Vajon mit reagál egy férfi, akinek egy ismeretlen nő szexet ajánl az utcán? És fordítva?
Semmi sem illusztrálja jobban a női és férfi szexus közötti különbséget, mint egy érdekes kísérlet, amelyet a Psychologytoday.com-on megjelent minapi írásában idéz fel Jed Diamond amerikai pszichoterapeuta, számos sikerkönyv szerzője.
A kutatásról a neves evolúciós pszichológus, David Buss számolt be pár éve egy bécsi, „Szexuális konfliktus az emberi párválasztásban” című TED-előadásában. Egy attraktív ellenkező nemű személy odalépett a kiválasztott résztvevőkhöz az utcán, és azt mondta: „Szia, felfigyeltem rád, nagyon vonzónak talállak”, majd feltette az alábbi három kérdés egyikét:
- „Randiznál velem?”
- „Feljönnél a lakásomra?”
- „Lefeküdnél velem?”
Amint várható, a válaszok megoszlása nagyon különbözött a megkérdezettek nemétől függően.
A férfi által leszólított nők 56 százaléka beleegyezett a randevúba, 6 százalék mutatkozott hajlandónak felmenni a lakására, és
0 százalék bólintott rá a szexre a rámenős idegennel.
Ezzel szemben az ismeretlen nő által megkörnyékezett férfiak 50 százaléka állt rá a randira, 69 százalék indult volna a pecóba, és 75 százalék mondott igent a szexre. (Buss itt megjegyzi, hogy az aktust elutasító 25 százaléknyi férfi közül sokan barátnőre vagy menyasszonyra hivatkozva mentegetőztek, illetve azt kérték, hogy térjenek vissza a dologra később, ha a helyzet esetleg megváltozna.)
Ennek az ordító különbségnek evolúciós alapja van. Mint Buss The New Science of the Mind (Az elme új tudománya) című könyvében írja:
„Az emberi szexuálpszichológia évmilliók során fejlődött ki, hogy megbirkózzon az ősi alkalmazkodási problémákkal a modern fogamzásgátló technológia megjelenése előtt. Az emberekben még mindig megvan ez a mögöttes szexuális pszichológia, még akkor is, ha a jelenlegi környezet megváltozott”.
Az előadást érdemes végignézni, csak 18 perc, és amellett, hogy érdekes, helyenként vicces is:
Buss felsorol benne néhány olyan szexuális konfliktust, amely a két nem eltérő, evolúciós alapú vágyaihoz kötődik. Többek között ezeket:
#1 konfliktus: A szexuális változatosság iránti vágy
Arra a kérdésre, hogy ha megválaszthatnák, hány szexuális partnert szeretnének maguknak a hátralévő életükre, a nők átlagosan 4-5-öt mondtak, míg a férfiak 18-at (úgy, hogy kizárták az eredmények értékeléséből azt a két fickót, aki 1000-et mondott).
#2 konfliktus: A dekódolási torzítás
Egy kísérletben férfiaknak és nőknek mutattak egy videót, amelyen egy férfi és egy nő beszélget, és egy ponton a nő rámosolyog a férfira. A videót itt megállították, és a résztvevőket megkérdezték: Miért mosolygott? Mire gondolhatott? A férfiak jóval nagyobb valószínűséggel válaszolták, hogy nyilvánvalóan szexuális jeleket küldött, a nők viszont jobbára úgy értékelték, hogy csak barátságos, udvarias volt.
Ez az érzékelési torzítás megint csak konfliktusok forrása: a férfiak hajlamosak olyan szexuális érdeklődést feltételezni, ami nem is létezik. Ráadásul ez a balítéletük különösen gyakori a szép nők esetében, holott ők a másik nem tagjainak gyakori próbálkozásai miatt az átlagosnál is kisebb valószínűséggel viszonozzák a közeledést.
#3 konfliktus: A párválasztási piac értékkülönbségei
Buss felidézi, hogy egy kolléganője egyszer megkérdezte tőle: „Miért van az, hogy az összes férfi, aki engem érdekel, nem mutat érdeklődést irántam, de üldöznek azok, akik engem hidegen hagynak?” Ő pedig őszintén megmondta neki: „A párválasztási piacon te egy olyan 8-as vagy, aki 10-eseket keres, de 6-osok ácsingóznak rá”.
Ez az egyik leggyakoribb és leginkább félreértett konfliktusforrás: a szerző azt írja, ügyfeleinek is erősen ajánlja, hogy értékeljék reálisan a saját értéküket a piacon. Még nyersebben fogalmazva:
„Mondogathatjuk magunknak, hogy ez nem számít, hogy a külső helyett az egész embert kell látni, de nem hagyhatjuk figyelmen kívül az evolúciót.”
És akkor egy kis kémia: