A cím nem nagyotmondás, egy tanulmány szerint a mai autókban lévő szórakoztató technológia által okozott figyelemelterelés tényleg nagyobb mértékben rontja a reakcióidőt, mint az alkohol vagy a kannabisz fogyasztása.
Negyven pluszos, X generációs őskövületként kormányváltós Wartbrugon tanultam vezetni, és még kézi vezérlésű légkondi sem volt a verdámban. De nem is kell nagyon öregnek lenni olyan fogalmak ismeretéhez, mint a kazettás magnó, az analóg rádió vagy az ablaktekerő kar. A mai modellekbe legfeljebb vintage-mániások tesznek ilyen elavult felszereléseket, a korszerű technika az érintőképernyőről, a holografikus információs kijelzőről szól.
De vajon jó-e ez nekünk?
Be connected! Légy kapcsolatban, különben lemaradsz, kimaradsz, elmegy melletted az élet. Nem lehetsz off egyetlen ébren töltött percedben sem, állati ciki nem megtudni azonnal, hogy mi történt. Ezt a kommunikációs éhséget igyekszik csillapítani az autóipar is, amikor a modelljeibe beépíti az elérhető legújabb kütyüket, és így
olyan funkciókat tesz elérhetővé, amelyek egyáltalán nem kapcsolódnak a vezetéshez.
Egy nemrég megjelent tanulmány azonban arra figyelmeztet, hogy ezen a területen nem a legjobb ötlet az autóvásárlók igényeinek a kiszolgálása.
A közlekedésbiztonsággal foglalkozó legnagyobb független brit szervezet, az IAM RoadSmart az autósok reakcióidejét vizsgálta a vezetés közben végzett tevékenységek szerint. Az eredmények azt mutatták, hogy az infotainment rendszerek által okozott figyelemelterelés jobban megnöveli a vezető reakcióidejét, mint az alkohol vagy a kannabisz. A szórakoztató- vagy információs technikát használó sofőrök
vezetés közben akár 16 másodpercre is levették a szemüket az útról!
Arra kérték a tesztalanyokat, hogy háromszor vezessenek ugyanazon a szimulált útvonalon, hogy felmérjék az Android Auto és az Apple CarPlay hatását. Az első körben a vezetők nem léptek interakcióba a rendszerrel, a következő teszteken pedig hang-, illetve érintésvezérléssel kommunikáltak. Értelemszerűen az utóbbi volt a veszélyesebb, de mindkettőről kiderült, hogy jelentősen elvonja a figyelmet. Sok sofőr nem volt képes állandó távolságot tartani az előtte haladótól, és nagyobb gyakorisággal tért ki a sávjából.
Mint az alábbi ábrán is látszik, az infotainment rendszerek használata során a reakcióidő 30-36, illetve 53-57 százalékkal nőtt, ami
sokkal rosszabb érték, mint alkoholos vagy drogos befolyásoltságnál.
Egy másik tanulmány is készült a témában, melyet az AAA Foundation for Traffic Safety megbízásából készítettek a Utah-i Egyetem kutatói. A résztvevők megismerkedhettek az úttal és a jármű rendszerével, majd arra kérték őket, hogy telefonáljanak, küldjenek szöveges üzenetet, hangolják be a rádiót vagy programozzák be a navigációt vezetés közben. A sofőrök figyelme több mint 40 másodpercre elkalandozott, amikor a navigációs rendszerükkel babráltak. Mindössze 25 km/órás sebességnél ez azt jelenti, hogy a járművezető
négy futballpálya hosszát teszi meg úgy, hogy nem képes reagálni, ha valami történik.
A kutatást vezető David L. Strayer pszichológiaprofesszor szerint a gyártóknak azt kellene vizsgálniuk, hogy mi legyen elérhető az autókban, nem pedig azt, hogy mi lehetne. Hiszen még az olyan tevékenységek, mint az evés vagy az utassal beszélgetés is eléggé elvonhatják a figyelmet, és akkor jön az autóipar az egyre összetettebb technológiáival. A kütyük pontosan akkor terhelik túl az agyunkat, amikor arra kellene koncentrálnunk, hogy megóvjuk magunkat és a többi közlekedőt a veszélyektől.
A piacon lévő legújabb rendszerek többsége olyan funkciókat tartalmaz, amelyek nem kapcsolódnak a vezetéshez: üzenetek küldése, a közösségi média csekkolása vagy az internetezés.
„Az autógyártóknak arra kellene törekedniük, hogy olyan rendszereket tervezzenek, amelyek vizuálisan vagy mentálisan nem jelentenek nagyobb megterhelést, mint a rádió vagy egy hangoskönyv. A sofőröknek pedig le kell győzniük a kísértést, hogy ezekkel a technológiákkal foglalkozzanak vezetés közben”
– mondja az AAA elnök-vezérigazgatója, Marshall Doney.
Külön probléma, hogy a biztonsági extrákkal teletömött autók erősítik a sérthetetlenség illúzióját. A sávtartó automatika, a sebességhatár-felismerő technológia, az automatikus fékezés és a hasonló segédek azt a tévhitet táplálják, hogy védettek vagyunk akkor is, ha vezetés közben éppen nem vezetünk. Hogy ez mennyire nem így van, arról a tanulmányok és elemzések mellett olyan kampányokkal igyekeznek meggyőzni minket, mint az alábbi kisfilm:
Ilyen videókra egészen addig szükség is lesz, amíg nem tudatosodik mindannyiunkban, hogy egy több tonnás vasat kézzel terelgetni nagy felelősség. Ahhoz túl nagy, hogy ne figyeljünk oda.
Ha nagyon rápörögtél az online világra, itt van pár hasznos ötlet az elvonókúrához: