen, remekül érzik magukat.
A nem sminkelés azonban egyáltalán nem egyenlő azzal, hogy mindenféle arcápolási teendőt ki lehet hagyni a napi rutinból. Ugyanúgy le kell mosni az arcról a szennyeződéseket, amik napközben már attól rákerülnek, hogy csak az irodában ülsz. Ugyanúgy ápolni és tisztítani kell ahhoz, hogy alvás közben a bőr lélegezhessen, regenerálódhasson. Továbbá az, hogy a pórusaidat nem tömíti el az alapozó, még nem mentesít a rendszeres gyorskaja fogyasztás negatív hatásaitól.
#2 Viszlát, kozmetikus és bőrgyógyász!
Gondolná az ember, hogy ha szakemberek kezelik az arcát, akkor biztos tudnak olyan csodaszert adni, amivel megszüntethető a pattanásos, problémás bőr. Hát, nem tudnak. Vannak termékek, amik sokat segítenek, de egy krém sem tud csodát művelni a bőrrel, ha az nincsen több oldalról megtámogatva. Tanácsokat és tippeket viszont kaptam szakemberektől bőven, amik közül a sminkelés mértékének radikális csökkentése volt az, amit szerintem kétmilliószor hallottam az elmúlt években. Ezt az iránymutatást megfogadva aztán hamar feltűnt, hogy a bőrömnek tulajdonképpen nincs már igénye arra, hogy kozmetikushoz járjak vele. Évente pár alkalommal elmegyek, de annak inkább csak frissítő jellege van, mintsem kőkemény arckezelés. Mivel egy ideig gyógyszeres kezeléssel próbálta a bőrgyógyász helyrehozni az arcom, ezért tőle külön elismerés volt hallani a dicséretet, amikor évekkel később visszamentem hozzá, és meglepődve látta, hogy smink nélkül is egész szép a bőröm.
#3 Rengeteg időt (és pénzt) spórolhatsz
Ahhoz, hogy vállalható sminket tudjon készíteni az, akinek nem a sminkelés a szakmája, legalább fél óra szükséges. Nálam, mint kétbalkezes nem profi sminkesnél, ez minimum egy órát vett el a reggeleimből, ha pedig komolyabb alkalomra készültem, még ennél is többet. Elképesztő, hogy
egy héten akár öt órát is ezzel tölthet el az ember úgy, hogy közben korábban kel fel csak azért, hogy arcot rajzoljon magának, és később fekszik le, hogy a sok kencét nap végén lemossa magáról.
Ezt az időt mind-mind megspórolom magamnak, így reggel tovább aludhatok, ami azért elég jó dolog.
A sminkimádat nem épp a legolcsóbb hobbi, ha pedig az ember lánya komolyabb vizekre evez ezen a téren, elég mínuszos buli tud lenni, amikor beszabadul egy drogériába vagy épp a kedvenc márkaüzletébe. Mert az alapozó és a szempillaspirál pár hónap után megromlik, egy jobb minőségűnek ígért verzió több ezer (ha nem tízezer) forint is lehet. A sminkeltávolító szerekről pedig már ne is beszéljünk… Mert amilyen mennyiségben kened magadra a cuccokat, pont olyan mennyiségben kell locsolnod magadra a sminklemosót. Azt pedig tudjuk, hogy amikor az ember szeret sminkelni, akkor pont ilyen lendületesen szórja a suskát teljesen haszontalan cuccokra.
#4 A praktikusság lett a fő szempont
Amióta nem sminkelek, az időtállóságban és a tartósságban kezdtem meglelni a feltétlen örömömet. Ilyen változás például az is, hogy olyan hajfestési módszert választasz, amivel nem kell havonta fodrászhoz járnod, de az is, ha az állandó sminkelés helyett inkább egy tartósabb megoldás mellett döntesz. Szempillaspirál helyett jöhet a műszempilla, ami 2-3 hetet simán kibír, és még szebb is, mint a spirállal kreált verzió. Vagy például az olyan arckezelés, ami egységesíti az arcbőrt, így nem kell naponta belefejelned a BB vagy CC krémbe ahhoz, hogy vállalhatóan nézz ki. Ha meguntad a szemöldök rajzolgatást, jöhet a szemöldöktetoválás, ami ijesztően hangzik, mégis túl praktikus és kényelmes ahhoz, hogy ne próbáld ki.
Mindenképp a kényelem jegyében érdemes megjegyezni, hogy a nem sminkeléssel együtt jár az is, hogy gondolkozás nélkül taperolhatod az arcod. És nem, nem marad az ujjaidon fél liter alapozó, amivel egy perccel később már a ruhádat simogatod. Nem kell félóránként a tükör után kapnom, hogy épp a képem melyik fele folyt el a 40 fokos hőségben, hogy mennyire csillog a bőröm az alapozó alatt vagy épp pandaszemet festett-e nekem a szempillaspirálom.
#5 Megszeretni az igazi arcod
Kétségtelen, hogy sokan azért sminkelnek, mert úgy szebbnek látják magukat. De vannak olyanok is, akik azért, mert élvezik a sminkelést. Már csak ezért sem kéne minden nőt felcímkézni azzal a közhelyes hülyeséggel, hogy akin sok smink van, az nem szereti magát vagy épp takargatja, esetleg szégyelli az igazi arcát. Amikor elkezdesz nem sminkelni, rájössz, hogy nem is másnak, hanem magadnak kell igazán tetszened. Mert klisé ugyan, de ha szereted önmagad, mások is könnyebben elfogadják azt, amilyen vagy. Egyszerűen csak el kell fogadni, hogy akinek igazán bejössz, annak smink nélkül is tetszel majd.
A kiemelt kép illusztráció.