Van, aki még a gondolatától is rosszul van. Van, aki csinálja, de sosem vallaná be, és olyanok is akadnak, akik nyíltan hirdetik. Tök mindegy, hogy turkálónak vagy second hand shopnak hívjuk (vagyis nem, de erről majd később), az alapdilemma ugyanaz: ciki-e a használt ruhát venni, vagy nem, érdemes-e ilyesmire költeni, vagy pénzkidobás az egész. Alaposan megvizsgáltuk a kérdést több oldalról is.

A 19. század második feléig, vagyis az ipari forradalom beütéséig

a használt ruha óriási biznisz volt mint a köznép számára legelérhetőbb öltözködési megoldás.

Sejthető, hogy milyen pénzekért lehetett nadrágokat és kabátokat venni akkoriban, amikor még nem gépsorokon készültek a cuccok konfekcióméretekben, és az összes ruhát szabónak kellett rád igazítania, ha emberül akartál kinézni bennük.

A használtruha-boltokat akkor még mindenki látogatta, az alacsonyabb társadalmi osztályok nagyrészt onnan öltözködtek, de a tehetősebb polgárság is gyakran fordult meg moderált árú, de jó minőségű termékekért. Sőt, a portéka nagy részét például Angliából egészen a 20. század elejéig óriási mennyiségben exportálták Afrikába és más, európai érdekeltségekbe a világban.

Mára már komoly vitákat vált ki a dolog, sokak szemében még akkor is cinkes dolog turiban ruhát kurkászni, amikor egy újonnan 50-60 000 forintért begyűjthető, márkás darabról van szó.

Párhuzamos valóságok

Ha ez embert csak egy kicsit is foglalkoztatja a saját külseje, pláne, ha olyan munkája van, ahol fontos a megjelenés, könnyedén érezheti csapdahelyzetben magát. Egyfelől ott van a médiumok által közvetített valóság, ahol a sorozatoktól a reklámokig, a magazinok szereplőitől az óriásplakátokig a lehetőségek garmadája áramlik felénk, színek, anyagok, stílusok, amelyeknek csak a képzelet szab határt. Másfelől meg ott van mindenkinek a maga privát realitása, amelyben (hacsak nem vagyunk a „saját lábon álló” politikusporontyok egyike) a pénztárcánk jóval élesebben jelöli ki a határokat, mint ahogyan azt a képzeletünk tenné.

Vágyak és lehetőségek eme szomorú egyenlőtlenségét mindenki máshogy dolgozza fel: van, aki az előbbieken, van, aki az utóbbiakon alakít inkább. Ráadásul az értékrendek is különböznek, egyeseknél a funkcionalitás dominál, más a minőséget tekinti elsődleges szempontnak, és vannak olyanok is, akik akkor érzik jól magukat a bőrükben, ha igazodnak az aktuális divathoz, és fontosak számukra a brandek, illetve az általuk sugallt életérzés.

És persze élnek közöttünk jó páran olyanok is, akiknek ez az egész kinézet dolog nem különösebben fontos, ami nem feltétlenül jelent igénytelenséget; lehet, hogy az illető másra figyel, és/vagy ösztönös érzéke van ahhoz, hogy különösebb energiaráfordítás nélkül is vállalhatóan nézzen ki.

Egy kis turitöri

Mi, X generációsok még emlékszünk arra az időre, mikor a „cipőt a cipőboltból” szemlélet jegyében a kínálat kegyetlenül maga alá gyűrte a keresletet, és hacsak nem volt kamionos felmenőd vagy nyugaton élő rokonod, az állami üzletek szűkös kínálatából kellett kihozni a maximumot. Esetleg nagyobb sátoros ünnepeken egy-egy aranyárban vett butikos cucc is befigyelt. Ami azt jelentette, hogy egy vidéki kisvárosban kb. minden harmadik korombéli lánynak ugyanolyan cipője volt, mint nekem, de még Mágenheim Julcsinak is a Szomszédokban.

Igaz, a fentebb vázolt stiláris sivatag azt is eredményezte, hogy ma sem jövök zavarba, ha kötőtűt és fonalat nyomnak a kezembe, akármit bele tudok hímezni egy farmerdzsekibe, és bár nem vagyok profi varrónő, például egy gomblyukat bármikor összehozok varrógéppel, ha kell.

Az elérhető árú darabokat is kínáló fast fashion üzletek megjelenéséig a kilencvenes évek első felében gomba módra szaporodó turkálók jelentették az egyetlen alternatívát azok számára, akik nem érték be az átlagos, szürke, tömeggyártott darabokkal, viszont nem volt pénzük arra, hogy a fokozatosan begyűrűző, menő nyugati márkák üzleteiben vásároljanak, vagy Ausztriáig, esetleg Olaszországig menjenek a jobb darabokért.

Mai szemmel nézve a korai turkálók nagy része meglehetősen silány árut kínált, többnyire szó szerint a nyugati emberek levetett, karitatív szervezeteknek ajánlott „rongyai” kötöttek ki furmányos módon ezekben a boltokban. Az árak ugyan nagyon alacsonyak voltak, de komoly mázli vagy rendszeres és módszeres vadászat kellett ahhoz, hogy az ember igazán jó darabokat fogjon ki.

Pár év után a „turkálós” ruha az igénytelenség szinonimája lett,

és a korábban virágzó boltok többsége nem tudta felvenni a versenyt a sorban nyíló kínai ruhaüzletek, illetve a Bécsből ismerős, és végre itthon is boltokat nyitó C&A, H&M és társai kínálatával.

Azonban legyen szó aprócska üzletekről, országos hálózatról, bolhapiacokról, garázsvásárokról vagy nonprofit adományboltokról, a second hand kereskedések napjainkban reneszánszukat élik, érdemes tehát végiggondolni, milyen előnyökkel és kockázatokkal jár, ha használt ruhát vásárolunk.

ÉRVEK MELLETTE

#1 Nem jön szembe az utcán

Ha szereted a különleges, egyedi ruhákat, de nincs büdzséd dizájncuccokra, akkor a second hand boltoknál nehezen találsz jobb forrást. Főleg az exkluzív, kicsi boltokban lehet igazán különleges darabokat kifogni akár a fast fashion láncok dömpingárai alatt is.

#2 Megfizethető márkás cuccok

Az 1 500 forintért begyűjtött vadiúj Marks & Spencer szoknya vagy a háromezer forintos GAS farmerdzseki

nem városi legenda (előbbi ott lóg a szekrényemben),

és nem is kell turifüggőnek lenni ahhoz, hogy lényegében érintetlen, tökéletes állapotban lévő (némelyiken még az eredeti címke is rajta van) ruhadarabokra tegyél szert mélyen a bolti ár alatt a vezető márkák 1-2 szezonnal korábbi cuccaiból.

#3 Jó ár-érték arány

Van, aki a legértékesebb darabjait féltve őrzi, és csak különleges alkalmakkor hordja, és van, aki számára a ruha értékét az adja, hogy mennyire van kihasználva. Utóbbiak szívesen áldoznak a ruhájukra, ha a hétköznapi viseletükről van szó, viszont nem szívesen fizetnek tízezreket valamiért, amit pár évente egyszer fognak felvenni. Számukra szintén jó alternatíva lehet a second hand. Akár koktélruháról, estélyiről vagy egy puccosabb zakóról van szó, mind beszerezhető jó áron, így több pénz marad a gyakran hordott ruhákra.

#4 Környezettudatosság

Ne vegyél tudomást róla, ha nem akarsz, de ettől még a Föld épp belefullad a túlfogyasztásba. Irgalmatlan mennyiségű áru lapul kihasználatlanul, majd válik szemétté, mert messze a szükségleteink fölött vásárolunk. A tudatos fogyasztás egyik hatékony formája egyrészt, ha nem a szemétbe dobjuk a megunt, de használható dolgainkat, hanem eladjuk vagy eladományozzuk őket (például egy adományboltnak, ami a cuccok eladásából származó bevételt jótékony célra fordítja), másrészt, ha csak abból veszünk újat, amiből feltétlenül muszáj.

Ma már minőségi kompromisszumok nélkül öltözhetünk szinte teljes mértékben is second hand vásárlásokból, ami ily módon nem más, mint az újrahasznosítás egy formája. Tőlünk nyugatabbra vannak helyek, ahol nem feltétlenül csak abban mérik a menőséget, hogy mennyit költesz a cuccaidra, hanem abban is, hogy mekkora ökológiai lábnyomot hagysz magad után.

#5 Low budget

Időnként a legjobb családokban is alakulhat úgy az élet, hogy nincsen zsé, esetleg valamilyen távlati cél (utazás, tanulás, lakás, mindent megoldó részvénypakett vagy garantált sikert ígérő MLM-kezdőcsomag) miatt kevesebb jut öltözködésre. A second hand boltok ekkor is segítségedre lehetnek, hiszen bármekkora keretösszegről legyen is szó, több darabot vehetsz belőle használtan, mint újonnan, és mint említettem, a minőséget illetően sem kell feltétlenül súlyos kompromisszumokat kötnöd.

ÉRVEK ELLENE

#1 Levetett cuccok

Ha viszolyogsz attól, hogy mások, főleg ismeretlenek ruháit hordd, akkor a second hand boltokat nem neked találták ki. Ennyi.

#2 Bizonytalan eredet

Bármit is vásárolsz használtan, sosem tudhatod száz százalékos bizonyossággal, honnan származik. Az csak a kisebbik gond, hogy

nem minden angol, ami fénylik.

Mivel lehetetlen minden egyes darab útját pontosan nyomon követni, rengeteg bizonytalan eredetű, nem eladásra szánt, hanem mondjuk jótékony céllal leadott vagy éppenséggel lopott ruha köt ki végül a használt ruhákat kínáló üzletekben.

Sajnos nincs biztos recept az ilyesmi elkerülésére, de itt is igaz a szabály, hogy ha valami túl szép ahhoz, hogy igaz legyen, akkor az nagy valószínűséggel nem teljesen frankó.

#3 Bizonytalan minőség

Ahogyan az eredetet illetően, úgy a minőséggel kapcsolatban sem beszélhetünk olyan mértékű sztenderdekről és törvényi szabályozásról, mint az új ruhák esetében. Nem tudjuk, kik hordták az eladásra kínált ruhákat, mi minden történt a cuccokkal, míg a boltig elértek, ezért abban sem lehetünk biztosak, milyen anyagokkal, esetleg kórokozókkal szennyeződtek közben. Bár vásárlóként akkor is vannak fogyasztói jogaink, ha használt ruhát vásárolunk, könnyedén belátható, hogy ezek érvényesítése jóval nehezebb mondjuk egy bolhapiac vagy egy garázsvásár esetében.

Egy otthon észrevett folt vagy anyaghiba nem kis bosszúság tud lenni, ezért fizetés előtt a szokásosnál is jobban résen kell lennünk. Persze vannak esetek, amikor még a vegytisztítás költségeivel együtt is jobban megéri valamit használtan venni (vagy egyszerűen nincs pénzünk egy újra), és ne felejtsük el azért első használat előtt az új ruhákat is átöblíteni legalább, hiszen vegyszermaradványok jócskán vannak a zsír új cuccokon is.

#4 Túlárazás

Ahogyan minden más üzletre, úgy a second hand shopokra is igaz, hogy a kihagyhatatlanul kedvező ügyletek árát azok fizetik meg, akiknél a legalább ugyanekkora mennyiségben előforduló túlárazott darabok landolnak. Egy turkálóban ráadásul jóval könnyebb beszopni egy-egy ilyet, hiszen bármit veszel, bármennyiért, az „megéri”, elvégre egy turiban vagy, ott minden olcsóbb. Pedig nagyon is megeshet, hogy egy „kicsit drága, de nagyon tetszik” dologgal minőségben teljesen megegyezőt megkaphatsz ugyanannyiért vagy picivel többért újonnan a szezon végi nagy kiárusításokon, kuponos őrületek alkalmával, esetleg egy outletben. Ráadásul pont a „mindig megéri itt vásárolni” illúziója miatt az arra hajlamosakban a second hand shopping ugyanúgy addikcióvá válhat, mint a „sima” vásárlás.

Ugyanúgy megjelenhet a kényszer, hogy az ember le ne maradjon valami kedvező vételről, ráadásul a fentebb említett illúzió miatt sokkal hajlamosabbak vagyunk megvenni egy csomó olyan dolgot, amit sosem fogunk felvenni, hiszen „olcsó, és valamire csak jó lesz”. Mondanom se kell, hogy mindez jóval súlyosabb költekezéshez vezet, mint amikor újonnan, de átgondoltan gyűjtöd be a cuccaidat.

#5 Nagyobb időráfordítás

Azok, akik hozzám hasonlóan nem szabadidős tevékenységként űzik a vásárlást, hanem azért, hogy beszerezzék a szükséges dolgokat, általában nem igazán rajonganak a second hand üzletekért. Nincsenek tudatosan összeállított szezonális kollekciók, katalógusok, az üzletek túlzsúfoltak, hiányzik az átláthatóság, és természetesen a legtöbb dolog csak egyetlen példányban hozzáférhető. Így míg egy fast fashion lánc üzletében némi netes böngészés után akár 10 perc alatt is elintézhető a vásárlás (megkeresed, felpróbálod, kifizeted), addig egy turkálóban kész lutri, hogy találsz-e a méretedben olyasmit, amit szeretnél. Persze kellő kitartással végül borítékolható a siker, de akik nem bírják az órákig tartó bolyongást nézelődést, azoknak nem valók ezek a boltok.

Vedd-e online?

Ha valahol, akkor a használt piacon különösen kockázatos anélkül turkálni, hogy láttad volna a megvett darabot élőben. Bár hibás példányokat akkor is visszaküldhetsz, ha neten rendelted, de nyilván te sem örülsz, ha a pacal, meggybefőtt, vérfoltos ing vagy kiszakadt, kopott zakó visszapostázásával kell szarakodni. Ennek ellenére nagyon megy az online használt ruha téma, ami egyben alkalmat ad arra is, hogy összemérjük a nagyobb üzletek kínálatát.

Az angol Oxfam például Calvin Klein és Yves Saint Laurent zakókat 15 000-20 000 forint között dobál fel, az amerikai Swap.com pedig Marc Jacobsot 16-ért ilyen minőségben. Összehasonlítás végett, itthon a Háda is kísérletezik a használt ruhák online elpasszolásával, amihez webshopjuk is van (itt), kevéssé nívós kínálattal, viszont szemmel láthatóan még alacsonyabb árakkal. (Az mondjuk nem világos, miért kell némely ruhát ilyen állapotban újszerűként feltüntetni. − A szerk.)

Természetesen most sem mondjuk meg, mit tegyél, de bármilyen üzletet is választasz, érdemes szem előtt tartani az alábbiakat:

• Sajnos/hál’ istennek egy ruhadarabra sincs ráírva, hogyan tett szert rá az, aki viseli.
• Kizárólag az alapján megítélni egy szettet (pláne az azt viselő személyt), hogy mennyi pénzt költöttek rá, nettó sznobizmus, amivel egyedül a kereskedők járnak jól.
• Semmilyen ruha nem ciki, ha egy adott szituációban TE jól érzed magad benne.