Úgy véli, ennél több idő az abszolút csúcson nem is igen jár senkinek.
Tom Ford, az 1990-es és a 2000-es évek elejének nemzetközi divatikonja kulturális befolyásának csúcsát a Beatleshez hasonlította. Elmélete szerint ugyanis
nagyjából egy évtizednyi az a természetes időtartam, amíg kitarthat az ilyesmi.
Az idén 62 éves Ford – aki ezután két elismert hollywoodi játékfilmet írt, gyártott és rendezett – éppen ezért roppant kíváncsi, hogy vajon az épp csúcson lévő Taylor Swift meddig marad még a pophercegnő poszton.
„Tíz évig meneteltem” – így fogalmazott nemrég a GQ-nak egy terjedelmes interjúban arról az időszakról, amikor a Gucci kreatív igazgatója volt, majd távozott és megalapította saját divatmárkáját.
A Beatles könnyűzene feletti uralma nagyjából nyolc évig, 1962-től 1970-ig tartott. Az együttes 1960-ban alakult eredeti felállásában, két évvel azelőtt, hogy Ringo Starr csatlakozott volna. Azután pedig szó szerint bevették az egész világot és számtalan slágerükkel
nyolc év alatt zenetörténelmet írtak.
Tom Ford emelkedése nem volt olyan meredek ívű, mint a liverpooli Fab Fouré, de hasonlóan lenyűgöző. Kereken 30 éves volt, amikor 1990-ben felvették a Guccihoz. Majd tíz éven belül szinte egyedül tette a látványosan csapongó, útját tévesztett és népszerűtlenné vált divatházat újra globális nagyhatalommá. „Ha megadatik, hogy ennyi időd van, az csodálatos” – mondta.
Persze így is sűrű volt a létezés Ford számára, míg a Gucci kreatívigazgatója volt, és segített a céget igazi konglomerátummá alakítani. Úgy fogalmazott, hogy
„a nap 24 órájában” a női divatot élte és lélegezte, miközben „semmi más nem fért bele az életébe”.
A Gucci akkor megvásárolta az Yves Saint Laurent-t, a Balenciagát és a Bottega Venetát, hogy létrehozza a Kering luxusmárka-csoportot. Az építészből lett divattervezőből lett forgatókönyvíró, filmrendező és producer ennek a részleteiről is mesélt:
„Az első felvásárlásunk a Saint Laurent volt, egymilliárd dollárért” – mondta Ford. „És csak akkor sikerülhetett, ha én tervelem ki a dolgot, mert akkoriban minden, amihez hozzányúltam, működött. Ez persze nem mindig van így, de akkoriban egész biztosan így volt. Be kellett fektetnünk ezt a pénzt, de nekem kellett kitalálnom, hova.„
Elmesélte azt is, hogy milyen gondolatok vezettek el odáig, hogy képes legyen meghatározni az irányt:
Ford ekkor szervezte be Lee Alexander McQueent, az Yves Saint Laurent egyik legnagyobb hatású tervezőjét. „Kereskedelmi divattervező voltam” – mondta. „Ez nem azt jelenti, hogy nem volt művészi eleme annak, amit csináltam, de egészében véve inkább üzleti szemléletű divattervező voltam. Lee ezzel szemben egy olyan művész volt, aki történetesen a ruházat és a divatbemutatók médiumát használta önkifejezésre.”
A sor a Louis Vuitton jelenlegi, női ruházatért felelős művészeti igazgatójával folytatódott: „Akkoriban Nicolas Ghesquière egyenesen dögös volt, nagyon forró dolgokat tervezett. És ő valami egészen mást csinált, mint amit én. Szerettem volna, ha készít egy saját kollekciót, de ő nem akart belevágni. A Balenciagánál volt, úgyhogy megvettük a Balenciagát.”
Ford így folytatta: „Aztán ott volt még Stella McCartney, aki egy teljesen más ügyfeltípust szólított meg, mint mi. Ő már akkoriban – mindenki más előtt – foglakozott a környezetvédelemmel, így aztán nagyon is értelmes választás volt a részünkről.”
Az üzleti szempontokat és személyes víziókat megvalósító, dollármilliárdos kirakós lassan össze is állt: „A Bottega Venetánál dolgozó Tomas Maier után mentem. Ő és a párom, Richard, a legjobb barátok voltak még a nyolcvanas években, és Maiernek volt a legjobb ízlése.”
A nagyot menetelő Ford végül elhagyta a Kering Groupot, és elindította saját divatmárkáját, amelyet 2022 novemberében közel 3vmilliárd dollárért értékesített.