Sokan nem tudják, mekkora szerepe volt az amerikai 8. légihadseregnek a világháború európai hadszínterének alakulásában.
A minap debütált az Apple TV+ streaming-szolgáltatón Tom Hanks és Steven Spielberg második világháborús sorozata, a Masters of the Air (A levegő urai). A páros megmutatta már, hogy otthonosan mozog a témában, és itt nemcsak a Band of Brothers (Az elit alakulat) című nagyszerű szériára gondolunk, hanem a nem kevésbé remek filmre is bizonyos Ryan közlegény megmentéséről. (Meg persze ott van a Csendes-óceánon játszódó Pacific – A hős alakulat is.)
Az alapszituáció hasonló, mint az említetteknél: az amerikai haderő egy egységének meghatározott feladatot kell végrehajtania a háborúnak azon szakaszában, amikor a szövetségesek már szorítják vissza az ellenséget. Az egység itt nem egy szakaszt vagy egy századot jelent, hanem a 8. légihadsereget, amelynek az lenne a megbízatása, hogy bombázza ripityára a nácik katonai infrastruktúráját. A történet a 100. bombázócsoportban (aka Véres Százak) szolgáló katonákat követi.
A bombázópilótákról szóló 9 részes sorozat tehát nemcsak, hogy valós eseményeken alapul, de azok a háború alakulása szempontjából nagyon jelentős történések voltak. A forgatókönyvet egy dokumentarista igényű regényből, Don Miller azonos című könyvéből írták, amelyhez a szerző több túlélővel is készített interjúkat.
Az amerikai hadsereg vezetői még 1942-ben döntöttek úgy, hogy a győzelem meggyorsításának reményében létrehozzák a légierő nagy hatótávolságú bombázó alakulatait.
„A cél a német gazdaság megsemmisítése volt, mert a gigantikus német hadigazdaság meghatározott iparágait ki lehetett iktatni anélkül, hogy sok civil meghalt volna, és így sokkal gyorsabban meg lehetett nyerni a háborút, mint a szárazföldön”
– idézi Millert a Time magazinnak a tárgyban megjelent cikke.
Mindezt kitalálni persze könnyebb volt, mint megvalósítani. A fűtetlen bombázóknak ugyanis nagyon sokáig kellett nagyon magasan repülniük, ezért a legénységet közel ugyanannyira fenyegette a fagyhalál, mint a német légvédelem tüze. A gépeken nem voltak orvosok, az oxigénmaszkok megfagytak. Morfiumot ugyan vittek magukkal, de nem nagyon volt érkezésük használni, úgyhogy ha valaki megsebesült, tette hozzá Miller,
„csak annyit tehettél, hogy a sebesült bajtársadat a repülőgép fagyos padlójára fektetted, és reménykedtél, hogy visszajuttok”.
Ilyen körülmények között nem meglepő, hogy az amerikai légierő összes világháborús áldozatának nagyjából a fele a 8. légihadseregből került ki. A 26 ezres veszteség nagyobb még annál is, amennyi embert a tengerészgyalogosok veszítettek, pedig azok szigetről szigetre végigküzdötték a japánok elleni csendes-óceáni hadszínteret.
De vajon hogyan segített ez az óriási áldozat a második világháború gyorsabb befejezésében? Miller szerint az amerikai 8. légihadsereg tevékenységének három nagy eredménye volt, és mindegyik rengeteget számított, amivel a mai napig sokan nincsenek tisztában még a háború történetét jól ismerők közül sem.
Először a farkasfalkák, aztán a Luftwaffe
Először is kiiktatták a német tengeralattjáró-flottákat az Atlanti-óceán középső részén. A farkasfalkáknak nevezett rajok azzal fenyegettek, hogy elvágják az utánpótlási vonalat, amelyen keresztül az Egyesült Államokból teherhajókon élelmiszert és hadianyagot szállítottak mindnekelőtt Nagy-Britanniába.
Aztán 1944 elején, a normandiai partraszállást megelőző három hónapos időszakban brutális légi csatákban felőrölték a német légierőt.
„Nem kerülhetett volna sor a D-napra, ha a német Luftwaffe uralta volna a francia partok feletti eget”
– mondja erről Miller. Több mint 18 ezer repülőgép veszett oda azokban a harcokban.
A harmadik eredmény pedig már a D-nap után következett be, amikor a szövetséges légierő megsemmisítette a német hadigazdaság nagy részét – olajfinomítókat, hadiüzemeket, vasútvonalakat, csatornákat. A vasúthálózat elleni támadások idézték elő a németországi szénínséget, amely Németországot a gazdasági összeomlás közelébe sodorta, ily módon óriási szerepük volt abban, hogy az angol-amerikai szárazföldi erők képesek voltak a háborút közvetlenül német földre vinni.
Ekkorra a szövetségesek már valóban