„Shake Your Money Maker” – énekelte Elmore James 1951-es dalát Rod Stewart. Most komolyan is gondolja.
A 78 évesen is zavarba ejtően nyughatatlan, ráspolytorkú skót, Rod Stewart 2024-ben nagyszabású Ázsia- és Európa-turnéra készül, miközben csudálatos Rosso Corsa fényezésű, keveset futott egykori F50-ese a kalapács végső csapását várja a Collecting Cars aukcióján.
Az F50-es egyébként egy viszonylag szerencsétlen modell a nemes maranellói istálló történelmében, hiszen
minden idők egyik legmenőbb Ferrarija, az F40 utódául szánták.
1995-ben mutatták be, és 1997-ig mindössze 349 darabot gyártottak belőle. Az F40-es duplaturbós V8-asa helyett egy rendes, szívó V12-es került bele, és több szempontből is sokkal polgáribb autó volt az elődjénél, habár ez egy csúcs-Ferrari esetében marha hülyén hangzik – de igazából Rod Stewart esetében is.
A 4,7 literes V12 alapjai a Ferrari F1-es versenyautóiból származnak, és az 519 lóerős motor még mai fogalmaink szerint is tudja a menést: 3,8 másodperc alatt gyorsul 100-ra, a végsebessége pedig 325 km/h.
Az F40-eshez hasonlatosan kiemelkedő, hatalmas hátsó szárnyával és a jellegzetes légbeömlőivel az orrán az F50-es is egy igazi karakter a saját jogán, de azért benne van – mert benne kell, hogy legyen – a formatervben, hogy honnan jön.
A soft-rock legfőbb bugyinedvesítője, Rod Stewart a maga példányát még 1997-ben vásárolta újonnan.
Néhány éve túladott rajta, és a 26 éves kora ellenére mindössze 17.707 kilométert futott – vagyis lényegében még bőven bejáratós – vörös csődör most ismét eladóvá vált. A licit e sorok írásának pillanatában 2 milliő 450 ezer fontnál (kb. 1 milliárd 70 millió forint) jár. Méltán, mert az autó állapota tökéletes, tulajdonképpen újszerű:
Az árverés leírásából kiderül, hogy álltában is rendszeresen szervizelték a gépet, amiről részletes dokumentáció készült – annyira, hogy a leendő vevő tizedmilliméteres pontossággal fogja tudni az első és hátsó féktárcsák és fékbetétek vastagságát. Az autóhoz eredeti litográfiák is járnak:
Egyik kedvenc pontom a példásan aprólékos leírásban az, hogy az eladó jelzi: az irányjelző-kapcsoló bevonata enyhén ragacsos (termoplasztikus elasztomer, VW-konszern-autók tulajai jól ismerik…), ami a Ferrari ezen korszakában (és ennél az anyagnál – teszem hozzá) teljesen megszokott, a másik pedig az, hogy „az eladónak nincs tudomása elektromos hibáról”, ami viszont „a Ferrari ezen korszakában” egyáltalán nem megszokott.
Egy V12-es Ferrarinak persze – egykori tulajdonosához hasonlóan – kiemelt jelentőségű a hangja. A vasárnap estig tartó árverés lebonyolítói erre is gondoltak. Mutatom, hogyan énekel: