Memóriahab, morzsaporszívó, vezeték nélküli fejhallgató, légtalpas cipő, vagy épp babatápszer. Ezek ma már mind teljesen hétköznapinak számító dolgok, amiket kezdetekben az űrkutatásban használtak, de később gyökeresen átalakították az átlagemberek életét is – így vált életünk szerves részévé az űrkutatás.
Az Amerikai Egyesült Államok űrügynökségének, a NASA-nak a tevékenysége lényegesen nagyobb hatással van mindennapi életünkre, mint gondolnánk, hiszen a nagyszabású, űrkutatáshoz kapcsolódó fejlesztések nélkül
a ma ismert, napi használatú tárgyaink egy része talán nem is létezne.
Összegyűjtöttünk tíz olyan holmit, aminek a jelenlétét és használatát ma már teljesen természetesnek vesszük és bele sem gondolunk, hogy esetleg az űrkutatás történelmének egy-egy darabkáját tartjuk a kezünkben.
#1 Memóriahab
A memóriahab eredeti rendeltetése az volt, hogy segítse elnyelni a becsapódás erejét, így védve az űrhajósokat. Ezt a technológiát ma már szinte mindenhol alkalmazzák az ágymatracoktól kezdve a párnákon, deréktámaszokon és talpbetéteken át egészen a lónyergekig.
#2 Karcálló szemüveglencse
A NASA egyik kutatóközpontja az űrben használt eszközök gyémántkeménységű bevonatának fejlesztésén dolgozott, annak érdekében, hogy karcállóvá tegye az űrhajósok sisakjának rostélyát. Manapság ugyanezt a műanyagot használják a napszemüvegeken, amely nemcsak olcsóbb az üvegnél, de jobb védelmet nyújt az UV-sugárzással szemben is.
#3 Vezeték nélküli fejhallgató
Bár nem a NASA találta fel a modern vezeték nélküli fejhallgatót, a technológiát először náluk fejlesztették ki, méghozzá a Pacific Plantronics hangtechnikai céggel együttműködve. Nem nehéz elképzelni, hogy a szabad, vezetékmentes kommunikáció miért is volt olyan fontos az űrhajósok számára.
A találmány először akkor nyűgözte le a világot, amikor Neil Armstrong 1969-ben leszállt a Holdra, és bejelentkezett speciális, vezeték nélküli fejhallgatóján keresztül.
A technológiát később továbbfejlesztették, sőt, azóta is folyamatosan fejlesztik, de csak a kétezres években vált olcsóbbá és így a hétköznapi polgár számára is elérhetővé.
#4 Babatápszer
A csecsemőtápszerekben megtalálható fő tápanyagdúsító összetevő kifejlesztése eredetileg egy NASA által támogatott kutatás eredménye volt, amely az algák lehetséges felhasználását vizsgálta a hosszú távú űrutazások során. Ezek az úgynevezett mikroalgák ma már a csecsemőknek szánt tápszerek legnagyobb részében megtalálhatók.
#5 Liofilizált élelmiszerek
Bizony, a fagyasztva szárítás technológiáját is a NASA fejlesztette ki, méghozzá azért, hogy a hosszú Apolló-küldetések során lehetővé tegye az úrhajósok számára a zöldség-gyümölcshöz jutást. Az eljárás során az élelmiszereket megfőzik, lefagyasztják, majd egy vákuumkamrában lassan felmelegítik, hogy a keletkezett jégkristályokat eltávolítsák.
A technológia végeredménye egy olyan étel, amely tápértékének 98%-át megőrzi, viszont eredeti tömegének csak ötöde marad meg. Sokkal gazdaságosabban tárolható és jóval hosszabban is eltartható, mint a friss élelmiszer, amiből készült. Ha legközelebb gyümölcsös müzlit eszel, jusson eszedbe a világűr.
#6 Morzsaporszívó
A Black&Decker az 1960-as években a NASA-val szorosan együttműködve azon dolgozott, hogy olyan akkumulátoros fúró-csavarozókat és egyéb kézi szerszámgépeket gyártsanak, amelyek alacsony gravitációjú – vagy egyenesen gravitációmentes – környezetben is ugyanúgy működnek.
Nem nehéz elképzelni, hogy ez a fejlesztés kritikus fontossággal bírt a NASA-nál. Kevesen tudják, de ebből a projektből született meg később az első, vezeték nélküli kéziporszívó is.
#7 Láthatatlan fogszabályzó
Bár az űrhajósok ugyanúgy szép mosolyra vágynak, mint bárki más, a láthatatlan fogszabályzóhoz (Invisalign) használt technológia nem erre a célra készült. Az itt használt átlátszó polikristályos alumínium-oxidot (TPA) a NASA eredetileg az infravörös antennák védőbevonataként és a hőkövető rakéták megtévesztésére fejlesztette ki.
#8 Légtalpas sportcipő
Napjaink sportcipői is az űrhajósoknak köszönhetik létezésüket – legalábbis részben. Az Apolló-missziók résztvevői számára a NASA egy olyan speciális lábbelit fejlesztett ki, amely lehetővé tette, hogy ruganyosabb legyen a léptük a masszív szkafanderben és közben lábuk megfelelően szellőzzön is.
A háromdimenziós, légkamrákkal ellátott poliuretánhab-technológia elnyelte a vibrációkat és az ütéseket, így enyhítette a lábat érő terhelést, ezáltal kényelmesebb volt benne járni és futni.
#9 Inzulinpumpa
Az űrhajósok életfunkcióit a kezdetektől fogva nyomon követik a távolból is, hiszen kulcsfontosságú. Ez egy folyamatos fejlesztéseket produkáló törekvés, amelynek keretein belül a NASA néhány évtizeddel ezelőtt olyan mérőműszereket hozott létre, amelyeket a vércukorszint szabályozására, szükség szerint inzulin kibocsátására alakítottak át.
#10 Kamerás mobiltelefon
Nem titok, mégsem része a köztudatnak, hogy a modern digitális kamerákban lévő CMOS képérzékelők is a NASA környékéről származnak. Az eredeti cél az volt, hogy hatékonyabb és olcsóbb kamerákat készítsenek az űrhajókhoz, de hamar kiderült, hogy némi egyszerűsítés és olcsósítás ereményeképpen a technológiát idelenn a Földön is hasznosítani lehet.
A CMOS-szenzorok először webkamerákba kerültek, majd később a villámtempóban fejlődő mobil- és okostelefonokba, melyek egy része a mai napig ezt a technológiát használja.
A fönti lista természetesen egyáltalán nem teljes, hisz olyan alapvető, de egyértelműen és köztudottan az űrkutatásnak köszönhető dolgok nincsenek rajta, mint a GPS-rendszerek, a műholdas kommunikáció vagy épp a nagy teljesítményű napelemek.
A NASA – és az összes egyéb űrközpont – tudósai folyamatosan olyan megoldásokon dolgoznak, amiket első körben még csak a sci-fi filmekben láthatunk, ám amint gazdaságosan, sőt, profitálhatóan lehetségesség válik ezeket előállítani, elkerülhetetlenül megjelennek mindanyiunk hétköznapjaiban is.