A hétköznapi pszichológia úgy terjed a kurtavideós platformon, mint a koronavírus, de ez nem feltétlenül baj.

Úgy általában a közösségi médiában, de a trendeknek megfelelően különösképp a TikTokon, a megszámlálhatatlan baromság mellett azért mindig kisebb futótüzet okoznak megfontolni és meggondolni való elméletek és vélekedések is – néha egészen hülye elnevezéssel, amiről általában sosem derül ki, kitől ered.

Az aktuális 15 perc hírnevet épp a Dorito-elmélet pörgeti. Egy népszerű virális videó szerint az elmélet azon az elgondoláson alapul, hogy ha azon kapod magad, hogy csak úgy tömöd magadba a chipset, egyiket a másik után, mintha nem lenne holnap, anélkül, hogy különösebben elgondolkodnál rajta, akkor

ez összefüggésbe hozható az életed más területeivel és az emberi kapcsolataiddal is.

De hogyan működik ez? A teória lényegi állítása az, hogy csak azok az élmények okoznak maximális függőséget, amelyek valójában nem igazán kielégítőek. Ahogy Celeste Aria az alábbi videóban fogalmaz:

„Képzeld el, hogy felbontasz egy zacskó Doritost. Ha megeszel egyet, nem vagy teljesen elégedett, sőt egyre többet akarsz belőle. Ez nem ugyanaz, mint például egy steaket enni vagy bármilyen más igazán laktató, magas fehérjetartalmú ételt fogyasztani, amikor minden harapással egyre jóllakottabbnak érzed magad, és eltölt az elégedettség jóleső érzése.”

Azt is mondja – és ezt bárki meg tudja erősíteni -, hogy a chips fogyasztása egyfajta függőséget okoz, mert az efféle rágcsálnivalóknál az élmény csúcspontja akkor van, amikor először belekóstolsz, nem miután elfogyasztottad,

így maga az élmény végül nem igazán kielégítő,

még akkor sem, ha telezabáltad magad. Ugyanez vonatkozik más addiktív ételekre és italokra is, az édességektől az alkoholos és üdítőitalokig.

Ez az elmélet az emberi és párkapcsolatainkra vagy a közösségimédia-fogyasztásunkra is alkalmazható, és persze egy csomó egyéb, függőséget okozó, nem kimondottan egészséges dologra az életünkben. Érdemes tudatosítani magunkban hogy sok olyasmi vesz körül minket, amelyek valójában nem kielégítőek, de cserébe – sőt, éppen ezért – függőséget okoznak. Tudni kell azonosítani, mi tartozik a Doritos-kategóriába, hogy hatékonyabban kerülhessük el őket.

A szakember szerint sem hülyeség

Természetesen a Doritos-elmélet a függőségnek, amely nagyon összetett jelenség lehet, csak egy vetületét mutatja be. Számos egyéb tényező is hozzájárulhat ahhoz, hogy valamitől függővé váljunk vagy fenntartsuk a bevallottan rossz szokásainkat. Bár szokatlan magyarázatnak hangzik a világszerte népszerű kukoricachipsből kiindulni, a vállalati és politikai tanácsadással is foglalkozó pszichológus, dr. Reneé Carr szerint is van benne valami.

„Ha nem tapasztalod meg a jóllakottságot egy bizonyos tevékenység vagy egy kapcsolat során, annak valóban lehet olyan következménye, hogy benne maradsz a nem igazán kielégítő, nem egészséges és boldoggá nem tevő helyzetben”

– mondta a USA Todaynek.

„Mivel ezekben a helyzetekben mindig az éppen csak elégséges mértékű elégedettséget tapasztaljuk, tévesen azt gondoljuk, hogy lehetséges a teljes elégedettség is – ami aztán arra késztet, hogy tovább csináljuk, szükségtelenül egyre több és több energiát fektessünk bele” – tette hozzá.

Ez a folytonos több iránti igény okozhatja azt, hogy önsorsrontó módon kapcsolatról kapcsolatra ugráljunk, beleragadjunk egy drámával telibe vagy fenntartsuk a kapcsolatot toxikus emberekkel, ahelyett, hogy a stabilitásban találnánk meg a kielégülést.

Na, még egy kicsit, de tényleg csak egy kicsit

A közösségi média is betöltheti ezt a szerepet. Gondolj bele: hány poszt keltett benned nem csupán átmeneti érzéseket? Hány bejegyzés segített abban, hogy elérd a jóllakottságnak azt a szintjét, amikor le tudod tenni a mobileszközt, kimész a mosdóba, lefekszel aludni vagy kommunikálsz a családoddal?

Szinte mindenkivel előfordult már, hogy csak egy kicsit továbbgörget, aztán még és még, mert egyre többet és többet keres abból a pillanatnyi érzésből, ami ugyanakkor

nem sok maradandót ad.

Ennek a függőségi mechanikának a megértetése révén a TikTokon taroló teória dr. Carr szerint is segíthet új perspektívát hozni abba, amit csinálunk, ahogyan élünk. Akárcsak egy bazi nagy zacskó Doritos esetében, amikor valamihez közelítesz, tedd fel magadnak a kérdést: Hogyan fogom érezni magam utána?

Ha a válasz az, hogy nem is tudom, semmi különös, vagy nem igazán jól, akkor légy tudatos, tanúsíts önfegyelmet, és inkább kerüld el, ha pedig már benne vagy, mert nem voltál elég éber: engedd el. Legyen az ember, chips, pia vagy mobiltelefon.