Királynőt választani nem egyszerű feladat. Pláne, ha valaki inkább született kritikusnak, mint rajongó alkatnak, és ha munkájának köszönhetően előbb tekint szkeptikusan minden médiahírre, minthogy csillogó szemmel adja tovább az igét, hogy XY az élet császára, a szegények védelmezője, az árvák megsegítője, a felnövekvő nemzedék igazi példaképe. Szerencsére azonban még a hozzám hasonló kétkedőket is éri néha egy-egy olyan élmény, tapasztalás, ami arra a felismerésre késztet, hogy talán mégis vannak olyanok, akik elé nem kell kameralencse ahhoz, hogy nagynak lássuk őket. Nekem ilyen volt Oprah Winfrey megismerése.
Megismerés alatt természetesen nem azt értem, hogy együtt koktéloztunk Malibun, és még csak azt se mondanám, hogy 110%-osan up to date vagyok életének minden mozzanatát illetően, viszont azt gondolom, hogy könyvének olvasásán át mégiscsak betekinthettem történetének, jellemének, személyiségének, stílusának egy-egy meghatározó szeletébe.
Ha nincs az Amit biztosan tudok, valószínűleg egyébként ma sem tudok róla többet, mint amit akarva, akaratlanul is tudhat az ember, hiszen sem a nyugati tévékultúrának, sem a hozzá leginkább köthető beszélgetős showknak nem vagyok különösebben híve.
A különleges embereknek azonban igen.
Számomra pedig különleges az lehet, aki értéket tud képviselni és közvetíteni, méghozzá olyat, amely adott esetben másokat is átsegíthet egy-egy rosszabb perióduson, vagy motiválhat akkor, amikor éppen fogy az egyéni kraft. Motiváció alatt pedig nem üres klisék pufogtatását és Insta-posztokban jól mutató magvas két mondatokat értek, hanem akárcsak egy darab olyan személyes történetet, ami pont eléggé életszagú és tanulságos ahhoz, hogy a magaménak érezhessem. Vagy akár szégyenkezhessek kicsit amiatt, hogy olyan dolgokon nyafogok, amiket egy igazi királynő koronabiccenés nélkül, fehér szaténkesztyűben is megold.
Az Amit biztosan tudok
pont egy olyan időszakomban került elém, amikor szükségem volt arra, hogy elhiggyem, vannak még királynők, ha magamban éppen nem is találtam egyet sem.
Ekkoriban már vagy kifutószériás volt ez a könyv, vagy be sem futott igazán nálunk, de azt tudom, hogy nem egy egyszerű vásárlás során jutottam hozzá, mégis éreztem, hogy ez most nekem kell. A címével ellentétben egyébként ne egy önsegítő könyvre vagy egy bölcseletgyűjteményre gondolj, ami bárkinek is meg akar mondani bármit. Sokkal inkább hosszabb-rövidebb, megrázó, elgondolkodtató, sírásra ingerlő, nevetésre serkentő történetekre, amelyekből ki-ki a maga konzekvenciáit vonhatja le,
vagy nem.
Ami biztos, hogy én oldalakat tudnék megtölteni azokkal a sorokkal, amikben motivációra leltem, és egy borzasztóan erős nő élettörténetét ismertem meg Oprah-n keresztül, akivel bár sosem cserélnék egy pillanatra sem, mégis valahol csodálatra késztet. A novellaszerű bejegyzések sorából egy olyan életút rajzolódik ki, ami annyira mélyről jött, ahová a legtöbben szerintem soha sem vágynánk, és olyan magasra jutott, ahová csak egy élethosszon át vezető küzdelem és bizonyos szintű magányra kárhoztatás vezethet. Nekem sem előbbi, sem utóbbi nem kenyerem, de ettől függetlenül jó néhány érvem van amellett, hogy Oprah Winfrey bizony igazi királynő.
A száraz tények, amelyek miatt mindenképp jár egy szolid taps legalább
A The Oprah Winfrey Show, ami 1986 és 2011 között, összesen 25 évadon át volt képernyőn, a maga nemében a legnagyobbra tartott műsor a televíziózás történetében. Különlegessége, hogy nem a megszokott bulvár hangnem volt a fő csapásirány, hiszen a popkultúra szereplői mellett hely jutott, mi több, külön hangsúlyt kapott az edukáció is a műsorban.
Értékközvetítéssel képernyőn maradni 25 éven át már önmagában borzasztó nagy teljesítmény.
Mindezen túl a show önkéntes nyugdíjazása után Oprah megalapította saját televíziós hálózatát, és ő lett az USA egyetlen fekete milliárdosa.
Ha pedig ez még mindig nem lenne elég ahhoz, hogy az ember száját elhagyja egy minimál „wow”, még egy tiszteletbeli doktori fokozatot is „összekukázott” a hölgy a Harvardon, plusz bezsebelt egy Elnöki Szabadság-érdemrendet is.
Az életút, ami a legmélyebbről a legmagasabbra vezetett
Oprah 1954-ben törvénytelen gyermekként született, tinédzserkorú szüleitől nagyanyjához került, aki egy víz és villany nélküli nyomorúságos házikóban nevelgette őt. A kislányt, aki már háromévesen olvasott, hatéves korában aztán az anyja vette magához, és vitte egészen Milwaukee gettójáig.
Kilencévesen nagybátyja és unokatestvére állandó szexuális zaklatásának volt kitéve, ami kellőképpen megnyomorította egy életre. A pokolnak apja vetett véget, amikor Tennesseebe költöztette. Ez időtájt esett át élete másik meghatározó élményén, amikor 14 évesen abortusszal kellett véget vetnie egy nem kívánt terhességnek, mely után sosem tudott már teherbe esni.
Oprah példaképe az apja lett.
Az ő biztatásának, valamint saját tehetségének és szorgalmának köszönhetően egymás után nyerte a tanulmányi versenyeket, és egyetemére is bejutott, ami a gettó horizontjából önmagában elérhetetlennek tűnt. A fiatal nővé serdült Oprah végig baromi tudatosan építette az életét.
Szépségkirálynő lett, rádióműsorokat vezetett, majd meg sem állt a tévék képernyőjéig, ahol hamar elérte, hogy főműsoridőben országosan sugárzott talkshowja legyen. Pár hónap alatt az egyik legnézettebb műsor lett az övé, ezzel pedig az akkor harminckét éves Oprah dollármilliomos lett.
Amiért sokan talán levennék róla a koronát
Mint mindenki máson, természetesen rajta is lehetne fogást találni, pláne ha az ember kifejezetten az ítélkezőbb szemével vizsgálja őt. Miközben karrierje sosem látott magasságokba emelte, magánélete nemegyszer kimaxolta a szívás fogalmát.
A férfiakhoz fűződő viszonya az esetek jelentős többségében inkább volt függőség, szeretet utáni kuncsorgás és végtelen megaláztatások sora,
amelyet önsorsrontó módon maga kergetett, és maga szorított a markaiban a végsőkig. Mindezt pedig megspékelte azzal, hogy aktuális nyomorán, a múlt fájdalmain és megfelelési kényszerén drogfogyasztással igyekezett átsegíteni magát.
Nem mondom, hogy ezekért a megmozdulásokért is feltétlen jár a taps, és hogy egyszer majd a lányomat is hasonló problémakezelési módszerek alkalmazására fogom ösztökélni, de a komplex képet nézve én azért békén hagynám azt a koronát.
Ami miatt számomra ő mégis királynő
Tegye fel a kezét, aki született zabigyerekként, gettóban nevelkedett és molesztált kislányként, abortuszon átesett és emiatt meddővé váló fiatal nőként képes lett volna sikeresre fordítani egy ilyen szinten kudarcra ítélt élet kerekét. Az, hogy ezen felül
még annyi plusz töltet is szorult belé, hogy éveken át estéről estére szórakoztasson, hogy könyvével ennyi szívás után is csak pozitív üzenetet toljon minden arra fogékony arcába,
hogy átlagember számára elképzelhetetlen összegeket adományozzon, és mindezt nagyképűség nélkül, a legmélyebb alázattal tegye, szerintem mindenképpen királynővé teszi egy Insta-celebekkel teli világban.
Nyilván nem véletlen, hogy Whitley Houstontól Lance Armstrongig
sokan nyíltak meg Oprah székében ülve, és beszéltek nyíltan olyasmikről, amikről leginkább hallgatni szokás.
Az alábbi rövid összeállításból is kiderül, hogy az Oprah-show 25 éve sok szempontból maga volt a történelem, és hogy ez az alulról jött erős nő akkora befolyással bír az USA, áttételesen a nyugati kultúra egészére, mint kortársai közül kevesen. Ahogyan az is, hogy az őt ért traumákat úgy próbálja kompenzálni, hogy szinte már mániákus ajándékozásaival igyekszik jobbá tenni legalább néhány átlagos amerikai család életét.