Nem a digitális detox, hanem a digitális minimalizmus a megoldás

Szerző: Ulla

Sokan vallják, hogy az állandó digitális zaj kártékony mellékhatásai ellen az a megoldás, ha időről időre teljesen lecsatlakoznak a hálóról. Az időleges kivonulás azonban kevés, csak akkor tudod hatékonyan felvenni a harcot a folyamatos digitalizáció testet, lelket és agyat megnyomorító mellékhatásaival szemben, ha újragondolod kapcsolatodat a kütyüiddel. Vagyis a digitális minimalizmus rögös, de életjobbító útjára lépsz. Fókuszcikkünkben ezt a témát járjuk körül.

Rögtön az elején szeretném egyértelművé tenni: szerintem elcsesztük. Nem voltunk résen, nem akartunk lemaradni, lusták voltunk a nehezebb úthoz, és most az okostelefonjaink megeszik az agyunkat, miközben önként és dalolva tömjük annak pár tucatnyi hiénának a zsebét, aki a mi időnkből, figyelmünkből és adatainkból halmozza a milliárdjait. Dollárban.

Ha szerinted túlzok, és úgy gondolod, ura vagy a helyzetnek, te használod a kütyüidet, nem pedig fordítva, akkor ez a cikk nem neked szól. Ha viszont azt érzed, lenne mit optimalizálni az ébren töltött óráid eltöltésén, olvass tovább.

Van baj

Egy jó ideje már nem csak a hoch-értelmiség csóválja a fejét amiatt, hogy ki se látszunk a mobiltelefonunkból. Tudományos kutatások sora mutatta ki, hogyan okoz figyelemdeficitet az állandóan elérhető tenyérnyi képernyő, ami mindig készen áll arra, hogy eltereljen minket. A fél világ beszél most arról, amit a szakemberek már jó ideje kiabálnak: amióta a közösségi média bármikor elérhető a zsebünkből is, vagyis nagyjából tíz éve, egyértelműen nő a szorongás, a depresszió, az öngyilkosság előfordulása. Különösen a kamasz lányok körében romlik látványosan a mentális állapot és az általános jóllét. A legutóbbi kiszivárogtatás óta pedig azt is tudjuk, hogy ennek Mark Zuckerberg és társai is tudatában vannak már évek óta, és

annak ismeretében csiszolgatják az algoritmusaikat, hogy ezzel bizonyíthatóan rosszat tesznek a felhasználóiknak.

Nem mennék most bele ennek az etikai vonatkozásaiba, legyen elég ennyi: nem osztom a Social Dilemma optimizmusát azzal kapcsolatban, hogy a legtőkeerősebb vállalatok majd önkritikát gyakorolva menetelnek egy etikusabb, kevésbé profitéhes működés felé. Amiről itt beszélni szeretnék az az, hogy mit tehet az egyén azért, hogy ebből az ördögi spirálból kiszakadjon.

Itt jegyzem meg, mennyire sok ismerősöm, barátom, szívemnek kedves emberem gondolja úgy, hogy nincs itt semmi látnivaló. Ők azok, akik a folyamatos görgetésben szórakozást, informálódást látnak, és meg vannak győződve róla, hogy ez egyértelműen hozzátesz az életminőségükhöz. Csak éppen évek óta nem olvastak el egy könyvet, nem tudnak végignézni egy filmet anélkül, hogy csekkolnák a telójukat, képtelenek befogadni egy naplementét, egy baráti vacsorát vagy bármit, amit az élet hoz úgy, hogy nem posztolnak róla, és már a reggeli nagydolgozás közben egy videós nyúlüreg mélyén csücsülnek.

Természetesen nem akarom én megmondani a tutit, főleg nem annak, akinek minden jó, ahogy van, csak jelezni szeretném, hogy

így élni nem szükségszerű, hanem választás eredménye.

Van kiút az állandó ingerrohamból, és még csak vissza sem kell mászni hozzá a fára. A bizonyos időközönként beiktatott pár napos digitális detox azonban nem elég. Ahogyan a májadat se regenerálja 10 %-nyi önmegtartóztatás és tisztítókúra, ha a fennmaradó 90 %-ban minden este pár tüske-sör kombóval vezeted le a felgyülemlett feszültséget, úgy a digitális jólétedet se helyezi stabilabb alapokra, ha időnként offline teszed magad. Sőt, olykor még extra rossz érzést is kelthet az esetleges lemaradás miatti szorongás vagy lelkifurdalás.

A lelked a vállalatot illeti meg

A vírushelyzet tovább rontott a helyzeten, hiszen az általánossá váló otthoni munka még jobban felerősítette az always on elvárását a munkáltatóknál. Ez pedig már olyan magas közegészségügyi kockázatot jelent, hogy az Európai Parlament egy olyan törvény megalkotását kezdeményezte, amely alapvető emberi jogként azonosítja a lekapcsolódást, azt, hogy a munkavállaló időnként ne legyen elérhető a munkáltatója számára.

Ráadásul ahogyan arra korunk egyik sztárfilozófusa, Byung-Chul Han rámutatott A kiégés társadalmában, sokszor már a pénzéhes főnökök pressziójára sincs szükség.

Byung-Chul Han (a csávó 62 éves, csak mondom)

Önként és dalolva zsigereljük ki magunkat, üldözzük a tökéletességet, az állandó jelenlét, a mindent felülíró munka normává, sőt trendi életstílussá vált. Ha nem tolod napi 25 órában a melót, az edzést, a fifázást, a sufnituningot, a borkóstolást, whatever, akkor nem vagy senki. Gyakorlatilag bármi, ami egy normális világban ésszerű időbefektetés vagy örömforrás lenne, mára mérendő, dokumentálandó és publikálandó feladattá vált, amit ha nem végzel el, egy üres és szürke véglénynek érzed magad.

Digitális minimalizmus

A digitális minimalizmus koncepciója egy szinte már megmosolyogtatóan normie egyetemi informatikatanár fejéből pattant ki, aki pár éve egy olyan TED-előadással ment nagyon Facebookon, amiben amellett érvelt, ideje lenne törölni magad a közösségi médiából. Cal Newport azóta sincs fent egyik közösségi platformon sem, viszont könyvekben, a Wired és a New Yorker számára írott esszékben, előadásokban és saját podcastjében terjeszti az igét, miszerint anélkül is lehet emberhez méltó életet élni, hogy folyamatosan ott zsezsegnél a newsfeedek és az algoritmusok által eléd tolt tartalmak erdejében.

A digitális minimalizmus lényege a fókusz és a kontroll, vagyis az, hogy elsősorban te döntsd el, mikor mire irányítod a pszichés energiáidat. Ez elsőre triviálisnak tűnik, de egyáltalán nem olyan egyszerű újra a kezedbe venni a gyeplőt, hiszen egymagad vagy egy egész iparággal szemben, ami folyamatosan azon dolgozik, hogy a képernyő előtt tartson. Csak akkor van esélyed a sikerre, ha párat hátra lépve alaposan végiggondolod a prioritásaidat, hogy mi az, ami igazán fontos NEKED, vagyis

1. futtatsz egy hard resetet a telefonodon és az életeden egyaránt.

Newport több mint ezer olvasóján tesztelt metodikája szerint az első lépés az, hogy 30 napra kiiktatsz az életedből minden olyan digitális eszközt (hardvert és szoftvert egyaránt), ami nem elengedhetetlenül szükséges a mindennapi életedhez, a munkádhoz. Ez nagyjából az e-mailen kívül mindent jelent a Facebooktól a Netflixen és a különböző híroldalakon keresztül a játékkonzolig és a pornóig, meg az online-fogadásig. Mindent.

Nehéz lesz? Kurvára. Ahogyan az addikcióknál általában, itt is pokoli nehéz lejönni a dopaminlöketről, amit a megvont tevékenység rendszerint okoz. Newport tesztalanyai közül volt olyan, aki földgolyó összes nagyvárosának időjárását tudta fejből naprakészen, mert kínjában a gyárilag telepített időjárás-alkalmazást böngészte, ha már elviselhetetlenné vált a görgethetnék.

Phone Glow GIF by jjjjjohn - Find & Share on GIPHY

A többség azonban nagyjából két hét után arról számolt be, hogy alábbhagyott a kütyümegvonás okozta stressz, és megjelentek az új, egészségesebb rutinok, amik felváltották az eddigi default-tevékenységeket: előkerült a sport, a régen hanyagolt hobbik és a barátok, családtagok, akikre eddig “sosem volt idő”. Egyértelműen javultak az alvási és étkezési szokások, vagyis egy-két hétnyi erős diszkomfortot követően jobb életminőségről számoltak be a résztvevők.

Mindeközben a felszabadult időt érdemes arra is felhasználni, hogy leltárt írj arról, mi az, ami igazán fontos az életedben. Milyen célokért is gürcölsz nap mint nap? Hol szeretnéd magad látni egy, öt vagy tíz év múlva fizikai, lelki vagy sprituális állapotodat, családi, párkapcsolati, szociális helyzetedet illetően? A folyamatos digtiális zaj és az állandó összehasonlítás kiiktatásával könnyebben meghallahatod, mi az, amire tényleg vágysz, és mi az, ami kivülről jövő elvárás. Mi az, amit magadért teszel, és mi az, amit csak azért, hogy ne lógj ki a sorból. Könnyen lehet, hogy magad is meglepődsz, valójában mennyire kevéssel beérnéd, ha nem lenne rajtad az állandó nyomás, hogy megfelelj.

Ha ezen túlvagy, az remek, de még mindig csak félsiker. Hosszú távú változást csak akkor remélhetsz, ha kipipálod a következő lépést is:

2. Csak azt engeded vissza az életedbe és a digitális eszközeidre, ami segíti a céljaid elérését.

Ezután már nincs más dolgod, mint megfelelően priorizálni, és meglátod, sokkal több mindenre lesz elég a 24 óra. Természetesen az, hogy mi fontos, teljesen egyéni mintázatokat mutathat, és mondanom sem kell, hogy ebbe nem csak a munka tartozik bele. Ha a GTA feltölt, és segít levezetni a feszültséget, hajrá, csináld, csak ne naponta három órában, hanem hetente. Ha a programjaid nagy része Facebook-csoportokban szerveződik, hülyeség lenne kiiktatni az életedből, de elég naponta kétszer ránézned, nem kell minden értesítésre ugranod. Ha olyan területen dolgozol, ahol munkaeszköz az internetes média, különösen fontos, hogy legyenek olyan szakaszok a napodban, amikor az itt szerzett információkat megszakítás nélküli, fókuszált munka során dolgozod fel.

A lényeg, hogy csak azért ne legyen az életed része semmilyen csilli-villi digitális csoda, mert van olyan funkciója, ami egyszer majd jó lehet valamire. Legyen fordított az irány: gondold át, mire van szükséged, és csak azokat az eszközöket, alkalmazásokat használd, amik ezt megadják neked.

Tippek, trükkök, saját élmény

Sokat segítenek a dedikált idősávok, illetve ha újakra cseréled a korábbi rutinjaidat, és külön kontextusba helyezed az egyes tevékenységekt.

Ne az Instát vagy a Youtube-ot görgesd a metrón, hanem olvass, esetleg hallgass egy hangoskönyvet vagy podcastot. Ne munkahelyi méleket olvasd a vacsoraasztalnál, hanem beszélgess a gyerekeddel. Ne szelfizz a pároddal a parkban, hanem ökörködj, vagy simán csak sétálj anélkül, hogy a tökéletes fényviszonyokat keresnéd a következő fotóhoz. És így tovább.

Nemcsak arra vannak jó alkalmazások, hogy eltereljék a figyelmedet, hanem arra is, hogy segítsenek fókuszálni. És bár nyilván nem mindenki engedheti meg magának, hogy külön eszközt használjon az egyes tevékenységekhez, azt azért nem nehéz belátni, hogy az irodai gépre telepített Call of Duty nem növeli a hatékonyságot.

Az én telefonomon nagyjából három éve nincs semmilyen közösségi médiaplatform, a push-értesítések 99 %-a ki van kapcsolva, és még mindig élek. A munkámhoz kell a Facebook és a Youtube, de csak desktopon használom, egy bővítménnyel pedig le van tiltva a newsfeed, ahogyan az automatikusan felajánlott videók is, és még mindig van munkám. Ahogyan barátaim is, és azt sem érzem, hogy ne tudnám, mi zajlik körülöttem, pedig csak a nap egy adott pontján fogyasztok híreket, a tévé-előfizetésemet pedig már sok éve lemondtam. Esténként olvasok, mármint könyveket, sportolás és takarítás mellé ott vannak a kedvenc zenéim és podcastjaim Spotify-on.

Persze nekem is van gyenge pontom, és a Netflix algoritmusa bámulatosan jól kiismerte az ízlésemet. De ha hétközben betartok pár egyszerű, önként vállalt szabályt, akkor a hétvégi Squid Game-maratont már nyugodt szívvel ülöm végig, tudván, hogy többé-kevésbé mindenre marad időm, ami igazán fontos.

Olvass még – legutóbb lelki vonatkozásban a megbízhatóságról nyilvánultunk meg:

Itt van még jó kis kontent

Az adatvédelmi tájékoztatónkban elolvashatod a jogszabályoknak megfelelő adatvédelmi irányelveinket. Oldalainkon HTTP-sütiket használunk a jobb működésért. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás