Sokunknak a legnagyobb élvezeti faktort egy játékban az jelenti, ha lehetetlen helyzeteket oldhat meg analitikus gondolkodás és hatékony problémamegoldás által. A menedzselős stratégiai játékokban a legjobb, hogy mindezt a kreativitás lehetőségének megteremtésével ötvözik. Íme nyolc különböző stílusú, menedzselős móka, néhány komoly és néhány komolytalan, melyekkel a fenti élményt úgy élheted meg, hogy még pályát sem kell váltanod.
A menedzserjátékok élnek és virulnak, köszönhetően a PC-s emberfaj csillapíthatatlan éhségének. Az elmúlt évtizedben több menedzserjáték látott napvilágot, mint minőségi FPS, ami egyrészt szomorú a lövöldözés szerelmeseinek, másrészt egy kicsit a hitünket is visszaadja a világban.
Tudvalevő, hogy a grafika nem minden, a videójátékok akkor is tudnak végtelenül szórakoztatóak lenni, ha éppen nem a filmeket vagy a való életet majmolják, és nem a macsós vágyaink beteljesülését célozzák. Gyűjtöttünk pár időtemetőt, melyek lekötnek egy-egy unalmas éjszakán meló után, megizzasztják az agyad, vagy éppen kíméletlenül csiklandozzák a könnycsatornáid. Van köztük politikai, sport, agrikulturális, városmenedzselős is. Aztán óvatosan, mert nehéz őket letenni!
#1 Football Manager
Ha rendszeresen vakargatod a fejed azon, nagypályás csapatmenedszerek hogyan kapnak fizetést egy-egy szezon után, akkor itt a lehetőség, hogy ne csak a szád járjon. Mondjuk ezért neked kell fizetned, és az önéletrajzodban se fogsz helyet találni a virtuális focimenedzseri szkilljeidnek, de álmodozni attól még szabad, sőt, ajánlott.
A Football Manager olyan a menedzserjátékoknak, mint a FIFA széria a sportjátékoknak: évente toldozzák-foltozzák, illetve beépítik az éppen aktuális valós történéseket, hogy naprakész felállásokkal szimulálhasd le egy álomcsapat útját a dobogó legfelső fokáig. Az EA fejőstehenével ellentétben itt nem mindenható istenként fogsz gombnyomásra ugrálni a játékosok irányítása között, hanem
a gémerszékedben kényelmesen hátradőlve oszthatod a lapokat, majd nézheted végig izgulva, hogy a csapatod kirúgdossa a sz*rt is nemcsak a labdából, de az ellenfélből is.
Ha nem jön be, akkor viszont ugyanannyit káromkodhatsz, mint amikor a kisöcséd elver egy FIFA-meccsben.
#2 Rogue State: Revolution
A kis kanadai stúdió, a Little Red Dog Games játéka olyan területre vezet be, ami a játékvilágban vajmi kevés akad: az országmenedzselést egy mély, politikai aspektussal egészítették ki. Egy fiktív, vallási és társadalmi törésvonalakkal szabdalt állam vezetőjeként minisztereket nevezel ki, ellenséges frakciók között lavírozol, fegyveres szeparatistákat versz le, megbírkózol a vallási fundamentalizmussal, miközben a népszerűségért és a katonai hatalomért versenyzel.
A Rogue State: Revolution legnagyobb varázsa, hogy olyan, létező szakpolitikai aspektusokat modellez, amelyek kisebb-nagyobb mértékben azért minden országban jelen vannak. Nem minden nap kell például
minimálbér-konstrukciókkal, a progresszív adórendszer reformjával, szakszervezetek regulációjával vagy éppen veszélyes-hulladékgazdálkodással kapcsolatban felelős döntéseket hozni.
A Rogue State: Revolution kétségtelenül rétegjáték, de ahogy a Cities: Skylines remek polgármesterképző, úgy a Rogue State egy afrikai vagy közel-keleti bukott állam krízismenedzsmentjére készít fel pompásan. Bármikor jól jöhetnek az ezzel kapcsolatos ismeretek.
#3 Farming Simulator
Szeretném azt gondolni, hogy nincs olyan városlakó férfiember ezen a Földön, aki ne játszott volna még el a gondolattal, hogy kivonul a p*csába vidékre, hogy a két kezével (vagy hatalmas gépekkel) művelje a termőföldet és menedzselje az állatokat.
Ha tudod, hogy nem értél meg az egyszerű életre, vagy talán soha nem is fogsz, akkor szerencsére itt van a Farming Simulator,
mely megadja neked a lehetőséget anélkül, hogy fel kéne adnod a kényelmes pesti lakásod, és a szomszédságában a haverokkal elfogyasztott sörök megnyugtató létét.
Ugyan hagyományosan inkább munkagép-szimulátornak tartják, mintsem fullos menedzserjátéknak, de ez a cucc az évek során rengeteg stratégiai funkcióval bővült. Sikeres őstermelőként ugyanazokat a komplex döntéseket kell meghoznod a játékban is, amiket a valóságban kéne, és erre a Framing Simulator 22 már bőséges lehetőségeket nyújt.
Több mint 40 valódi gyártó 500 féle, tökéletesen lemodellezett és animált munkagépe, valamint megszámlálhatatlanul sok mezőgazdasági termény között variálhatsz – a repceföldtől a tyúkólakig.
Ültethetsz kukoricást és építhetsz fatelepet; amit pedig nem termelhetsz ebben a játékban, az nem is létezik. Magát a kitermelést a vetéstől az aratásig le kell menedzselni, és értelemszerűen tök máshogy gondozod és takarítod be mondjuk a krumplit mint a búzakalászt.
A bonyolult masináknak első ránézésre még a funkciójuk is megállapíthatatlan, és kegyetlenül drágák, szóval opcionálisan lízingelheted őket, az operatív melóra pedig napszámosokat fogadhatsz föl, miközben figyelembe kell venned a kitermelés költségeit, a szezonalitást és az adott termények értékesítési lehetőségeit.
Könnyű röhögni azokon, akik rácsúsznak a Farming Simulatorra, de még könnyebb magadnak is így járni. A hétvégék csak úgy elröppennek, és te végig a kormány mögött ültél, cigivel a szádban, izzadva a CLAAS AXION 960-as traktorodban, szagolva az árpaföld illatos porát.
#4 Cities: Skylines Remastered
A Cities: Skyline az építgetős stratégiai játékok hatalmas királya, és ebbéli minősítését annak köszönheti, hogy még az indokoltnál is sokkal komolyabban veszi saját magát. Nem is annyira játék inkább, mint a valódi várostervezés ijesztően pontos lemodellezése, amit még szakmabeliek is simán hasznosíthatnak egyes városszervezési problémák átlátására. (Ezt a csatornát például egy valódi, várostervezéssel foglalkozó szakember csinálja.)
A játékban kereskedelmi, lakó- vagy ipari létesítmények építésére kijelölt zónákat alkotsz, amelyek között
megfelelő infrastruktúrát alakítasz ki, biztosítod a közmű-szolgáltatásokat és gondoskodsz a lakosság igényeinek kielégítéséről parkok, oktatási intézmények és az általános közellátás biztosításával. Ki ne akarná kikapcsolódásként is a közjót szolgálni alázattal?
Mindezt úgy balanszírozva, hogy az adókból egy fenntartható önkormányzatot üzemeltess, az emberek, a boltosok és a gyártulajdonosok pedig egyaránt boldogok legyenek. A fejlesztő Colossal Order szokatlanul összetett és életszerű szisztémát rakott össze a lassan 8 éves játékhoz, aminek a tuningolt verziója, a Remastered most februárban jelent meg az új generációs konzolokra.
A Skylines komplexitása nehezen mérhető bármilyen korábbi, városmenedzselős produkcióéhoz. A motor képes egyszerre akár 80 000 városlakó napi rutinját kezelni; így az utakon furikázó valamennyi autós, bringás és gyalogos egyedi rutint követ, máshol dolgozik, lakik.
Te meg omnipotens entitásként rendelkezel a közösség sorsának minden aspektusa felett.
A tömegközlekedés és az úthálózatok kialakításán túl egyedi kerületeket alakíthatsz, helyi jogszabályokat alkothatsz az egyes környékek regulázására. Sőt, a DLC-k megvásárlásával már speciális ipartelepeket hozhatsz létre, vagy hatalmas egyetemi kampuszokat, nemzeti parkokat és állatkerteket. A Skylines egy polgármester-előkészítő; talán az egész ország jól járna azzal, ha az önkormányzati választásokon is az indulás feltétele lenne.
#5 Oxygen Not Included
Az már nem újdonság, hogy néha a legcukibbnak tűnő játékok tudják a legjobban beszántani az idegrendszerünket, de ez az űrkolónia-szimulátor talán a hab (és rajta a cseresznye is) ezen a bizonyos tortán. Az Oxygen Not Included (ONI) mégis töretlen népszerűségnek örvend, és nehéz nem látni, hogy miért.
Az űrben tengődő telepesek életének és életszínvonalának menedzselgetése nagyon okosan összepasszintott rendszereken keresztül történik, melyek betanulása egyszerű, a kimaxolása viszont egy kellemesen stresszes kihívás. Ugyanaz a szadista-mazochista jutalomrendszer működteti, mint mondjuk egy Dark Soulst:
jó akarsz lenni benne, mert a túlélést mesterszinten művelni instant endorfinbomba.
És a mindennapi viszontagságokkal ellentétben itt garantáltan kifizetődik megoldást találni a problémákra, legyen szó az oxigénellátás elb*szódásáról, túlmelegedésről, vagy arról, hogy valamelyik kis kretén belevizelt az ivóvízbe.
#6 Planet Coaster
Vannak dolgok, amikből nem lehet és nem szabad kinőni. Ilyenek a videójátékok, a vidámparkok és a vidámparkos videójátékok. A Planet Coaster 2016-ban felélesztette a sokáig tetszhalott állapotban lévő vidámpark-szimulátor zsánert, visszahozva és újragondolva azokat a mechnizmusokat, melyek órákra a CRT-monitor elé szegeztek gyerekként rollercoasterycoonozni. A felállás és a formula ugyanaz, mint évtizedekkel ezelőtt:
megtervezed a parkod, tökéletesíted a gyomrokat felkavaró hullámvasutakat, és odafigyelsz a látogatók elégedettségére.
Ez tipikusan az a játék, melynek a kreatív részébe fogod a legtöbb időt beleölni, ahogy próbálod saját magadat és az online-közösséget überelni, de azért minimális menedzsmentet is csempészhetsz a dologba, ha nem csak a jobb agyféltekét akarod megizzasztani.
#7 Factorio
Ahogy szerepjátékokban is akad, aki direkt a rosszarcúak pártjára áll, mert az oviban is a Birodalom emblémája volt a jele, úgy a menedzserjátékoknál is lehet valakinek elege a neutrális, neadjisten jófiús szerepkörből. A Factorio egy olyan csillagközi kolonizálós vágybeteljesítést enged meg, ahol
morálisan megkérdőjelezhető hardcore iparosodást és morálisan teljesen elborult ősfajirtást vihetünk végbe a technológiai haladás zászlaja alatt.
Mindezt egy olyan grafika mellett, ami szándékosan a 90-es évek klasszikus RTS-játékait idézi meg, ahol a realizmusra való féktelen törekvés hiányában pixeles masszák mögé kellett odaképzelnünk fenyegető seregeket és futurisztikus épületeket. Ez a letisztult és stilizált kinézet egyszerre kegyelmez meg a gépednek, és a józan eszednek is, mivel így azért lényegesen egyszerűbb átlátni azt a végtelen gyárépületből álló mezőt, amit létre fogsz hozni.
#8 This War of Mine
Ha van ennek a listának fekete báránya, akkor ez a játék lesz az. Míg a legtöbb menedzserjáték és szimulátor valamilyen technikai jellegű célról vagy kreatív kihívásról szól, addig a This War of Mine arra használja fel a zsánerhez kapcsolt mechanizmusokat, hogy történetet meséljen, és
a kognitív képességeid helyett az emberségedet tesztelje kíméletlen módon.
Az 1994-es szarajevói harcokat megmutató játékban a katonák helyett ezúttal egyszerű civileket menedzselsz, akiknek a túlélésük és a morális integritásuk megtartása a cél. Ebből mindkettő egyszerre nem fog sikerülni. A kesztyű nemhogy lekerül a játékmenetről már az első percekben, hanem eleve fel se húzzák: egyből olyan döntések meghozatalára kényszerít a cucc, amitől minimum depressziós leszel.
Hiszen ki annak a megmondhatója, hogy egy háború sújtotta országban ki érdemli meg jobban az élelmet, a védelmet, vagy úgy egyáltalán: az életet. Hát te. Te leszel ezeknek a megmondója, és nem fogsz neki örülni.
+1 Two Point Hospital
Ha a városépítést, a vidámparkokat és a sci-fi-szcenáriókat már halálra unod, akkor talán pont annak a szűk rétegnek a tagja vagy, akinek ez a játék készült. Valószínűleg senki sem született kórházszimulátor-fanatikusnak, de a Two Point Hospital simán áttérít erre a fura vallásra, ha adsz neki pár órát. A képlet ugyanaz nagyjából, mint a legtöbb ilyen gammánál, csak
társadalmi, építészeti, vagy éppen ökológiai jellegű problémák helyett itt vírusok ellenszerét fogod kajtatni,
miközben próbálsz egy jól működő kórházat üzemeltetni. Ha pedig sok dolgod volt már a magyar egészségüggyel és betegállátással, akkor végül is vágybeteljesítésnek is felfogható az élmény.
+2 Prison Architect
Ne tévesszen meg a 2000-es évek eleji flashjátékokra emlékeztető grafika és felütés, a Prison Architect az egyik legbrutálisabb szimulátor, a szó minden értelmében. Ha vonzó számodra a hatalmi visszaélés és az emberi életekkel való zabolátlan játszadozás, de a való életben nem vagy egy pszichopata állat, akkor
ez a cím békés és kontrollált körülmények közt segít majd kiélni a vágyaidat, mielőtt akaratlanul BKV–jegyellenőrré konvertálnád magad.
A feladat egyszerűnek hangzik, de csak kezdetben: egy börtönigazgató bőrébe bújva kell félistenként rendelkezned a rabok megfelelő, jól átgondolt szadizásáról, miközben ők minden erejükkel azon dolgoznak, hogy kitörjenek a vidámparkod kerítéseinek fogságából. Ha az ilyen vágyak kiélése nem a videójátékok célja, akkor nem tudom, hogy micsoda.
Ha a nagy stratégiázgatásban elfáradtál, és ráfordulnál a férfilétet boncolgató narratív élményekre, akkor erre tovább:
Köszönjük a szakmai segítséget Csirkének a GameStartól.