Ő az ultimate fashion daddy, minden káoszelmélet-matematikusok legkúlabbika, a fickó, akinek elhiszed, hogy a szerelem mindent legyőz – még azt is, ha az egyik fél sokat veszítve férfiúi bájából mutáns léggyé változik. A rossz hír az, hogy te már nem lehetsz Jeff Goldblum, mert belőle csak egy van. Jó hír viszont, hogy ha nemcsak nézed, hanem időnként arra is odafigyelsz, amit mond, akár te is közelebb kerülhetsz ahhoz a sugárzó derűhöz és szexepilhez, amit ez a lassan 70 éves, ezüst hajú égimeszelő áraszt magából.
Biztosan vannak olyan emberek, akik nem szeretik Jeff Goldblumot. Nos, ez a cikk nem nekik szól. Annál is inkább, mert minden bizonnyal ők vannak kevesebben. Nem reprezentatív felmérésem szerint kábé mindenki szereti őt, de legalábbis tud mondani egy olyan filmet, amiben nagyon jó volt, és abban is konszenzus van, hogy aki egyszer látta ezt a fizimiskát, az nemigen felejti el.
Epic szexepil
Hogy pontosan miben is áll Goldblum titka, máig nem sikerült megfejteni, de bőven találni okot a rajongásra. A nők (e sorok írója sem kivétel) annak ellenére tartják baromi szexinek, hogy olyan távol van a nyers maszkulinitástól, mint Makó Jeruzsálemtől – legyen szó filmekről, interjúkról vagy koncertekről, az utóbbi évek Guccival és Pradával vastagon megszórt fotódömpingjéről már nem is beszélve.
A férfiak meg (gondolom én) értetlenül állnak a jelenség előtt, hogy egy colos, sovány, a bradpitti értelemben nem jóképű fickó
hogyan lehet az idő múlásával egyre menőbb, függetlenül attól, hogy egy tökéletesen szabott öltönyben vagy idióta usánkában virít éppen.
A szomszéd srác
Nos, kezdetben kell hozzá egy szerető és kellően zakkant családi környezet. Goldblum a nem túl fancy Pennsylvaniában nőtt fel ortodox zsidó kultúrkörnyezetben, de ennek ellenére sem volt hiján az izgalmas impulzusoknak. Anyja például a hatvanas évek hippikultusza közepette nem akarta veszélyeztetni gyermekei egészségét, ezért maga termesztette a gandzsát a hátsókertben, és szívta három gyermekével (akik közül Jeff a legkisebb) nagy egyetértésben. Ha már a drogoknál tartunk, Goldblumról sokat elmond, hogy ő az a színész, aki saját bevallása szerint soha nem fogyasztott keményebb cuccot, és mint ilyen, jó eséllyel egyedül van a showbizniszben.
Néhány fiatalkori meszkalinos és acidos kaland után végzett a drogokkal, pár évvel később az alkoholt is teljesen elhagyta, a jóféle kávé maradt az egyetlen kemikália, amivel élt. Nemrégiben azonban a koffeint is száműzte, és hollywoodban teljesen szokatlanul természetközeli módon éli az életét.
És hogy mitől néz ki ilyen bitang jól immár hetvenhez közel?
A csodaszer neve: alvás.
Igen, barátom, Jeff bácsi arra esküszik, hogy minden éjjel rendesen kialussza magát, aztán pedig jól megreggelizik. Durva. A nők terén is természetes jön be neki, egy interjúban legalábbis arról beszél, hogy legjobb smink a festetlen arc. Nade vissza a családhoz. Goldblum apja is tanult színészetet, és bár végül az orvosi pályát választotta, a szórakoztatóipar iránti érdeklődése megmaradt. Így aztán mikor a kis Jeff vonzalma a színpad iránt kezdett megmutatkozni, mindenben támogatták őt, ennek köszönhetően 17 évesen New Yorkba költözött, ahol eléggé menő színiiskolákban tanulta ki a mesterséget.
Filmes karrierjét epizódszerepekkel kezdte, melyek közül legikonikusabb az a pár másodperc, amit Woody Allen adott neki az Annie Hallban:
Saját pályafutásán végigtekintve a Vanity Fair videójában Goldblum arról beszél, hogy soha nem volt igazán karrierista. És valóban, az életmű arról tanúskodik, hogy a színész
nagyjából mindig arra ment, amerre a lehetőségek vezették.
Ha ez egy olyan kasszasiker, mint a Jurassic Park, akkor arra, ha egy Wes Anderson-féle vízió, akkor arra, ha pedig az idők szavának megfelelően egy Marvel mozi, akkor arra. De akármilyen munkáról legyen is szó, Jeff Goldblum sosem unalmas, hiszen…szóval ő Jeff Goldblum.
Egy late bloom, amire megérte várni
De ami miatt most cikket szentelünk neki, az nem elsősorban a korrekt filmes karrier, hanem az egészen egyedülálló másodvirágzás, ami a színészt manapság is ott tartja a figyelem középpontjában. Egyrészt
hatvan felett lett apa, miután feleségül vett egy harminc évvel fiatalabb kanadai extornásznőt,
és láthatóan lubickol az apukaszerepben, miközben ilyen idősen mások már az unokáikat tologatják. Sokat és szívesen beszél fiairól, a négyéves Charlie Oceanről és a kétéves River Joe-ról, akiknek már keresztnevei is jelzik édesapjuk tiszteletét Földanyánk iránt. Mindezt úgy, hogy időről időre azért vörösszőnyegen is végigmegy ifjú feleségével, és a képek azt sugallják, hogy ez a két ember jól érzi magát a bőrében, és szereti a párját.
Másrészt az sem túl gyakori, hogy valaki 66 évesen jelenteti meg az első nagylemezét, de Jeff bácsi tavaly ezt is behúzta. A színész gyermekkora óta zongorázik, és már 14 évesen rendszeresen lépett fel szülővárosa közepesen puccos vacsorázóhelyein, totál illegálisan persze. A zene mindvégig jelen volt az életében, és a hollywoodi ügyekben járatosak pontosan tudták, hogy remek zongorista.
A dolog akkor kezdett komolyra fordulni, mikor 2014-ben a Graham Norton Showban zongorán kísérte a Grammy-díjas Gregory Portert, ezután ajánlott neki lemezszerződést a Decca, ami az egyik legtekintélyesebb jazzkiadó. A Jeff Goldblum & the Mildred Snitzer Orchestra azóta is rendszeresen fellép: hetente rezidens showjuk van egy Los Angeles-i klubban, de a Glastón is játszottak már, nem kis sikerrel, és pár nap múlva érkezik a második lemez is.
A zenekritikusok és hozzértő ismerőseim egyhangú véleménye szerint Goldblum nem egy újabb celeb, aki jó dolgában olyasmibe üti az orrát, amibe nem kéne, hanem egy kifejezetten tehetséges zenész. És nem is kell feltétlenül asztalt foglalnod, ha mázlid van, akár egy vasútállomáson is belé botolhatsz. Mindehhez jelentős alázat is társul, a színész mindennap gyakorol, amit a gyerekei nem mindig élveznek, de hát így jár az, akinek ennyire menő apát dobott a gép.
Glodblum koncerjeinek a jazz standardek mellett állandó tartozékai az egyre bolondabb outfitek is, mindenekelőtt az „all zebra” outfit, ami mostanra a színész-zenész védjegyévé vált. És ezzel el is érkeztünk, Gold(blum)en era harmadik komponenséhez: ahhoz, ahogyan a divatvilág überprémium márkái a tenyerükön hordozzák őt. Ami nem is csoda, hiszen
az ezüsztszínű hajjal és szakállal keretezett olajbarna bőr, meg a 194 centis testmagasság szinte könyörög a fényképezőgépért.
Goldblum pedig ebben a szerepben is lubickol, és ami igazán durva, hogy rajta még a gusztustalanul túlárazott fuksziamintás ing sem gusztustalan.
Sőt, a fotókat látva azt gondolja az ember, hogy a legjobb, ami a divatvilággal történhet, az Jeff Goldblum és a Prada egymásra találása. Tőlem aztán igazán távol áll a divatsznobizmus, de szívesen legeltetem a szemem még a legőrültebb szetteken is, mégpedig a belőlük áradó életöröm, humor és lazaság miatt.
Persze a goldblumizmus bitang ereje a klasszikusan férfias öltözékekben jön ki igazán. Tessék, itt van egy szerény válogatás, hogy nektek is jó legyen:
How to Goldblum
Azt gondolom, Jeff Goldblum ugyanattól jó divatmodell, amitől jó színész vagy jó zongorista. És bár erről nincsenek bennfentes információim, de úgy képzelem, hogy férjként és apaként se vedlik át karót nyelt seggfejbe, mikor elfordulnak a kamerák. Egyszóval ez a faszi rendben van, na. És azt is gondolom, hogy nincs emögött semmi extra titok, csak a világ legegyszerűbb lifehackjei, úgy mint:
- Csináld, amit szeretsz.
- Fogadd el, ami jön, engedd el, ami megy.
- Élj természetesen.
- Szeresd önmagad és az életet.
- Dolgozz keményen és alázattal.
Vagy ha fentieket egyetlen motiváló idézetben szeretnéd magától a mestertől, íme:
„I know nothing – that’s the point.”
Ha Jeff Goldblum már nem is lehetsz, a fentieket érdemes fontolóra venni, mert akár még az is kiderülhet, hogy az élet sokkal érdekesebb, mint amilyennek elsőre tűnik. Hogy egészen pontosan mennyire, az novemberben kiderül innen:
Boldog szülinapot, Jeff bácsi!
Kiemelt fotó: Sharp Magazine