A legtöbb férfi szemében biztosan. Hiszen Sámson volt az a pali, aki minden erejét és varázsát hosszú fürtjeinek köszönhette, mikor pedig azoktól megfosztották, közönséges halandóként hamar elvesztette képességeit − leegyszerűsítve a sztorit. Ez valahogy ma sincs másként, azzal a különbséggel, hogy a mese modern verziójának szenvedő alanyai inkább a nők.
Mert ugye, bár menő a man bun, azért egy karakteres arc, egy kidolgozott felsőtest, egy kis zsiványság a szemben, és mi, nők már olvadunk is − függetlenül attól, hogy mi van a férfi fején. Na, de hogy ez fordítva nincs így, arra szerintem mindenkinek van legalább 1 vagy még inkább 1 millió példája.
Sajnos a mérce mindig kettős; ez a halál és az adók mellé felkerülhet a világ legbiztosabb dolgainak listájára. A témát kár is ragozni, hiszen már nagyanyáink is azt tanították, hogy „a férfi elég, ha egy fokkal szebb az ördögnél„, de
te már ébredni is tökéletes frizurával, csillogó szemekkel, feszes bőrrel és pluszkilóktól mentesen ébredj, különben hamar le leszel cserélve.
Ezen lehet háborogni, meg női mozgalmakat szervezni, de a helyzet az, hogy ha lenne lehetőségem Christian Louboutint húzni a lábamra, talán én sem a fast fashion topánjait koptatnám. Az meg, hogy nőről, férfiról, cipőről, életről beszélünk, teljesen mindegy. Mind a legjobbat, legszebbet, legtökéletesebbet szeretnénk, csak a jó pasik könnyebben válogathatnak, mert belőlük van kevesebb.
Hosszú haj, mint a nőiesség maga?
De vajon hol van a határ az igényes/kívánatos megjelenés és a sztereotip elképzeléseknek való megfelelési kényszer között? Muszáj Sámsonnak maradni, ha lehetnénk macskanők is? Természetesen nem, hiszen ma már mindenhez jogunk van, még ahhoz is, hogy rövid hajunk legyen. Na meg ahhoz, hogy viseljük a következményeit. Nézzünk meg csak párat a közelmúlt lelkes próbálkozói közül.
#1 Cara Delevingne
A világ egyik legszebb nőjeként számon tartott modell, aki merte úgy gondolni, hogy neki nem a hajában van a vonzereje. Ami teljesen logikus, hiszen az arca még mindig különleges, a teste még mindig tökéletes, a pillantása pedig továbbra is nőket és férfiakat hódít meg egyszerre. Viszont közelebb került a halandó léthez, hiszen a világ hetek óta ekézi, amiért egy kiló szőrrel kevesebb lett. Tényleg ennyit jelentene az a lobonc?
#2 Katy Perry
Menjünk kicsit tovább, hiszen egy példa nem példa, még a brit tudósoknak sem. De szerencsére van még néhány csaj, aki az én cikkem örömére elhitte, hogy lehet egyénisége. Köztük szegény Katy Perry is. Vele kapcsolatban van is egy mém, ami egész pontosan úgy aposztrofálja a jelenséget, hogy
a démon, ami anno megszállta Miley Cyrust, most átvándorolt belé.
Kedves.
Ami azt illeti, magam sem értem, hogy esetükben a rövid haj miért párosult egy elcseszett stílusváltással, de ez már egy másik sztori, ami inkább az aktuális lelki sérüléseik/útkeresésük számlájára írható. Az viszont biztos, hogy a legtöbb ócsárlás mégiscsak a hajukat éri, és nem az ordenáré stílust, amit ehhez párosítanak. Ez pedig önmagában nehezen értelmezhető számomra, mert Miley például így is tudott kinézni azzal a rövid hajjal.
Itt pedig sok minden, de nem csúnya, a nyelvnyújtogatástól meg tekintsünk el, mert ekkor éppen 23 éves volt, és rappernek képzelte magát. Szerintem 21. századi macskanőként még így is simán működőképes − persze a hozzá passzoló „felvevőpiac” számára.
#3 Selena Gomez
Egyébként meg nem is kell ennyire drasztikus változtatást eszközölni a frizuránkon, hogy mindenki olyan pillantásokat vessen ránk, mintha a vonat vitte volna el valamelyik végtagunkat. A szerencsétlen Selena Gomezt sem kerülik el az okos megjegyzések és a siránkozó hozzászólások − bár még mindig a fél világ követi. Pedig a különbség pusztán ennyi:
És oké, én nem mondom, hogy nem volt szép hosszú hajjal, na de azért még most sem őt küldeném le a bányába szénért. Viszont a helyzet az, hogy ez nem számít… Mert függetlenül attól, hogy milyen divatnak hódolunk, milyen stílus áll a szívünkhöz legközelebb, vagy hogyan vélekedünk a szépségről,
a szép nő fogalmához a hosszú, lehetőleg dús és mindenképpen gyönyörű haj képzetét társítjuk.
Mielőtt tiltakozni kezdenél, gondolj kedvenc színésznődre, kedvenc énekesnődre vagy kedvenc közéleti személyiségedre, favorizált modelledre. Egyáltalán gondolj ezek közül bárkire: 10-ből 8 biztosan a hosszú hajúak táborát erősíti. Katalin hercegnőtől Kim Kardashianig, Palvin Barbin és Angelina Jolie-n át.
A mindennapi pszichológia hasábjain is a fentieket alátámasztó sorokra bukkantam, kiegészítve némi biológiai-kémiai magyarázattal:
„A hosszú és középhosszú hajú nők szignifikánsan nagyobb tetszést arattak a férfi vizsgálati személyek körében, mint a kontyos, valamint a rövid, a rendezetlen vagy az ápolatlan frizurájú hölgyek. Olyannyira erősnek bizonyult a hosszú és középhosszú hajra vonatkozó preferencia, hogy egy kevésbé vonzó arcot is tetszetősebbnek értékeltek, ha hosszú vagy félhosszú hajjal mutatták be.
A hosszú haj azért is kedveltebb a férfiak körében, mert a haj feromonszállító, -elosztó funkciókkal bír.”
Szerintem ez a feromonszállító, -elosztó funkció lehet a felelős mindenért. De most komolyan, mi más, ha nem ez? Milyen logikus magyarázat állhat a mögött, hogy százezreket is hajlandóak vagyunk elkölteni póthajra, meg sírva jövünk ki a fodrásztól, ha 3 centi helyett 4-et vág a hajunkból, mert tudjuk, hogy emiatt a pasinktól a szomszédig mindenki legfeljebb udvariasságból fog bókolni. Még a legszerelmesebb férfitól se nagyon számíthatunk más kérdésre, mint arra, hogy: „EZT MOST MIÉRT KELLETT!?”
Tisztelet persze a kivételnek, aki férfi létére már túljutott azon, hogy az instakész dobozmegoldásokra gyúljon lángra benne a szerelem, és a „szép” definícióját össze tudja kötni az egyéniséggel.
Amikor a rossz tapasztalat eltántorít
Meg persze nyilván lesznek olyanok még, akik a rövid hajadat is imádni fogják… erre vannak a szülők, a (gyáva) kollégák és azok a barátnők, akik a két számmal kisebb ruhára is azt mondják, vedd meg. Ja, és persze a fodrászod, aki készítette. Én egyszer próbálkoztam eddig rövid fazonnal (mióta nem édesanyám vágja a hajam), és pontosan olyan kiszolgáltatottnak éreztem magam vele (főleg az első napokban), mint Sámson − leszámítva, hogy nekem volt lehetőségem visszanöveszteni.
Pedig nem lettem kövérebb, se csúnyább, sőt még a gumicukor gyűrűt és a bimbótapaszt is meghagytam Miley Cyrusnak. De valahogy mégsem ugyanazokat a pillantásokat kaptam. Voltam „aranyos„, voltam „vagány„, de inkább voltam az a lány, akinek 2 évet várnia kellett, hogy a „piaci értéke” a helyére kerüljön. Hozzáteszem, értékes szűrő is volt ez a világot és a környezetemben lévő férfiak korlátolt hozzáállását illetően.
Egyébként hazudnék, ha azt mondanám, bennem nem élnek olyan mélyen a sztereotípiák, és a szép nő fogalmáról ne minimum Monica Belucci jutna eszembe.
De talán érdemes néha a dobozon kívül is gondolkodni. Akár mást veszünk górcső alá, akár a magunk szépségét, egyéniségét próbáljuk meghatározni. Meglehet, Monica Belucci szépsége sem csorbulna, ha egyszer lenne olyan bevállalós, és kilépne a reá szabott keretből. Ha meg így nézzük, talán mégis a macskanő lesz az ideális példakép…
