Azok is jól járnak, akiktől búcsúzkodnál, mert legalább nem szakadnak ki az önfeledt szórakozásból. Win-win.

Mindig is a köszönés nélküli lelépés híve voltam, több okból is, melyek közül az egyik legfontosabb a most megkutatott tényező. Azzal tehát, hogy mintegy tudományosan is igazolták, hogy két napot is lehet nyerni vele évente, utólag is minden egyes, a másnapokon kapott szemrehányás és kellemetlen csetelés mind-mind értelmet nyert.

Kétheti elfoglaltság

Persze ahhoz, hogy a búcsúzkodás kiiktatásával megnyerd azt a két napot, amit kihoztak a tudósok, úgy huszonöt buliba el kell menned évente, ami azt jelenti, hogy nagyjából kéthetente kell pörögnöd egyet az éjszakában. Persze ha a nyári fesztiválok napjait külön-külön egy-egy bulinapnak tekintjük, akkor nem föltétlen kell fixen kéthetente elhajolnod.

A nagyszerű és tényleg hiánypótló kutatás az ausztráliai Új-dél-walesi Egyetemhez fűződik, ahol 2000 olyan embert kérdeztek meg, aki átlagosan évente 25-ször ment szórakozni. Dean Hoddle kutatásvezető szerint az eredmények azt mutatják,

onnantól, hogy úgy döntünk, ideje lelépni, legalább háromnegyed órába telik, mire ténylegesen el is tudunk indulni.

Ezt az időt részben az teszi ki, hogy megkeresd a barátaid, akik vagy a tánctéren nyomulnak, csajoznak/pasiznak, dumálnak egy sarokban, vagy épp cigiznek, szóval szanaszét vannak. Aztán ha megtalálod őket, illuminált állapotuk/állapotod vagy a hangzavar, vagy más miatt nehezen értitek egymást, vagy éppen kínosan magyarázkodnod kell, hogy miért mész haza – és ez bizony mind-mind fölösleges időrablás.

Arról nem beszélve, hogy mennyire kizökkentheted a tánctéren még bőven vígan vonagló haverokat-haverinákat a hangulatból a fancsali, búcsúzkodós képeddel, ahogy bejelented nekik, hogy neked mára elég volt.