Nyáron apa leszek, és ennek az érési folyamatnak az állomásait osztom meg a Dadpool sorozat keretében. A mostani cikk apropóját az adta, hogy egy beszélgetés során valakivel kapcsolatban felmerült, hogy egy adott helyzetben nem viselkedett elég férfiasan, és amikor elkezdtünk ebbe belemenni, rájöttünk, hogy neveltetéstől, apai mintáktól és a korábbi kapcsolatoktól függően mindenkinek mást jelent ez a fogalom. Vajon az apaság elég férfias?

Soha nem szereltem még fejre állított Simson motort egy vasárnap délelőttön át, a BL-ről egy ideig azt hittem, hogy a Borsodi Liga, és nem füttyögtem még nők után se. Nyilván ezeknek a reciproka is csak egy karikatúraszerű férfiképet rajzolna ki, de akkor mi az igazán férfias viselkedés? A bajba jutottak megsegítése? Az elvekért kiállás? A helyesen gondolkodás, beszélés és cselekvés harmóniája? Ezek is inkább egy erkölcsös ember jellemvonásai, nem igazán osztható fel a nemiség dimenziójában. De akkor milyen területei vannak az életnek, ahol a férfi minőséget lehet hangsúlyozni?

Próbáltam rájönni, hogy én mikor, milyen szerepekben viselkedek férfiként, hátha közelebb kerülök a megoldáshoz ezáltal.

Meló: vezetőként dolgozom egy digitális ügynökségnél, ahol néha ki kell állnom a véleményemért, magamért vagy a beosztottaimért, de ez a munkakörömből fakad, nem sok köze van ahhoz, hogy milyen nemű vagyok. Ugyanezzel a tartománnyal összefüggésben vettem észre, hogy mindig a „kollégáimra” hivatkozom, amiből nem derül ki, hogy például van-e méhük, mert a munkakapcsolatunk szempontjából irreleváns, ennél izgalmasabb dimenziókban pedig nem szoktam érintkezni velük. Szóval ezen a területen biztosan nem férfiként állok helyt, ezért sem tartom teljesen észszerűnek a nőnap munkahelyi ünneplését – én ilyenkor csak azokat szoktam köszönteni, akiknek már valamilyen irányban megjártam a szülőcsatornáját.

Sport: évekig krav-magáztam (ebben az összeállításunkban is szerepel) és itt a gyakorló küzdelmek során azért figyeltek arra, hogy azonos nemű, nagyjából azonos súlyú embereket válogassanak össze a bunyókra, szóval itt megélhettem a férfiasságomat.

Szépségápolás: egy időben elég sokat jártam olyan felkapaszkodott fodrászszalonokba, amiket barber shopnak hívtak. Itt nyírás előtt whiskyvel kínáltak, és kétszer annyi volt a hajvágás, viszont ide nők nem jöhettek be valamiért, szóval itt is férfi lehettem.   

Család: a nővérem 17 éves fiát évek óta ellátom a lányokkal, a tudatmódosítókkal és az életben való helytállással kapcsolatos tanácsokkal, ami elég férfias szerep, szerintem a nagynénjével nem így beszélgetnének ezekről a témákról.

Házasság: a feleségemmel való viszonyom talán az egyetlen, ahol

igazán kiélhetem a maszkulinitásomat. Vele pont annyira tudok férfi lenni, amennyire ő nőként érzi magát mellettem.

Ez azért az életnek nem olyan sok területe ahhoz képest, hogy mennyire túl vannak hangsúlyozva a nemi szerepek.

A fenti területek mellé nyáron felsorakozik majd az apaság is, de azt már most látom, hogy

a legnagyobb apatrükköket (marhapörköltfőzés, foggal sörnyitás, piálás másnaposság nélkül) nem tőlem, hanem a YouTube-ról fogja majd Junior megtanulni,

mert ezek annyira engem se érdekeltek, hogy tudjam őket.

Kifelejtettem valamit? Írjátok meg, ha elég válasz gyűlik össze, írunk még erről a témáról.

A sorozat első írása: