5 csodálatos dolog, amit az angolok adtak nekünk. Kulturális angolsimogató a világ egyik legjobb ginjével

Szerző: Horvath Kalman

Régi hiedelmem, hogy az angol csapvízben vagy a helyi, valószínűleg yorkshirepuding-ízű chemtrailben van valami extra hatóanyag, amitől ezek a szigetországi emberek olyan furcsának és ellentmondásosnak tűnnek a kontinentális Európáról nézve. De tény, hogy sokkal szegényebb lenne nélkülük a világ. Kulturális angolsimogató a világ talán legjobb ginjének támogatásával.

Támogatott tartalmainkról itt olvashatsz transzparensen.

Zsinóros villanykapcsolók, angolszász mértékegységek, a királyi család belügyei iránti megmagyarázhatatlan érdeklődés. Talán mégis épp ezen anomáliák miatt tudtak az angolok olyan sok dolgot adni a világnak, melyekből kiválasztottam 5 személyes kedvencemet.

#1 Jaguar E-Type

A valaha készült legszebb autó.

– ezt nem én mondom a Jaguar E-Type-ra, hanem Enzo Ferrari, akinek a keze közül ekkorra (1961) azért már kikerült néhány, még ma is klasszikusnak számító kocsi (250 GT, 340 America).

A Jaguar mítoszteremtő autójának 60 évvel a debütálása után is lenyűgözőek az arányai, és szemet gyönyörködtető a buborékformájából fakadó légiessége. Nem véletlen, hogy a kocsit Malcolm Sayer repülőgépmérnök és aerodinamikai specialista tervezte, aki matematikai formulákból és szélcsatornatesztekből keverte ki a formát.

A hatvanas években ez a megközelítés egészen formabontó volt, a szintén Enzo Ferrarihoz köthető

az aerodinamika azoknak való, akik nem tudnak motort építeni

duma is erről árulkodik. Mondjuk, ő tényleg a magas (és ágaskodó) lóról beszélt a tökéletes V12-es motorjaival.

Azért nem mindenki ájult el ezektől a vonalaktól: amikor 2006-ban a BBC a legikonikusabb brit dizájnt keresve megszavaztatta a lakosságot, a Jaguar magnum opusa csak a 11. helyen végzett. Többek között a Spitfire repülő és a Mini is leelőzte.

Meg a londoni metró térképe.

Az E-Type messze nem volt tökéletes autó, már csak az alapkoncepciója miatt sem. Eredetileg egy kisszériás, nagy teljesítményű (3,8 literes motor, 268 lóerő, 240 km/h végsebesség), még éppen megfizethető (2100 font volt az indulóára, ami nagyjából a fele volt az Aston Martinok és Maseratik hasonló tudású modelljeinek) roadsternek szánták. Aztán ahogy a nem várt siker miatt átálltak a tömeggyártásra, kitűntek az alapvető tervezési hibák: az ajtók nem záródtak jól, emiatt beáztak, az ülések hamar elveszítették a tartásukat stb. – szóval sok kompromisszummal járt a birtoklása. De hatvanévesen is sokkal dögösebb és stílusosabb, mint az elmúlt 20 év autógyártásából bármi.

#2 A rockzene történelmének legnagyobbjai

Remek móka a szélesen értelmezett rocktörténelem legnagyobb legendáit kurkászni a neten, aztán jól rácsodálkozni, hogy mindegyik angol. Oké, nem mindegyik, de majdnem. Hihetetlen, hogy a szigetországban egy Radiohead vagy az Oasis is nehezen kerül be mondjuk a kultikus bandák top-tízébe. Az elektromos gitár születése óta lényegében minden angol nagyváros lekanyarította a maga kis szeletét a rocktörténelemből, Birminghamtől Liverpoolig, Sheffieldtől Manchesterig.

Keith Richards és Ronnie Wood keni

Talán te az alábbiakról mind tudtad, hogy a megbocsáthatatlan időjárás és a megmagyarázhatatlan teafetisizmus hazájából valók, de mégis muszáj felsorolni néhányat a legnagyobb angol zenei legendák közül. Szóval ugye például (egy levegőre)

The Rolling Stones, The Beatles

oké. Na, de

Motörhead, Iron Maiden, Deep Purple, Dire Straits, Black Sabbath, Queen, Led Zeppelin, Pink Floyd,

issssssten. Aztán

The Who, The Clash, The Police, Cream, Genesis, Deep Purple.

Mi?!

Oasis, Radiohead, Def Leppard, Sex Pistols, Arctic Monkeys, Blur, Muse, Uriah Heep, Judas Priest.

Atyaég.

És még egy rakás, amit nem soroltam fel, de te majd kommentben megjelölöd felháborodott becsmérlésekkel illetve, amiért kimaradt a listából.

#3 Stílusos fizetőeszközök

Itt véletlenül sem az 1971 előtti pénzrendszerükről beszélek, melynek alapja a 12-es számrendszer volt, még a római megszállás idejéből. Ebből azt tudták származtatni, hogy fogták az eredetileg súlymértékegység fontjukat (~453 gramm), és ennyi ezüstből 240 pennyt vertek. 12 pennynek feleltettek meg egy shillinget, abból pedig 20 adott ki egy fontot – ha itt befejezik, abból lehetett volna egy,

a Keletinél valutázgatók számára is transzparens rendszer.

De nem, tovább bonyolították: 1 penny 4 farthingot ért, 1 florin pedig 2 shillinget, illetve bejött a korona is, ami 5-öt. Ezt már ők sem tudták követni, megreformálták hát az egészet 1971. február 15-én, amikor is kimondták, hogy el lehet felejteni a tizenkettes számrendszert: 1 font 100 penny, és kész. De amik miatt felkerült a pénz erre a listára, azok a 2008 után nyomott érmék: az 1, 2, 5, 10, 20 és 50 pennysek ugyanis jól elrendezve – kis hunyorítással – kiadják az Egyesült Királyság címerét.

#4 Sir Isaac Newton

Az ellentmondásokat tökéletes egységbe foglaló és feloldó brit ember archetípusa. Egyszerre volt tudós, filozófus, alkimista és mélyen hívő ember. Érdeklődési köreit összevonva és az Újszövetséget eredeti nyelven olvasva jött rá, hogy a fordítók/zsinatok valamit nagyon elrontottak, mert a Szentháromság mint olyan nem létezhet, és kizárásos alapon Jézus sem lehetett Isten fia – mindezekre amúgy a legenda szerint a cambridge-i Trinity (Szentháromság) College-ben jött rá, ahol megkapta lovagi címét is, szóval erről a felfedezéséről inkább hallgatott.

Sir Isaac Newton éppen megtekinti a prezentációdat, és nem elégedett a látottakkal

Ambivalens természetéről tanúskodik, hogy London egyik leghírhedtebb uzsorása volt, amikor 1699-ben a királyi pénzverde igazgatójának választották, ahol az ő utasítására látták el apró bevésésekkel a fémpénzeket, hogy így előzzék meg a hamisításukat. Amikor pedig a verdében lejárt a munkaideje, alkimista laborjában mindenféle olcsó fémből aranyat próbált előállítani. Tudósként él a köztudatban, pedig több könyve jelent meg életében alkímiáról, teológiáról és metafizikáról, mint fizikáról. Páratlanul gazdag életművének és eredményességének az egyik kulcsa az életét kutatók szerint az volt, hogy kerülte az élvhajhászatot és a karmazsin alagutakat – amikor 84 éves korában meghalt, állítólag még mindig szűz volt.

#5 Monty Python és az angol humor

A humor történetének egyik meghatározó pillanata volt, amikor 1969-ben a BBC bemutatta egy addig teljesen ismeretlen csapat szokatlan produkcióját. Erről a rokonszenves gárdáról van szó:

A Python-fiúk ’69-ben

A hat egyetemtöltelék az ország legjobb felsőoktatási intézményeiben találkozott, és ezt értsd szó szerint: Terry Jones és Michael Palin az Oxfordon futottak össze, Graham Chapman, Eric Idle és John Cleese pedig a Cambridge-en. Intellektuális, de – szó szerinti és műfaji értelemben is – abszurd humoruk végigsöpört Anglián, aztán a világon, és

komolyabb késéssel begyűrűzött Magyarországra is, hogy a Friderikusz Show-tól és a Szomszédoktól meggyötört Kárpát-medencében mutasson példát minőségi szórakoztatás dolgában.

Monty Python nélkül bizonyára nem lenne Simpson család, South Park, Family Guy, és a mai formájában ismert bátor, szatirikus humor sem. Álljon itt mementóul minden idők egyik legviccesebb jelenete – stílusosan minden idők legjobb viccéről.

+1 Beefeater gin

Amióta átestem a hipszter-covidon (a mutáció nélküli első változaton), azóta teljesen megváltozott az ízérzékelésem: mindent szétsózok, a gejl ízeket már egyáltalán nem kívánom, viszont a kovászos dolgok iránt sóvárgok. Továbbá egyáltalán nem érzem a nagyon büdöset, ami még

lehet, hogy kevés lenne egy Marvel-filmhez, de kezdetnek azért ez sem rossz.

Nagyon kevés alkoholt fogyasztok, de amit igen, azt is inkább az íze és nem a hatása miatt. Whiskyből a tölgyfahordós érlelésűeket kedvelem az utóízük miatt, ginből pedig azt, ahol a boróka karakteres, száraz íze érvényesül. A Beefeater London Dry Ginje pont ezt kínálja. A gabonapárlathoz hozzáadott kilenc fűszernövénnyel egy széles spektrumú, a boróka telt ízjegyeit kidomborító textúrát hoztak létre, amelyben a citrusos, a virágos, a keserédes és a komlós zamatok érnek egy jellegzetesen fanyar ízzé.

Nem csak én értékelem, a nemzetközi szakma is, ez a világ legdíjazottabb ginje. Koktélokhoz is jó választás: én nehezen tudom megunni az uborkás gin-tonikot (hajrá, kovász!), illetve a kesernyés, bíboros árnyalatú Negroni is egészen kiváló nyáresti ital.

Ha van kedved megméretni a tudásodat a ginkészítés terén, ráadásul nyernél is, akkor érdemes ezen a linken alaposabban tájékozódni.

Itt van még jó kis kontent

Az adatvédelmi tájékoztatónkban elolvashatod a jogszabályoknak megfelelő adatvédelmi irányelveinket. Oldalainkon HTTP-sütiket használunk a jobb működésért. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás