Aki befektetné a pénzét, annak legalább egyszer eszébe jut. Érvek és ellenérvek a fizikai aranyba való befektetéshez.
A shitstorm egyik alkotóeleme, az infláció már egy ideje itt van velünk, érthető hát, hogy akinek pénze van, azt továbbra is erősen foglalkoztatja a kérdés, hogy mibe rakja, hogy ne veszítsen (sokat) az értékéből.
Most arról a klasszikusról lesz szó, amivel sokak sokszor kacérkodnak, ha befektetésről van szó, akár a legendája (nem lehet bukni rajta, mindig nő az értéke), akár a spagettiwesternekből táplálkozó romantikája miatt: a fizikai aranyról.
Mindenekelőtt tisztázzuk: bár hosszú távon tényleg tartja az értékét, igenis lehet bukni rajta, ha az ember rosszkor veszi és adja el. Az aranyárfolyam is mozog, mivel a tőzsdén kereskednek vele, és a fizikai arany mindenkori ára ettől nyilván nem független.
Az igaz, hogy bizonytalan időkben általában drágulni szokott – akárcsak a szintén biztonságos kikötőként tisztelt amerikai dollár -, de erre az egyetlen népi megfigyelésre befektetési stratégiát alapozni olyan, mintha Houstonban Medárd napján döntenének a következő űrhajóindítás időpontjáról.
Szóval mit érdemes megfontolni, ha valaki aranyrudakat (-lemezeket, -érméket, -ékszereket) venne?
#1 Egyszerű vs rizikós
Pro: gyorsan vehető, adható. Nem kell hozzá brókercég, értékpapírszámla, megbízás, lehet személyesen és még házhoz szállítással is. Vevőt találni és megállapodni is könnyebb, mint egy ritka műkincs esetében.
Kontra: nagyon észnél kell lenni. Aki nem ért hozzá, hogy például milyen tisztaságú aranyat vesz, azt simán átverhetik. Nyilván tanácsos jó hírű, megbízható céggel üzletelni akkor is, ha valamivel drágább.
#2 Igénytelen vs macerás
Pro: nem kell a fenntartással foglalkozni. Ellentétben mondjuk egy festménnyel, az arany elvan tisztogatás nélkül – kivéve az olyan ékszereket, melyeket hordanak.
Kontra: a tárolás nehézkes és drága. Ha nem óhajtod a saját lakóhelyed erődítménnyé alakítani, beleértve a házi széf beépítését is, akkor megbízol egy szolgáltatót a cucc őrzésével, ahonnan hozzájutni nem feltétlenül egyszerű vagy gyors.
#3 Valódi vs veszélyes
Pro: fogható és tapintható. (Kriptopénz-befektetők most inkább görgessenek tovább.) Gyermeteg indoknak tűnik, de sokak fontos, hogy lássa és érezze, valós, létező dologért adott ki pénzt. Még akkor is, ha az a pénz csak digitálisan volt az övé.
Kontra: bármit teszel vele, biztonsági kockázatot vállalsz. Befektetési jegyért aligha ütnek le, és a diszkontkincstárjegyet sem tépik ki a nyakadból az utcán.
#4 Rugalmas vs személytelen
Pro: papírmunka nélkül átruházható. Úgy adhatod tovább utódaidnak a családi örökséget, hogy nem kell hozzá felbérelned kisbusznyi ügyvédet, az állami ügyintézésről nem is beszélve.
Kontra: nehezebb bizonyítani, hogy a tiéd. Papíron nem feltétlenül kötődik hozzád, bár azonosítója jó esetben van.
#5 Diszkrét vs költséges
Pro: bizalmas ügylet. Ha részvényt vagy más értékpapírt veszel, arról más is értesül, ha akar. (Bár léteznek olyan, a rejtőzködést segítő formák, mint a magántőkealapok.) A fizikai arany megvásárlásáról és eladásáról lényegében csak te tudsz, meg a kereskedő.
Kontra: ha gyorsan szabadulnál tőle, akkor rosszul jársz. Akár tizenöt százalékos árkülönbség is lehet egy-egy aranytermék eladási és visszavételi árfolyama között, ráadásul minél kisebb a lapka, annál magasabb.