Mélységesen felháborítónak tartom, amikor random emberek kérdőre vonnak bárkit azért, mert képes kiakadni a pattanásai miatt, meg rosszul érzi magát, és utál emberek közé menni. Az van, hogy a pattanásos/aknés bőr egy bizonyos kor után egyáltalán nem „természetes” folyamat, ami „majd elmúlik”. Vélemény következik, empirikus alapokon.
Pattanás. Már a szó önmagában is gusztustalannak hat, hát még akkor, ha a világ összes ragyája a te fejeden akar kiteljesedni. Áltatnak minket kamaszként, hogy amint beáll a hormonháztartás, meg a szervezetünk is stabilabbá válik, eltűnnek majd. Hát van, akire ez nem igaz, és elég sokan vannak azok, akik szenvednek a vörös foltok miatt. Abban a pillanatban, amikor felnőttként félve nézel reggel a tükörbe, mert rettegsz, hogy vajon hány új vörös kráter nőtt az arcodra az éjszaka alatt, betegségről beszélünk. A betegség pedig mindig annak a jele, hogy valami nem jól működik.
Szóval, ha most huszonvalahány éves vagy, de 13 éves korod óta pattanásos a bőröd, csak jelzem, hogy
valami nem oké.
Persze neked tiszta a lelkiismereted, mert tényleg minden létező cikket elolvastál a neten, kipróbáltad nagymamád összes természetes, házi praktikáját, megfogadtad minden eddigi kozmetikusod tanácsát. Odafigyelsz arra, hogy mit eszel, napi 3 liter vizet iszol, hogy megtisztítsd a szervezeted, de szart se ér. Hiába nem eszel csokit, sült krumplit, olajosat, egészségtelent, kakaós palacsintát, fűszeres chipset, sima chipset, nem segít.
Próbálod magadban megtalálni a lelki okát annak, hogy miért nő minden egyes nap 10 új pattanás a fejedre, és a jóisten miért büntet ennyire gáz fejjel – de egyszerűen nem megy. Pedig téged érdekel a téma, és simán szerezhetnél az évek alatt összeszedett információkból egy doktorit. Nos, a tudásod pont annyit ér, mint a csodakrémek: semmit.
Amivel mások fárasztanak
A legjobb barátnőd olyan, neki bevált termékekkel bombáz, amik nálad nem hatásosak. Az anyukád szerint túl sokat sminkelsz, és biztos rossz az alapozód. Persze ő nem tudja, hogy a legdrágább márkák termékeit is kipróbáltad már, hogy elhittél minden „dermatológiailag tesztelt” feliratot, és bedőltél a hidratálókrémes alapozóknak. Azt sem tudja, hogy próbálod egyre kevesebbet sminkelni magad, hogy még csak véletlenül se kínozd pluszban a bőröd. Ahogy azt sem, hogy már rég csak a kozmetikusod által ajánlott naturális cuccokkal vakolod a fejed, ha vakolod egyáltalán. Mondjuk hetente kétszer, de ha nem muszáj, inkább egyszer sem.
A kozmetikus, akihez évek óta jársz, 50 csodanövényből összerakott krémeket tukmál rád, hogy „ez majd segít”. De nem. És attól sem lesz jobb a bőröd, ha rendszeresen mégy hozzá, ugyanis se a hagyományos, se a leginnovatívabb modern kezelések nem működnek.
Azt javasolják az okosok a környezetedben, hogy használj natúrkozmetikumokat. Mert azok biztos egészséges(ebb)ek. Honnan is tudhatnák, hogy az összes létező márkával próbálkoztál már? Azt is mondják, hogy biztos rossz kajákat eszel, és túl sok a méreganyag a szervezetedben. Ja, bárcsak tudnák, hogy az aknés bőrödön a legdurvább önsanyargató diéták sem javítanak.
Amikor a smink sem segít
A csapból is az folyik, hogy a szép smink alapja az ápolt bőr. Nos, van, aki rengeteget ápolja a bőrét, és valóban foglalkozik azzal, hogy az arcát a bőrtípusának megfelelően minőségi termékekkel tisztítsa, kezelje. Van, aki reggel képes azért korábban felkelni, hogy legyen ideje az arctisztítási rutinjára, este pedig inkább később fekszik, csak be tudja fejezni a 72 lépésből álló step-by-step folyamatot, mert a kozmetikus azt mondta, ez majd segít. (Hogyne.)
Vannak azok a napok, amikor már a smink sem segít. A primer nem teszi puhábbá és egységesebbé a bőrt, a színes korrektor nem tünteti el a pattanások vörösségét, az alapozó pedig nem fedi el a sebeket, bőrhibákat.
Ilyenkor jön az, hogy beleveted magad a YouTube világába,
a keresési előzményeid csak make up tutorialokból állnak,
és az összes szemhangsúlyos sminket profi módon megtanulod elkészíteni csak azért, hogy eltereld mások figyelmét az arcbőrödről. Egy darabig működik, leplezed saját magad előtt is a pattanásokat az arcodon, de ahányszor tükörbe nézel, látod, hogy a helyzet – számodra – semmivel sem lett jobb.
Ahogy érzed magad
Senki nem érti meg, hogy neked milyen érzés minden reggel félve tükörbe nézni. Hogy mennyire irigy vagy azokra a lányokra, akiknek makulátlan bőrük van, akiknek se egy mitesszer, se egy pattanás nem rondítja el az arcát. Már az Instagram feedet is félve nézed meg, mert tudod, hogy a csapból is a hibátlan bőrű lányokról készült képek folynak. Századszor is felteszed a kérdést magadban, hogy miért nem használ semmi, gyötör a gyanú, hogy minden eddigi próbálkozásod rossz volt. Nem érted, miért nem értik az emberek, hogy képtelen vagy elfogadni magad. Mintha a „komoly betegségek” közé csak a halálos kórságok tartoznának.
Lehet, hogy az aknés bőr nem halálos, de attól még lelkileg kurvára megviseli az embert.
A többiek merő jóindulatból elültetik a fejedben a gondolatot, hogy végül is annyira azért nem rossz a helyzet. Lehetne rosszabb is. De mi a francért akarnád a legrosszabbhoz hasonlítani magad?! Az ismerőseid jönnek a „fogadd el magad” szarsággal, és a Facebook is csak természetes szépségről szóló posztokkal csábít kattintásra.
De hogy lehetnél természetes szépség, ha az arcbőröd ronda?!
Hogy fogadhatnád el magad, ha egyszerűen képtelen vagy túllépni az arcodon lévő pattanásokon, amiknek már a gondolata is felemészt? Honnan tudják ezek az emberek, hogy milyen érzés minden reggel sírva tükörbe nézni és minden este fájó bőrrel lefeküdni?
Ami a megoldás (lehet)
Végső elkeseredésedben nyilván kezded elfogadni az egészet, bármennyire is fáj, de bele akarsz törődni abba, hogy pattanásos bőrrel temetnek majd el. Nos, mielőtt temeted magad, van itt még valami, ami segíthet.
Nem fogok hazudni, és gyógyszer promót sem akarok csinálni, de az a helyzet, hogy ha már rég túl vagy a kamaszkorodon, és semmi nem tünteti el a pattanásokat a fejedről,
minél előbb keress fel egy bőrgyógyászt, aki nagy valószínűséggel gyógyszert fog felírni.
Bocs, ha ennél izgalmasabb megváltásban reménykedtél, de a dolog ennyire egyszerű: fordulj orvoshoz. Neki ugyanis van annyi szakértelme, hogy eldöntse: egy fertőzés, anyagcserezavar, stressz vagy a genetika áll a problémák hátterében. Könnyen lehet, hogy olyan gyógyszert kapsz, amiben hormon is van, de az biztos, hogy hónapokon át szedned kell majd. Cserébe viszont véget érhet egy évek óta tartó rémálom.
Ulla megjegyzése:
Az akné nem csak a kamaszokat és a fiatal felnőtteket sújtja. Én egy kezemen meg tudnám számolni, hány pattanásom volt érettségiig, majd az egyetemi évek alatt, hálistennek sosem volt problémás a bőröm. Aztán egyszer, már túl a harmincon, egy nehéz életszakasz után gyakorlatilag egyik napról a másikra robbant fel az arcom. Ragyák és fájdalom egyre nagyobb területen, ezzel párhuzamosan értetlenkedés és sajnálat a környezetemben. Ennek ellenére nekem is beletelt jó pár hétbe, míg leesett, hogy ez valamivel durvább eset, mint amikor túltolom a mogyoróvajat, vagy brutális peteérésem van. A gyógyszeres (esetemben hormonmentes) kezelés öt hónapig tartott, a pattanások teljesen eltűntek, és azóta sem tértek vissza, a háttérben nagy valószínűséggel lelki okok, illetve az extrém stressz húzódtak.
Jó, ha tudod, hogy ma már a kamaszoknak sem kell szükségszerűen szenvedniük. A kozmetikumokra költött horribilis összegek helyett érdemesebb minél előbb felkeresni a bőrgyógyászt, így nagyobb az esélye annak, hogy maradandó nyomok nélkül gyógyul az arcbőr. Nem vagyok az a fajta, aki egy köhintésre egyből bogyók után nyúl, de én is csak biztatni tudok mindenkit, aki makacs pattanásoktól szenved, hogy mielőbb forduljon orvoshoz, majd szigorúan tartsa be a kapott utasításokat, és rendesen járjon a kontrollvizsgálatokra. A kezelés egyébként meghatározott protokoll és folyamatos ellenőrzés (laborvizsgálatok) mellett zajlik, így teljesen biztonságos.