Mert bármennyire is fáj: a kettő nem feltétlenül esik egybe, és ez így van jól.

Pár napja pattant ki a hamarosan nálunk is koncertet adó, a rockot elektronikus szólamokkal vegyítő, balhés német iparimetál-banda, a Rammstein nem épp decens frontemberének, Till Lindemannak az ügye. A koncertek előtti-utáni szexbulijaiból a vádaskodások ellenére, egyelőre furcsamód mégsem lett újabb Spacey-botrány.

Vajon ez a munkájukat akár ad hoc bemondásra elveszítő férfiakkal szegélyezett woke-menet közelgő végét jelentené?

A helyzet nyilván nem ilyen egyszerű, a Lindemann-eset mégis fontos mérföldkő lehet a Magyarországon is lavinaként végigsöprő, visszamenőleges zaklatási ügyek által újradefiniált, safe place-ek, férfi-női-egyéb viselkedésminták, íratlan ismerkedési szabályok aknáival kikövezett poszt-metoo érában.

A Lindemann-eset látszólag nem illeszkedik a 2023-as trendekbe. Azok alapján ugyanis – mondjuk ki – az ártatlanság vélelmének leáldozott, különösen, ha népszerű, fehér heteró férfiról van szó. A kettős mérce sajnos egyértelmű, a közelmúltból elég csak az ellene felhozott, bizonyított vádak elől nem-binaritása pajzsa mögé sikeresen behúzódó, ámokfutó Ezra Miller nyilvános felmentésére gondolnunk.

Ahol faragnak, ott hullik a forgács

Ezzel szemben a Rick és Morty alkotóját, a két címszereplő hangját is adó Justin Roilandot azonnal kitették a saját sorozatából, amikor volt barátnője visszamenőleg párkapcsolati erőszakkal vádolta meg. Sőt, saját videójátékfejlesztő-stúdiójából, a High on Life-fal nemrégiben nagyot gurító Squanch Gamesből is ki kellett lépnie. Azóta hiába mentette fel a bíróság, sem a sorozatba, sem a csapatába nem hívták vissza, a köz ítéletét sietve meghozók pedig hallgatásba burkolóznak.

Az ilyen és ehhez hasonó esetek tengerében eddig is akadtak üdítő kivételek. Így amikor a múltban sokszor vaskos, ízléstelen humorú tweeteket posztoló, vállaltan anti-píszí James Gunnt a meghurcoltatását követően felkarolta a DC, majd az őt korábban páros lábbal kirúgó Disney-Marvel család is újra keblére ölelte. Vagy amikor Aziz Ansari indiai származású amerikai színész-rendező zaklatási ügybe keveredése után őszintének tűnő beszédben kért bocsánatot – ellentétben a remek komikussal, Louis C. K.-vel, aki előszeretettel fogdosta nemi szervét a női stábtagok előtt, és ezért évekkel később is csak cinikus poénokkal meaculpázott a standupjain. Ansari annak ellenére vállalta a zaklatásban való vétkességét, hogy a közeledést ő nem érezte annak, és a beleállásával sikeresen hozta helyre kisiklott karrierjét. (Tegyük hozzá, hogy ő ugyan heteroszexuális, de se nem hatalmas, se nem fehér.)

Mégis, ezek az ügyek inkább voltak szabályt erősítő kivételek, nem alkottak mintázatot. Tíz amerikai esetből kilencszer elég volt zaklatással vagy erőszakkal kapcsolatos vádakat felhozni a fentebbi archetípusba illő közéleti szereplő ellen, hogy egy mozdulattal letöröljék a térképről.

A metoo pozitív oldala

A metoo-nak persze sokat köszönhetünk is: a filmipar megszabadult több, a hatalmi piramis tetején terpeszkedő, kapcsolati hálójával egész Hollywoodot pókként behálózó, toxikus sztártól/producertől, és az elnyomottak, kihasználtak, eldobottak fellélegezhettek. Összességében a nők – és a férfiak is – nagyobb biztonságban érezhetik magukat ma, ha bántalmazástól tartanak, mint korábban.

Persze ez az ártatlanul megvádoltakat nem vigasztalja, ahogy az is nagy kár, hogy közben visszamenőleg cenzúráznak filmeket, regényeket, a történelmet, elhazudva a múlt visszásságait. A fejünket a homokba dugjuk az egyre több tabu sivatagában, ahelyett, hogy véleményeket ütköztetnénk. A Monty Python legendás szkeccseinek jó része ma valószínűleg a vágóasztalon végezné.

De vissza a Rammsteinhoz, amely idén májusban Litvánia fővárosában adott koncertet. A bulin ott volt a 24 éves északír Shelby Lynn, aki a koncert után beregisztrált a Twitterre,

biójában így jellemezve magát: „A lány, akit a Rammstein-koncerten elkábítottak”, majd első nyilvános posztjában közölte, hogy egy célja van: nagy ügyet csinálni a történtekből.

Ezt olyannyira komolyan gondolta, hogy legfrissebb Twitter-posztjában már arra kér mindenkit,

„ne menjenek el a Till mellett saját vérükben ébredő lányok hada mellett.”

A dolog megértéséhez tudni kell, hogy a koncertszervezők körében a Rammstein befutása óta nyílt titok: Lindemann nemcsak szereti a lányokat, de egyenesen szexfüggő, és nem retten vissza ehhez a hírnevét és népszerűségét is felhasználni. Ezt a frontember sohasem tagadta, polgárpukkasztó számainak szövegei az erőszak mellett mindig is a szexről és a drogokról szóltak. Arra is volt példa, hogy a koncert közben, két szám között ment ki a backstage-ben várakozó lányok közül kiválasztani egyet egy gyors menetre.

A Rammstein-koncerteken ugyanis bevett szokás, hogy a szervezők szép, fiatal (de nagykorú), Lindemann ízlésének megfelelő lányokat hívnak a közönség soraiból a koncertet megelőző backstage-, illetve afterpartyba. A lányok kiválasztása volt Alina Makajeva (akivel a zenekar azóta megszakította a kapcsolatot) feladata Till saját, személyes bulijaiba, amiktől az eszkalálódó ügy során egyébként végig összezáró Rammstein többi tagja utólag elhatárolódott.

Zeneipari dolgozók állítják, hogy a Rammstein-koncertek előtt és után tartott bulikról mindenki tudott, olyannyira, hogy a színpad alatti helyiségre a technikusok egymás közt szopószobaként hivatkoztak.

Jellemző a képmutató reakciókra, hogy Aeneas Hohenadl, a Riggerwerk színpadtechnikai vállalat vezetője a Die Weltnek nyilatkozva elmondta: annak ellenére, hogy ismert volt a szakmában, mi zajlik a színfalak mögött, megszakítja az együttműködést a Rammsteinnal, és arra buzdítja a zeneipar résztvevőit, hogy tegyenek hasonlóképpen, hiszen „elfogadhatatlan, hogy a szakma csendben legyen vagy semleges maradjon a történtek napvilágra kerülése után”.

A meghívottak a koncerten a nulladik sorban, közvetlenül a banda előtt csápolhattak, Lindemann pedig nem egyszer felhívta őket a színpadra, a koncert előtt és után pedig zárt körű bulikon vehettek részt, ahol a telefonjukat elvették, ellenben alkoholt és – kérésre, vagy épp ajándékba, ki tudja – könnyűdrogokat adtak nekik. Lynn épp egy ilyen buliba kapott meghívást, amit el is fogadott. A nő a beszámolója szerint szóváltásba keveredett Lindemannal, amiért nem akart szexelni vele, és bár szabadon távozhatott, másnap emlékezetkieséssel és zúzódásokkal ébredt. Ezután sebtiben drogtesztet is csináltatott, amelynek eredménye negatív lett: nem találták a szervezetében kábítószer nyomát. Ennek ellenére kiposztolta:

„Majdnem 100 százalékig biztos vagyok benne, hogy drogot tettek az italomba, így ugyanis még sosem éreztem magam”

– jelentette ki.

Az állításnak néhány korábbi dalszöveg kétségkívül megágyaz: Lindemann a Skills and Pills című slágerének szövegét 2015-ben saját bevallása szerint is a vodkába kevert tabletták és a szex általa is szívesen kevert, ütős kombójáról írta.

Az énekes viszont kiadott egy közleményt, melyben azt írta, sajnálja, ha Lynn kellemetlenül érezte magát, de szabadon távozott, illegális szert nem kevertek az italába. nem bántalmazták, nem erőszakoskodtak vele, és minden üveg bontatlanul érkezett a buliba, azokat a vendégek szeme láttára patintották fel. Röviden: semmi törvénybe ütköző nem történt az estén. Még azt is hozzátette, hogy együttérez Lynnel, és arra kéri a rajongókat, ne kezdjenek áldozathibáztatásba.

Mit mondanak mások?

Az alábbi videóban egy veterán francia rendőrt kérdeznek, aki jelen volt a szóban forgó backstage-bulin, ahogy több korábbi hasonló rendezvényen is.

Arcát és nevét vállalva úgy fogalmaz, hogy egyrészt a backstage buli biztonságos, csak úgy hemzseg a biztonsági őröktől, másrészt amikor ott volt, az együttes tagjai mindig udvariasak voltak,

soha nem történt semmi kölcsönös beleegyezés nélkül. Annak ellenére, hogy a bulik egyik célja az volt, hogy Lindemann felcsíphessen csinos lányokat, azokon férfiak is rendszeresen részt vettek, őket is szívesen látták.

A kommentszekciót végigpörgetve látszik, hogy a többség hasonlókról számol be – jelentős számú, visszaélésekről számot adó kommenteket mindössze Lynn tweetjei alatt, illetve az ő ismerőseinek körében találni. Ez lehet beszédes, persze, de korántsem bizonyító erejű. Márpedig az egész történethez való viszonyulásunk kulcsa a bizonyítékokban, illetve azok hiányában rejlik.

Miután nem bukkantak drogra utaló nyomokra a vérében, illetve a tanúk beszámolói alapján sem találtak bizonyítékot arra, hogy kábítószert tettek volna Lynn italába, a litván rendőrség megszüntette az eljárást Lindemann ellen. Ezt a tényt Lynn még aznap, egy videóban ismertette sírva, biztosítva követőit, hogy nem hagjya annyiban a dolgot. Németországban is feljelentést tett, ahol azóta is folyik az eljárás. A berlini ügyészség szexuális erőszak (!) és droggal való visszaélés miatt nyomoz.

Közben a Lindemann szextől-drogoktól-tesztoszterontól túlcsorduló verseit kiadó Kiepenheuer & Witsch azonnali hatállyal megszakította vele a kapcsolatot,

a Sex, Pussy, Kokain fantázianevű parfümje pedig egyik napról a másikra eltűnt a német boltok polcairól.

Lynn nyilvános, Twitteren közzétett vádirata után több fiatal lány is hasonló vádakkal állt elő kommentekben, feljelentést azonban azóta sem tettek Lindemann ellen, ahogy tanúnak sem jelentkeztek.

De minek ment oda?

Így jutottunk el oda, hogy Lynn minapi Insta- és Twitter-posztjaiban arra kérte a követőit, „ne menjenek el a Till mellett saját vérükben ébredő lányok hada mellett”. A magam részéről elítélem a minekmentodázást, az áldozathibáztatást meg pláne, de úgy érzem, jelen esetben nagy zavar van Lynn és követői fejében. Ahhoz, hogy artikulálni tudjam, miért, első körben hadd tisztázzak néhány dolgot.

• Till Lindemann dalszövegeit, megnyilvánulásait, nyílt droghasználatát, agresszióját, életstílusát, a nőket tárgyiasító, lealacsonyító viselkedését, dugópartijainak gyakorlatát erkölcsileg elfogadhatatlannak tartom. A frontembert pedig visszataszító, romlott figurának, akitől minden erőmmel távol tartanám a gyerekeim, ha tudomást szereznék a koncertjegyről, pláne a nulladik soros bulik létezéséről. Ám mindezt csak addig tehetném, amíg fiam/lányom nem töltötte be a tizennyolcat.
• Ha szeretem a Rammstein zenéjét, elmegyek egy koncertjére, és meghívnak egy nulladik soros buliba, előbb tájékozódom, miről van szó. Az első Google-keresés után kiderül, hogy egy olyan VIP-partiról, amelyen van rá esély, hogy maga Lindemann is részt vesz, nyíltan azzal a céllal, hogy a neki megtetsző lányokat akár ágyba is vigye.
• Simán lehet, hogy ennek ellenére bevállalom a bulit, mondjuk az ingyenpiáért. Ez esetben nyilván észnél lennék, hogy csak annyit igyak, hogy még tudjak magamról, és ha épp nem akarok szexelni Lindemannal, nemet tudjak mondani – mivel benne van a pakliban, hogy elhangzik a kérdés.
• Még arra is gyanakodnék, hogy esetleg tesznek valamint az italomba, sőt számítanék rá, hogy ezt nehezen fogom tudni bizonyítani, hiszen aki ilyet csinál, annak nyilván van annyi esze, hogy gyorsan kiürülő dizájneranyagot használjon. (Ahogy sajnos egyáltalán nem kizárható, hogy Lynn esetében valóban így történt.)
• Ha önálló döntéseket hozó, felnőtt emberként mégis elmegyek egy ilyen buliba, a házigazdámnak joga van az ágyába invitálni, ahogy nekem is jogom van erre nemet mondani. Ahogy az bármelyik házibuliban is megtörténhet, nemhogy egy vállaltan nimfomániás, a túlzott alkoholfogyasztást, a droghasználatot és a szabad szexet népszerűsítő számokat futószalagon gyártó rockisten VIP-szeparéjában.

Lynn saját állítása szerint is szabadon távozhatott a szóváltás után. Innentől csak egy kérdés marad: bizonyítható-e, hogy drogot tettek az italába. Hozzáteszem, ehhez még az is kevés lett volna, ha a vérvizsgálat kimutat valamit, hiszen ha drogteszt után elég lenne bemondani, hogy nem szándékosan vettem be, hanem az italomba csempészték, sok doppingoló sportoló söpörné be az aranyakat az olimpiákon.

A jog ugyanis már csak ilyen: az ítélethez három dolog kell: bizonyíték, bizonyíték, bizonyíték.

Az mindenesetre biztos, hogy az ügy nem marad következmények nélkül. Bahar Haghanipour, a berlini országgyűlés zöld frakciójának képviselője arra kérte a szenátust, hogy a jövőben a koncerteken komolyabb biztonsági szabályokat hozzanak a nők elleni erőszak megakadályozása érdekében, mert azok szerinte jelenleg túl lazák.

A Rammstein július 12-én a Budapest Arénában lép fel. Nem kizárt, hogy egyes 18 év feletti állampolgárokat meghívnak majd a nulladik sorba, Lindemann privát bulijába. Ők pedig dönthetnek úgy, hogy ezt elfogadják, vagy nem. Ha belementek, és Lindemann épp őket szemeli ki, még mindig dönthetnek úgy, hogy hazamennek inkább, vagy épp úgy, hogy lefekszenek a rocksztárral, akiért úgy rajonganak. Ez is egy döntés, utólagos megbánás ide vagy oda. Lelkük rajta, ezzel sincs semmi baj, már ami a törvényességet illeti – a többi meg vélemény csupán.

Merre tovább, metoo?

A Lindemann-sztori azért lehet mérföldkő a bemondásra kicsinált hírességek korában, mert itt egy körülrajongott, egyértelműen destruktív világsztár, egy a hírnevét a közerkölcs megsértésére használó, de éppen ezzel az imidzsével sztárrá vált rosszfiú ússza meg a dolgot. Akár tetszik, amit csinál, akár nem, ez így is van rendben, mivel így jogszerű. A törvény ugyanis nem arra való, hogy a 21. század folyamatosan változó normái között, az épp aktuális TikTok trendek hajlítsák erre vagy arra.

A jognak nem feladata követni a kommentelők együttérzését, és utólag megvédeni a saját döntéseitől valakit, aki hirtelen rájött, hogy élőben mégsem rajong annyira az általa tinikora óta bálványozott fickóért.

Az ügy hozadéka lehet, hogy az emberek kétszer is meggondolják majd, a közösségi médiában kiteregetik-e vélt vagy valós sérelmeiket, mielőtt azt a törvényalkalmazó kezébe adták volna. Ha így lesz, akkor elmondhatjuk: a metoo elérte célját, a nők jogai erősödtek, kevesebb a hatalmi visszaélés, mégsem lehet egyetlen poszttal derékba törni karriereket, tönkretenni életeket. Sem a nembináris hollywoodi színészét, sem a nimfomániás, balhés, heteró rocksztárét.

Ha téged vagy ismerősödet erőszak ért a kapcsolatodban, vagy azon kívül, vagy ha valakiről úgy véled, erőszak áldozata lett, akkor hívd az Országos Kríziskezelő és információs Telefonszolgálatot a belföldről ingyenes 06-80-20-55-20-as számon vagy a nap 24 órájában ingyenesen hívható Áldozatsegítő Vonalat a 06-80-225-225-ös számon.

Személyesen az hozzád legközelebbi Áldozatsegítő Központban kérhetsz segítséget, az Áldozatsegítő Központok címlistája itt található:  http://vansegitseg.im.gov.hu

A NANE Egyesület bántalmazott nőknek és gyermekeknek szóló segélyvonala szerda kivételével minden hétköznap 18 és 22 óra között ingyenesen hívható a 06-80-505-101-es telefonszámon.