Negyedszázada mutatták be a Ryan közlegény megmentése című filmet, ebből az apropóból kértük meg történész szerzőnket, Barryt, hogy idézze fel a normadiai partraszállás helyszínén tett látogatását.
Az amerikai közemlékezetben központi helyet foglal el az Omaha fedőnevű partszakasz, a második világháború európai hadszínterének egyik legvéresebb helyszíne. Június 6-án reggel fél 7-kor itt, a normandiai Saint-Laurent-sur-Mer mellett szállt partra az 1. és a 29. gyaloghadosztály.
A közel 10 kilométer hosszú partszakaszon kemény ellenállásba ütköztek. Szerencsétlenségükre a „puhító” bombázás érintetlenül hagyta a partmenti bunkereket és géppuskafészkeket, fedezéket pedig a sík terepen nemigen lehetett találni. Az erős ellenséges tűz hatására zűrzavar és félelem uralkodott el a partraszállók között, Omar Bradley tábornok pedig már a visszavonulást fontolgatta.
Norman Cota tábornok és George Taylor ezredes azonban helyreállította a csapatok morálját, így feljutottak az ellenséges állások mögé és bevették őket.
A művelet során elszenvedett amerikai veszteségek (sebesültek, halottak és más módon harcképtelenné váltak együtt) 2000 és 5000 fő között lehetett, míg a németek 1200 embert vesztettek.
Nem egészen 5 kilométerre a parttól, a Colleville-sur-Mer melletti 70 hektáron terül el a Normandiai Amerikai Temető, melyet a Ryan közlegény megmentése című film kezdő és záró képsoraiból ismerhetünk. Ezt az 1956 júniusában átadott nyughelyet a francia állam ajándékozta az USA-nak, fenntartója pedig az ABMC (American Battle Monuments Commission – Amerikai Katonaiemlékmű-bizottság). Ez az intézmény 26 temetőt és 29 emlékhelyet gondoz szerte a világon, közel 75 millió dollárnyi éves költségvetésből. Nem csoda hát, hogy a Colleville-i temető rendezettsége minden látogatót lenyűgöz.
Ismert és ismeretlen halottak
Összesen 9386 katona sírját találjuk itt, emellett az Eltűntek Falán még 1550 nevet láthatunk. A márványból faragott fejfák kereszt-, illetve illetve Dávid-csillag-alakúak, leolvasható róluk az elhunyt neve, rangja és katonai egysége, az állam, ahol besorozták, a halálának a napja, valamint esetleges kitüntetései. Az ismeretlen katona sírján a következő áll:
„Itt nyugszik örök dicsőségben egy bajtársunk, kinek nevét csak Isten ismeri.”
Itt nyugszik Preston és Bob Niland is, az két testvér, akiknek a története Steven Spielberg Ryan közlegény megmentése című filmjét ihlette. Mindketten a partraszállás első napjaiban hunytak el, miközben Edward bátyjuk Burmán hadifogságba esett, sokáig hír sem érkezett felőle. Öccsük, Frederick („Fritz”) szintén részt vett a normandiai invázióban. Mikor kiderült, hogy a testvérei halottak, visszavitték Angliába, majd az Egyesült Államokba, később megkapta a hősiességért járó Bronz csillag kitüntetést.
Manapság játszadozó gyerekeket, napozó felnőtteket látni a tengerparton, semmi nyoma annak, hogy közel 80 évvel ezelőtt milyen mészárlás folyt. Idegenvezetőként számos alkalommal jártam ezen a helyen, egyszer egy veterán pilótát kísértem, aki utoljára 18 éves korában látta a vidéket. Amikor a temetőben lerótta kegyeletét egykori bajtársai előtt, lementünk a partra. Körülnézett, látta a vidám, önfeledt arcokat. Csak annyit mondott mosolyogva:
„Na, hát ezért csináltuk.”
Hamarosan közöljük Duncan főszerkesztünk szubjektív visszaemlékezését arról, hogy annak idején milyen hatással volt rá a film.