Kérdések kérdése.
A Pubity nevű bulvár-Instagram-oldalon fedeztük föl a posztot, melyben egy férfi történetét foglalják össze röviden, akinek a feleségéről kiderült, hogy halálos beteg, és kilenc hónapja van hátra. Az ő utolsó kívánsága volt, hogy hadd feküdhessen le az exével. A poszt arról szól, hogy a férfi képtelen teljesíteni a kívánságát.
Máshol sajnos nem találtuk meg a sztorit, a Redditen sem, pedig a Pubity szerint a férfi bár törölte onnan, de valaki visszarakta, így túl sok további részletet mi sem tudunk közzétenni róla. De nem is kell, nem ez a lényeg, minden további információ úgyis már csak katasztrófaturistáskodós csámcsogás lenne.
Elég, ha felteszed magadnak a címben szereplő kérdést, ami akkor is szíven üt, ha épp nincs senkid. Mi minden játszódna lenne benned egy pillanat alatt, mikor meghallod, majd az első sokk után tényleg felfogod a kérdést? És utána napokig min és hogyan rágódnál, milyen szcenáriókat futtatnál végig magadban? Például feltehetően eszedbe jutna, hogy talán az egész házasságod (és ezzel az életed egy jelentős része) elhibázott volt, hogy a feleséged végig az exével akart volna lenni inkább.
Hibáztatnád-e magad, hogy elvetted tőle a boldogságot azzal, hogy feleségül vetted? Na, de akkor miért ment hozzád, miért mondott igent lánykérésre?
Eszedbe jutna-e, hogy talán te voltál túlságosan nyomulós, és hogy észre kellett volna venni a kétségeit? És miként lehet az, hogy végig a házasságotok alatt nem vettél észre mindebből semmit?
Vagy képes lennél nagyvonalúan teljesíteni a kívánságát, képes lennél magadban is ténylegesen úgy elkönyvelni az egészet, hogy ez nem rólad, legfőképp nem ellened szól? És tudnál erre így gondolni az egész hátralévő életben?