Tanulságos az egykori kiváló kosarasnak a Hall of Fame színpadán elmondott beszéde.
Szombaton iktatták be az NBA Hírességek Csarnokába Dwayne Wade-et, a Miami Heat háromszoros bajnok játékosát. A liga történetének egyik elegjobb dobóhátvédje négy éve vonult vissza, miután lehúzott egy-egy szezont szülővárosa csapatánál, a Chicago Bullsnál, meg a Cleveland Cavaliersnél is.
Az efféle ceremóniák általában csak az érintettek köre számára igazán érdekes események, mi legalábbis nem láttunk még senkit, aki pattogatott kukoricával és izgatottan összekulcsolt kézzel ült volna le egy beiktatási ünnepség elé. De előfordul, hogy érdemes meghallgatni a hosszú beszédek legalább egy részletét –
ez a mostani is egy ilyen alkalom.
Wade már önmagában azzal élvezhetővé teszi az előadást, hogy a köszönetnyilvánítást nem papírból olvassa, hanem fejből mondja (azt azért ne várjuk el, hogy spontán rittyentsen egy 25 perces szónoklatot). Európai szemmel kicsit fura, hogy az óriási közönség előtt egyenként felállíttatja azokat, akiknek hálálkodik, de hát ismerjük az amerikaiak patetikusságát, nekik biztos nem kényelmetlen ez.
Grab your tissues and enjoy @DwyaneWade‘s full Naismith Memorial Basketball Hall of Fame Enshrinement speech. Worth every second. pic.twitter.com/rKDkBp5m8v
— Miami HEAT (@MiamiHEAT) August 13, 2023
Egy-két poént is elereszt azért, feleségének, Gabrielle-nek például felemlegeti, hogy „megtanultad az összes NBA-bíró nevét, és kiabáltad is, hogy nekem ne kelljen, ezzel sok büntetést spórolva meg”.
A köszönetcunami egyes számú alanya azonban az apja, Dwayne Tyrone Wade Sr. – a főszereplő vele kezdi, és vele is fejezi be.
„Annyival tartozom neked, hogy azt sohasem leszek képes visszafizetni. Amikor sírtam, és azt mondtam, ‘nem megy’, keményebbé tettél. Olyan határokig hajtottál, amelyekről nem is sejtettem, hogy elérhetem. Azért dolgoztam, mert nem akartalam csalódást okozni neked. Az a számtalan óra a hátsó udvaron, amikor úgy küzdöttünk egymás ellen, mintha idegenek lennénk, az gyúrt engem kitartóvá. Az éjszakákba nyúló napok, amikor a bal kezemen dolgoztam, hogy ugyanolyan jó legyen, mint a jobb, megállíthatatlanná tettek”
– idézi fel az apai inspirációt.
Felvillant egy olyan epizódot is, ami segít elképzelni az idősebb Wade impulzív személyiségét. Egyszer edzőként kiküldték a meccsről, de visszalopakodott az oldalajtón, és a lelátóról próbált edzősködni, mire megint kiküldték a csarnokból. „Ez megmutatta nekem, hogy minden körülmények között kiállsz értem. Pontosan ugyanígy próbálok a gyerekeimért is kiállni.”
Wade azzal zárta beszédét, hogy felhívta apját a színpadra.
„Ahogy azonos a nevünk, Dwyane Tyrone Wade, úgy pontosan ugyanaz volt az álmunk is. Tudni, hogy a Kosárlabda Hírességek Csarnokába igyekeztünk, az Isten akarata. Szóval, papa, tudom, hogy a térded egy kicsit fáj, de csatlakoznál hozzám a színpadon, amikor megtesszük a minket megillető lépést a kosárlabda-mennyországba?”