A magyar Csíkszentmihályi Mihály flow-elmélete rengeteg dolgot megmagyarázott belső világunkkal kapcsolatban, de sokan félreértelmezik a leírt pszichológiai jelenséget. Az alábbiakban rendet vágunk a témában.
Nagyjából Douglas Adams óta ismert, hogy mi az élet értelme, ám a boldogságnak a definíciója sem egyértelmű, pedig az elmúlt pár ezer évben érkeztek ígéretes megfejtések magára a fogalomra és a megélésére. Bizonyos buddhista tanítások szerint az élet maga a szenvedés, és azokban a pillanatokban, mikor ezt elkerüljük, már fel is sejlenek a boldogság körvonalai.
Marcus Aurelius megrögzött sztoikusként úgy volt vele, hogy a boldogságot és a szenvedést is viselni kell, úgyse tart egyik se fog túl sokáig. Mark Twain abban látta saját boldogságának forrását, ha valaki mást boldoggá tehet; Puskin az olvasás-gondolkodás-szeretés által háromszögelt térben kereste a megoldást.
A teljesség keresése a felperzselt világ romjain
A tinédzser Csíkszentmihályi Mihály a második világháború lezárása után arra kereste a választ, hogy a körülötte élő felnőttek ugyanazokra a körülményekre miért adnak teljesen más érzelmi reakciókat. Aki mindenét elveszítette, hogy tud felszegett fejjel járni, mások pedig (ez volt a többség) miért nem tudják a traumáikat letenni, majd tovább haladni.
Vizsgálódásaikor eszébe jutott, hogy Budapest ostromakor a legdurvább bombázások közepette is annyira bele tudott merülni a sakkozásba, hogy a külvilágot képes volt totálisan kizárni. A háborút követően Olaszországban ugyanezt a tevékenységben való feloldódást élte át falmászáskor –
akkora kihívást jelentett a sziklafal meghódítása, hogy pillanatra se jutottak eszébe a kamaszkori szorongását kiváltó gondolatai.
Ezen tapasztalatait felhasználva interjúkat készített olyanokkal, akik az életükkel elégedettek voltak: először művészekkel, alkotókkal, sportolókkal. A megkérdezettek nagy részének olyan hivatása vagy hobbija volt, melyben hasonlóan el tudtak veszni, mint Csíkszentmihályi az említett saját tevékenységeiben – ők mind olyan módosult tudatállapotba kerültek, ahol még az alapvető fiziológiai szükségleteik kielégítéséről is megfeledkeztek.
Az áramlat fogságában
Csíkszentmihályi a 70-es évek közepére foglalta rendszerbe kutatásainak eredményét, és a magával ragadó víz áramlása nyomán flow-nak nevezte el ezt a fantasztikus élményt.
Definíciója alapján a flow-állapot akkor jön létre, mikor olyan tevékenységet végzel, ami pont annyira nehéz, hogy kihívást jelentsen, de annyira azért nem, ami frusztráló lenne. Vagyis a rendelkezésedre álló kompetenciáiddal és az elméd teljes fókuszáltságával épp megoldható az adott feladat. Ha ennél könnyebb lenne, akkor unatkozni kezdenél és nem száz százalékban a feladatra koncentrálnál.
Képzeld el, hogy egy sportkocsival hajtasz egy szűk szerpentinen olyan gyorsan, hogyha még ennél is jobban nyomnád, a következő kanyarban meghalnál, de ha lassabban haladnál, akkor meg azon kezdenél gondolkodni, hogy mit fogsz vacsorázni.
Tartósan ebben az állapotban lenni olyan, mintha az idegpályák a kábelkorbácsokon végigfutva egybeforrasztanának az autóval, és annyira részletes visszajelzéseket kapsz az útról, hogy egy poloskán keresztülhajtva azt is meg tudod mondani, hogy melyik degusztációs menüzésből tartott hazafelé.
Az időérzékelés megváltozik, ömlik az adrenalin, és ha a szimpatikus idegrendszered nem próbálna a légzésed irányításával lenyugtatni, tele tüdőből röhögnél bele a nagyvilágba. Ebben az egyszerre beszűkült és végtelenül kiterjedt mentális állapotban feloldódik az egód, megszűnik az idáig vezető életút és a jövőtől való félelem is. Igazán ihletett pillanatok ezek, melyek annyira közel sodornak a létezés átéléséhez, mint az eufória, a gyász vagy az elemi rettegés.
Növekedés kora
A 2000-es évek elejétől vált a flow igazán a mainstream gondolkodás részévé, köszönhetően a pozitív pszichológia elterjedésének. Ez az irány nem a gyógyításra, sokkal inkább az élet teljesebbé tételére koncentrál.
Maslow ugyan már fél évszázaddal korábban felvetette, hogy a pszichológiát a kiteljesedés támogatására is lehetne használni, nem véletlen, hogy a róla elnevezett piramis alsó szintjein az alapvető szükségletek kielégítése szerepel, fölül pedig az önmegvalósításhoz szükséges összetevők találhatók. Csíkszentmihályi egyik fontos követőjével, a pozitív pszichológia egyik nemzetközileg is ismert szakemberével, Paul Pahillel interjút is készítettünk:
Fontos leszögezni, hogy a flow nem a boldogság kulcsa, és nem igazán társítható hozzá semmilyen előjelű érzelem, mert ezek megélések a saját mentális állapotunkból erednek, a flow-ban viszont nincs egy gyűszűnyi egó sem, csak a tevékenység létezik. Ennek ellenére a flow-ban eltöltött időben az agyad endorfintengerben áztatja magát, a szokatlan élményt jutalmazza, mert úgy azonosítja, hogy a fejlődésedhez járul hozzá, és biztat, hogy folytasd csak.
Miközben ezeket írom, pillanatokra engem is elkap a flow, de aztán hamar el is enged, mert a pszichológia nem szakterületem, és egy ilyen cikk megalkotása több frusztrációt okoz, mint sikerélményt.
Ha olvasás közben aha-élményed volt, a helyére került valami, és a flow-t gyanítod a háttérben, rossz nyomon jársz – passzív, befogadói tevékenység során a flow ugyanis nem virulens, azt csak az alkotással együtt lehet elnyerni.
Találd meg magad, aztán veszítsd el
Ha szeretnéd újra átélni (mert egészen biztosan voltál már ilyen állapotban, max nem tudtad, hogy így hívják) a flow-élményt, érdemes azokat a tevékenységeid elővenni, amiket örömmel végzel és tapasztalt is vagy bennük. Ezen a területen keress magadnak új kihívást, emelgetve a lécet, amit majd teljes fókuszáltsággal próbálsz megugrani.
Ha jól lőtted be magadnak a feladatot és annak nehézségét, azon fogod kapni magad, hogy percek óta egy megoldandó, és nehezen ugyan, de teljesíthető kihívás körül forog minden gondolatod.
Ha tényleg érdekel, amivel foglalkozol, akkor meglepően könnyű belecsúszni ebbe az állapotba, amiben nincs semmi misztikum.
Az idegrendszered másodpercenként csak nagyon korlátozott mennyiségű információt, nagyjából mindössze száztíz bitet tud feldolgozni, amit egy kihívást jelentő probléma megoldása teljes mértékben ki is tölt.
Csíkszentmihályi életművének és örökségének hatását nehéz felbecsülni. Már előtte is rengeteg alkotó, művész beszélt arról, hogy ihletett állapotba kerülve, a holtponton átlendülve hirtelen milyen könnyűvé lett egy-egy mű elkészítése. A magyar származású pszichológus lényegében ezt az alkotói folyamatot keretezte és tette a pszichológiával, önismerettel és személyiségfejlesztéssel csak szőrmentén foglalkozók számára is közérthetővé és alkalmazhatóvá.