Csonttörés virágmintában – az Országúti diszkó remake-jének legnagyobb ágyúi a rövid ujjú ingek

Szerző: NLD

A Road House stílusszempontból is eléggé odateszi magát.

A napokban került fel az Amazon Prime-ra az 1989-es Patrick Swayne főszereplésével készült akciófilm, az Országúti diszkó (Road House) azonos című remake-je. A kocsmai kidobóemberré avanzsált exbunyós sztoriját mi is hype-oltuk korábban.

A főszereplő Jake Gyllenhaal nagyot ment kőkemény edzéstervével és kitesizett fizimiskájával, és a küzdősportrajongók is várták a filmet, mivel a gyakran bicskanyitogató stílusú MMA-fenegyerek, Conor McGregor is színészkedik/bunyózik benne.

Doug Liman (A Bourne-rejtély, A holnap határa) rendező szállította is, amit kellett: baromi szórakoztató, látványos, csontrepesztő csetepatékban és laza beszólásokban gazdag,

faékegyszerű sztorijú, jó értelemben vett oldschool bunyós akciófilmet tett le az asztalra, amely tisztelettel dolgozza fel a videotékasztár OG-t.

Emellett az is jót tett a filmnek, hogy a poros mucsaröcsögéről egy festői floridai tengerparti kisvárosba helyezték át a történetet.

Gyllenhaal ráadásul teljesen komolyan veszi a szerepét, profin hozza a sztoikus, jó modorú, de acélos Elwood Dalton figuráját. Az UFC-bajnok McGregor pedig – akit amúgy Meryl Streep inspirált a színjátszásra – nyilván hitelesen öklözik-térdel-fojt, elképesztően inkompetens „színészkedésével” és fülsértő akcentusával pedig amolyan

tiszteletbeli Florida Manként nem lóg ki a film világából ordenáréskodásával.

Sajnáljuk, hogy végül az előzetes ígéretek ellenére nem került mozikba az Országúti diszkó, mert simán működne nagy vásznon. Mindesetre megéri elindítani streamingen/letékázni a remake-et – főleg, hogy a styling is klasszul sikerült.

A film elején a korábbi ketrecharc-bajnok Dalton fekete cuccban jelenik meg, ami illik a búskomor karakterhez. Amikor a jobb napokat látott, csóró, kocsijában élő, depressziós férfi – egy kellemetlen MÁV-találkozás után – elvállalja a csehói rendfenntartói melót, flagráns, világos ingre váltja az addigi sötét hoodie-s fitjét. Nem kell ahhoz fekete öves filmesztétának lenni, hogy az ember megfejtse a szerkó-update mögött rejtőző szimbolikát.

Annak ellenére, hogy csak egy kis táskányi cucca van, Dalton számos extravagáns, pupillarobbantó mintákkal megtolt, azonban szellős szabású viszkóz- és leninget megvillant a filmben: a klasszikus virágok akadnak absztrakt motívumok és pöttyök is.

Az antagonista Knoxot alakító McGregor – aki amúgy első jelenetét ádámkosztümben tolja le – is bírja a színeket és a mintákat. A hepciáskodó, idegbeteg verőember 150 rugós, James Bond által is kedvelt Orlebar Brown fürdőgatyáját virágmintás ingekkel kombózza, azonban Gyllenhaallal ellenben a lazább fazon helyett izmozós, szűk verzióra voksolt.

Mintásrövidujjúing-connoisseurként kimondottan élem Gyllenhaal és McGregor hercig fitjeit.

Üdítő Thomas Magnum után újra olyan akcióhősöket látni, akik nem asszonyverőben asszonytisztelőben vagy talpig feketében keménykednek – és persze jól illenek a szettek a napfényes floridai miliőhöz.

Itt van még jó kis kontent