Kínos-e a megcsillanó férfifejbőr, vagy inkább ellenállhatatlanul szexi? Mit mond a tudomány, és mit mondunk mi? Egy őszinte női vélemény.
Én még nem találkoztam olyan férfival, aki örömmel vette volna tudomásul, hogy kopaszodik. A hajkorona ritkulása a többség számára trauma, pedig időről időre napvilágot látnak hírek, melyek azt bizonygatják, hogy a nőknek tulajdonképpen bejönnek a kopasz(odó) pasik, és ezt az egész hajhullástémát csak a férfiak hisztizik túl.
Az nők vonzalma mögött húzódó indok nem túl bonyolult, még Nobel-díjas viselkedéskutatónak sem kell lenni ahhoz, hogy kilogikázza az ember: az olyan tesztoszteronmarkerekhez hasonlóan, mint a magasság, az erős izomzat vagy a testszőrzet, evolúciós szempontból a kopaszodó koponya is nyerő.
Nekünk, nőknek ugyanis tudat alatt máson se jár az eszünk (nyilván), mint hogy életerős kis porontyokkal népesítsük be a Földet, és minél maszkulinabb (ergo minél erősebb) egy férfi, annál inkább hajtunk a génkészletére. Ennyike.
So what.
Valószínűleg azonban reggelente a tükör előtt hozzám hasonlóan téged se vigasztal az evolúciós küldetés, amit éppen betöltesz, egyszerűen csak szeretnéd minél kevésbé szarul érezni magad a bőrödben. Úgyhogy a tudomány tehet egy szívességet, de azért álljon itt a ez a cikk, pár igazolt ténnyel, amiről jó, ha tudsz:
- A kopasz férfiak társadalmilag érettebbnek, intelligensebbnek, képzettebbnek és őszintébbnek tűnnek, mint dús hajú társaik, vagyis a kopaszságot a tesztalanyok többsége a nem fenyegető társadalmi dominancia jeleként érzékeli.
- A kopasz férfiak a vonzó külsőre kevesebb pontot kaptak, mint a fürtösek, viszont a fentiek miatt a válaszadó nők összességében mégis a kopasz pasikat találták szexuálisan vonzóbbnak.
- 35 éves korára a férfiak 45 százaléka, 60 éves korára pedig 65 százaléka tapasztal észrevehető hajveszteséget.
- A korán kopaszodó férfiaknál 45 százalékkal csökken a később kialakuló prosztatarák valószínűsége.
- A sima férfikoponya a csecsemők csupasz fejéhez hasonlóan azt üzeni: Érints meg!
A rohanó idő vasfoga
A kopaszodás olyasmi lehet a férfiak számára, mint nekünk szembenézni a ténnyel, hogy kötőszöveteink idővel a Föld középpontja felé gravitálnak. És ahogyan mi igyekszünk kompenzálni idomaink megereszkedését sporttal, rafinált fehérneművel, ellenállhatatlan személyiséggel vagy szépészeti műtétekkel, úgy érthető módon a pasikat is foglalkoztatja a fogyatkozó hajszálak problémája.
Van, aki örökbe fogad egy hajnyíró gépet, és örömmel veszi tudomásul, hogy egy életre megszabadult a milyenre lőjem be a sérómat kérdéstől, más ellenben felveszi a harcot a megcsillanó fejbőrrel, és akár a hajbeültetésig is elmegy, hogy a folyamatot visszafordítsa.
De a lényeg talán nem is az esetleges válaszlépésekben van, hanem abban, ahogyan az adott személy megéli saját testének fenti változását − és ez bizony mindannyiunk számára nehéz lehet, mert
eszünkbe juttatja a szomorú tényt, hogy nem élünk örökké.
Mire jó a külső?
Jómagam azok közé tartozom, akik számára vonzalom szempontjából a külsőt nagyon könnyen felülírják az egyéb tulajdonságok. Nyilván vannak külsődleges jegyek, amik jobban bejönnek, mint mások, de nem úgy járok a világban, hogy a fejemben élő ideális férfihoz hozzámérem azt, akivel épp összesodor az élet, és az alapján vonzódom, hogy mekkora százalékban egyezik a kettő.
A kinézet a primer benyomásokat illetően fontos lehet, de elég hamar háttérbe szorul például a kisugárzás, a feromonok, az intelligencia, a verbális képességek mögött még akkor is, ha nem az együtt töltött nyugdíjas évekre hajtok, csak jól szeretném érezni magam. Ha pedig az alkonyattól pirkadatig tartó időintervallumnál tágabb horizonton szemlélem a kérdést, még összetettebb a helyzet. Maradjuk annyiban, hogy az élet olykor meglepő fordulatokat produkál. Szóval, ami engem illet,
a férfihajszálak mennyisége számomra nem releváns kérdés.
És itt akár véget is érhetne ez a cikk, de egyrészt méretes egóm ellenére sem gondolom magam reprezentatív mintának, másrészt pedig pontosan látom férfiismerőseim körében, hogy a kopaszodás olykor komoly frusztráció forrása, ami egy kicsit sem lesz jobb attól, ha annyiban maradunk, hogy
No para, fiúk, így is szeretünk benneteket!
Instant survey
Szóval megkérdeztem néhány nőismerősömet a témával kapcsolatban, ami még mindig nem egy méréstechnikailag megalapozott, tudományos igényű eljárás, viszont segít több nézőpontból továbbgondolni a kérdést, és némileg árnyalja a statisztikák által ügyesen leegyszerűsített képet. A csajok 22 és 34 év közöttiek, vannak köztük szinglik, párkapcsolatban élők és házasok is, és mindegyiküktől azt kérdeztem, hogy bejönnek-e nekik a kopasz férfiak, illetve cikinek/taszítónak tartják-e, ha egy férfi kopaszodik. Lássuk, miket mondtak:
„Ez számomra egy több összetevős kérdés. Azt semmiképpen nem tudom mondani, hogy bejön, inkább azt mondom, hogy ez a természet rendje. A barátomnál is mutatkoznak a jelek, hogy idővel kopaszodni fog, ezzel nincs bajom, hiszen egyrészt nem a haja miatt szeretem, másrészt, mint mondtam, előbb-utóbb mindenkinél bekövetkezik. Azonban nem mindegy, hogy mikor. Volt egy fiú, aki udvarolt nekem, és ugyan nemcsak emiatt nem lett semmi végül a dologból, de nem tudtam elvonatkoztatni attól, hogy 25-26 évesen szinte már teljesen megkopaszodott, és ösztönösen arra gondoltam, hogy ezek a gének öröklődnek.”
„Nekem borzasztóan nem tetszik az a fajta kopaszodó pasi, aki hosszabbra hagyja a haját, és lezselézi, lefésüli. Ha már alatta van egy sűrűségnek, akkor inkább vágassa rövidre vagy kopaszra, ahhoz még a szakáll is jól áll. Amúgy nem különösebben érdekel.
„Mivel a férjem félig kopasz, nekem biztosan sokat ér a szavam, de nem tudom azt mondani, hogy a szememben szexibbek/intelligensebbek a kopasz férfiak. Számomra ez belülről sugárzik, akár van haja az illetőnek, akár nincs. Persze a férjem séróját nagyon szeretem, de ez is azért van szerintem, mert ő egyértelműen elfogadja magát, így a hajszerkezetét is, és ez nem vált ki belőle komplexusokat.”
„Nekem nagyon nem jön be, mert szeretem a hajat, de nyilván a korral jár. Szerintem Jason Stathamen kívül nem sok pasinak áll jól.”
„A kopaszodás önmagában szerintem nem ciki, hacsak nem teszi azzá valaki. Alapjáraton semmi sem lehet ciki, ami velünk született adottság, csak fontos, hogy tudjuk azt a helyén kezelni. Ha egy férfi ápolt, igényes, és tud a karakteréhez és a paramétereihez megfelelően stílust választani, akkor nagy baj nem lehet. Ha valaki kopaszodik, nyilván ne válasszon hosszabb hajat, amiről ordít, hogy csak 10 szál van belőle, és ne fésülgesse jobbról balra, mert attól nem lesz több. De egyébként ezt is meg lehet ma már oldani kozmetikai úton, ha valakit nagyon zavar. Személy szerint a koszos körmöket, az igénytelen megjelenést vagy a testszagot milliószor taszítóbbnak gondolom, mint a ritka hajat vagy a kopaszságot. Utóbbit nem is feltétlen veszem észre, ha az összhatás jó, és a kisugárzás magával ragad.”
Vagyis
Nyilván nem lehet messzemenő következtetést levonni ennyi vélemény alapján, de azért van valami, ami több válaszban is visszatér:
nem a kopaszodás a lényeg, hanem az arra adott reakció,
vagyis az, ahogyan a fogyatkozó hajszálak ténye befolyásolja az összhatást. Ha létezik igazán kínos dolog ezzel kapcsolatban, akkor az az, amikor valaki ügyetlenül próbálja meg palástolni hajának ritkulását.
Nem a probléma a probléma
A kopaszodás (a ráncokhoz vagy a mellek megereszkedéséhez hasonlóan) önmagában csak egy változás, nincs neki minősége, se nem rossz, se nem jó, van, akinél az élet velejárója, és van, akinél nem. Negatívummá kétféle módon válhat: vagy a külvilág, vagy az érintett személy teszi azzá.
A társadalom előszeretettel gyárt nyomasztást olyasmiből, ami az emberi élet tök természetes velejárója. Nem kell túl sok ahhoz, hogy ezt a saját bőrödön is megtapasztald, elég, ha nőként / idősként / a többségnél sötétebb bőrszínűként jársz-kelsz a világban. Vagy ha kopasz vagy. A nyomasztás jó buli, remekül lehet vele embereket manipulálni, és jó sok cuccot el lehet vele adni. Védekezni ellene nem túl bonyolult, mindössze két teendőd van: ne legyél előítéletes seggfej, és ne legyél konzumidióta.
Jóval nehezebb ügy, ha maga az érintett ember éli meg negatívumként a tényt, hogy kopaszodik. A pozitív visszajelzések nyilván nagyon fontosak,
én is azért írom ezt a cikket, hogy szenvedő férfiak százezreihez juttassam el az üzenetet: a kopaszodás nem gáz.
De lehetetlen bárkit is rávenni arra, hogy ne érezze azt, amit érez. Ha valakit frusztrál a kopaszodás, nincs az a testpozitív magazincikk, ami ezt egy csapásra megváltoztatja. Úgy vélem, ebben az esetben két út lehetséges:
változtatni vagy elfogadni.
Utóbbi kétségkívül költséghatékonyabb, és fizikailag kevésbé fájdalmas, mint az előbbi, viszont nem mindenkinek megy. A sokat szidott modern technika egyik nagy áldása, hogy változtatni tud korábban visszafordíthatatlan állapotokon is, a hajbeültetés a többi szépészeti beavatkozáshoz hasonlóan arra való, hogy javítson az emberek életminőségén. Élni ezzel pont ugyanannyira nem gáz, mint kopaszodni és belenyugodni, mert