Mindketten 91 évesek voltak.

A régebbi csöpögős hollywoodi love storykban gyakran regélnek örök szerelemről: több filmben is láthatjuk – könnyfakasztó, vonósokban gazdag zenei aláfestés kíséretében –, ahogy a fiatal pár tagjai megismerkedésük után több évtizeddel, ráncosan és megőszülve is ugyanolyan ifjonci hevülettel szeretik egymást, mint a mézesheteik idején.

Az efféle képsorok láttán persze a legtöbb ember valószínűleg cinikusan legyint, hogy ez csupán valami elképzelt ideál. Virginia és Tommy Stevens története azonban bizonyítja, hogy a valóságban is vannak párok, akik komolyan veszik a míg-a-halál-el-nem-választ gondolatot.

A tennessee-i pár sztorija tényleg forgatókönyvbe illő:

a gimiben ismerkedtek meg, aztán közösen mentek egyetemre, és két zh között össze is házasodtak 1954. szeptember 9-én.

Tommynak aztán egy időre magára kellett hagyni feleségét, hogy részt vehessen az Egyesült Államok talán leggyászosabb akciójában: bevonult, és harcolt a vietnámi háborúban. Szerencsére túlélte, visszatérhetett a feleségéhez, és két gyermekük született, Karen és Greg.

Az utolsó randevú

Miután Tommyt Alzheimer-kórral diagnosztizálták, együtt egy idősek otthonába kerültek. A férfit később légzési rendellenességek miatt kórházba kellett szállítani, ahol kiderült, hogy tüdőgyulladása és szepszise van – Virginia pedig ugyanaznap elesett, hat bordáját eltörte, valamint a gerince és a csípője is megsérült.

Ugyanabba a kórházba került, mint a férje.

Gyermekeik és unokáik a két kórházi osztály között szambázva látogatták őket, mígnem felvetődött, miért ne feküdhetne egy kórteremben a házaspár. Karen Kreager elmondta, hogy a szüleik arca felragyogott, ahogy meglátták egymást.

– mondta Virginia. Kép is készült róluk, ahogy kézen fogva, kórházi pizsiben twinningelve, mosolyogva pihennek az ágyukban. Lányuk szinte el sem eresztették egymást.

Tommy szeptember 9-én, a 69. házassági évfordulójuk napján hunyt el, 91 évesen. Virginia 9 nappal később követte a férjét.