6 pofonegyszerű pont az önfegyelem fejlesztésére

Szerző: Zubor Tamás

Mert az önfegyelmre nap mint nap szükséged van, ez nem kérdés.

Van egy híres mondás a VI. században élt (már ha volt ilyen ember tényleg, és nem csak kitalált személy) kínai Lao-cétől:

“Mások uralása az erő; önmagad uralása az igazi erő.”

Kutatások szerint az egyfajta önfegyelemnek mondható önszabályozás mértéke egyenes arányban áll az egészségügyi gondokkal, a problémás szerhasználattal és a pénzkezeléssel – minél profibb vagy az önszabályozásban, annál kevesebb a problémád ezekkel.

Az a jó hír, hogy olyan készségról beszélünk, ami simán fejleszthető. Jó, nem simán, mert mint mindenbe, amitől tényleges eredményt várunk, ebbe is bele kell tenni a melót, a gyakorlást és a türelmet.

#1 Tudatosság

Obligát példa: azt már mindenki tudja, hogy éhesen mindenféle szir-szar kaját összevásárolunk. Könnyen bepattannak a kosárba a magas kalóriatartalmú, ám csekély tápértékű élelmiszerek. Látszólag nem nagy ügy úgy bemenni a boltba bevásárolni, hogy előtte eszel.

De mikor rohannod kell haza, mert mondjuk ebédeltetni kell a gyereked, akkor valószínűleg az lesz a legutolsó, hogy még arra is időt szakíts, hogy mindezek előtt egyél valamit. De ha gyakorlatként fogod föl, és tíz perccel előbb leteszed a lantot az irodában, hogy egyél valamit, máris dobsz egyet az önfegyelmi szinteden.

#2 Tudd, hogy miért csinálod

Viktor Frankl holokauszttúlélő és pszichiáter tétele, hogy azok, akik válaszolni tudnak arra a kérdésre, hogy miért élnek, szinte bármit el tudnak viselni, hogy ehhez a miérthez közelebb kerüljenek. Ha neked is van ilyen miérted, vagyis tisztában vagy azzal, mit miért teszel, ez segíteni fog fenntartani az önfegyelmedet, amikor nehéz helyzetbe kerülsz.

#3 Tervezés

Ha nem tudod, hová mész és merre tartasz, könnyen elkalandozol. Legyen hát konkrét terved, és akár írd is le:

a világos cselekvési lépéseket egyértelműen és röviden, minden megfelelési kényszer, fontoskodó fogalmazgatás helyett pőrén, a saját szavaiddal.

Így nem fenyítésnek fog tűnni, amikor előveszed, hanem meghallod benne saját magad. Akár napi, akár heti, havi szinten készíts ilyen vázlatokat (ennél hosszabb távú projekteket persze azért aprólékosabban kell letervezni). Ugye nem kell magyarázni, hogy ez mennyit lendít az önfegyelmeden?

#4 Lépésről lépésre

Kezdd kicsiben – közhelyesen: minden hosszú út egyetlen lépéssel kezdődik. Ne próbálj mindent egyből megoldani, mert az lesz a vége, hogy feladod a terveidet.

#5 Egyenlítsd ki a kísértéseket

Van egy elmélet, a személyiség kimerülése, miszerint az akaraterő korlátozott erőforrás, és csak véges tartalékkal bírunk a kísértéseknek való ellenálláshoz szókséges mentális erőforrásokból.

Nap mint nap használjuk az akaraterő-tartályunkat, hogy ellenálljunk a kísértéseknek, de ez tartály azért a nap végére sokszor kimerül.

Ha napközben, melóban sok az efféle kísértés, este könnyen zabálod tele magadat a sorozatdara közben. És fordítva is így működik: ha egész nap azon recsegsz, hogy este mi mindennek kell ellenállnod, akkor a munkában leszel könnyebben hajlítható. Próbáld tehát kiegyenlíteni ezeket a kihívásokat. Persze ez nem lesz egyszerű, de az eddigi pontok közül ezzel érheted el a legnagyobb eredményt.

#6 Időbeosztás

Van az úgynevezett Pomodoro-technika, ami nagyon népszerű például a diákok körében. E szerint a következőképp kell felosztani a munkaidőt:

dolgozz 25 percig megszakítás nélkül, majd tarts 5 perc szünetet – ezek mindegyike egy-egy Pomodoro. Négy Pomodoro után tarts egy hosszabb, 20 perces szünetet.

Működik, mert a 25 perces munkamenet elég hosszú, hogy fókuszálni tudj, de nem olyan hosszú, hogy túlterheld magad és belefásulj az adott feladatba.

Itt van még jó kis kontent