Matt Damon tárta föl az esetet.

Az Oppenheimerrel turnézik és ad sokszor kötelező interjút az a raklapnyi A-listás színész, akit Christopher Nolan behúzott a filmbe; és persze ezek az interjúk többnyire azért jól sikerülnek, mert jókat mondanak az alanyok. Eddig mi kifejezetten visszafogtuk magunkat, és nem ültünk föl mindenféle – sokszor azért piszlicsáré – dolognak, melyek körbementek a mindenféle médián az atomfegyveres film hullámverése nyomán.

Például elengedtük Matt Damon azon kijelentését is, miszerint épp visszavonulni készült, sőt a feleségével sem voltak éppen a legjobb időszakukban – vagyis Nolan hívása a legjobbkor jött, megmentette a karrierjét (ami persze nem omlott volna össze visszamenőleg, ha ötvenéves kora körül abbahagyja) és a házasságát is. A bemutató után már csak ezt a nagyot és fontosat-komolyat írtuk a film kapcsán:

Az Ocean’s Twelve 2004-es forgatásáról bedobott sztorija mellett viszont nem tudtunk elmenni. Az úgy volt, hogy a három supastar pont George Clooney olaszországi villájában, a Comói-tónál tanyáztak, mikor a jó Brad a helyi, olasz stábnak Clooney-é nevében megírta egy udvarias, ámde határozott levélben, hogy főnöküket nem lehet a keresztnevén szólítani, csakis Mr. Clooney-nak, esetleg Mr. Oceannek. Azt is leszögezte az üzenetben, hogy soha, de soha ne nézzenek a szemébe.

Nos, mi sem áll távolabb George Clooney-tól, mint az efféle merev modoroskodás, mindenkivel nagyon vicces és kedves, meg közvetlen, ami nyilván hasonló hozzáállást vált ki a környezetéből a forgatásokon. Ugyanígy nyomta a forgatáson, de az olaszok valahogy mégse vették a lapot, szemlesütve jártak-keltek, mikor a közelében voltak, pláne, ha meg kellett szólítani.

Amit ugye kizárólag miszterezve tettek, fegyelmezetten betartva a Clooney-csapat nyomatékos kérését. Mr. Oceannak mindez pár nap után már nagyon idegesítő kezdett lenni, és hamar ki is bukott az igazság. Damon szerint

Clooney soha nem volt még ennyire pipa, mint ekkor, Pittet totál kiosztotta, hogy ezt mégis hogy képzeli. Leginkább amúgy azzal volt baja, hogy bevonta a stábját,

mondván, vele lehet bármit vicceskedni, de másokat, ráadásul ennyi embert, akik ráadásul az alkalmazottjai, az már túlmegy a minden határon.

A szabad humor, hangsúlyozva, hogy viccelni mindennel lehet, fontos téma itt nálunk a Bronsonon. Vonatkozóan legutóbb a tényleg zseniális (ugyanis kissé túlhasznált a jelző) Monthy Python Michael Palinjét méltattuk nagy garral kerek születésnapja alkalmából: