Meghökkentően erős hatása van a szervezetre annak, hogy milyen pozitúrában állunk.
A testbeszéd fontosságával elég sokan tisztában vannak – aki tudja, hogyan olvasson másokéból, illetve a sajátjával mit közvetítsen tudatosan, az az emberi kapcsolatok menedzselése terén hasznos szuperképességek birtokában van.
Kevésbé közismert – noha már több mint egy évtizede leírták -, hogy a testtartásnak ennél közvetlenebb, egészségügyi-fizikai hatása is van a jóllétünkre.
Igazoltan befolyásol ugyanis olyan tényezőket, mint például a hormonszint.
A Harvard Egyetem egyik professzora, Amy Cuddy még 2012-ben tartott egy később óriási nézettséget elérő TED-előadást egyebek mellett arról, hogy hogyan hatnak a szervezet folyamataira az úgynevezett erőpózok – amelyek itt nem átvitt értelemben, pöffeszkedésként értendők, hanem szó szerint, magabiztosságot sugalló testhelyzetekként.
Aki lusta végignézni, de dióhéjban azért kíváncsi rá, miről van szó, hallgassa meg ezt a nyúlfarknyi részletet egy másik előadásból, jól összefoglalja a lényeget:
A mérések szerint tehát ha valaki naponta mindössze 2 percet csípőre tett kézzel áll, az 40 százalékkal csökkenti a kortizol nevű stresszhormon szintjét, 20 százalékkal növeli a tesztoszteronszintjét és – ezzel nyilván összefüggésben – 17 százalékkal növeli a kockázatvállalási hajlandóságát.
Vagyis erősen ajánlott minden fontos találkozó vagy döntési helyzet előtt ácsorogni egy kicsit csípőre tett kézzel – az biztos, hogy
fizikai-mentális tréningezés nem volt még ennyire könnyű!
Cuddy megállapításait egyébként nem sokkal később rengeteget támadták, mert másoknak nem sikerült reprodukálniuk az eredményeit, amit az általa elkövetett módszertani hibáknak tulajdonítottak. Idővel azonban bebizonyította, hogy igaza volt.