120 éves lett a Harley-Davidson, mi pedig ezzel az országútszelős soundtrackkel tisztelgünk az ikon előtt.
Ezzel a lejátszási listával a 120 éves legenda, az életstílus, a statement-jármű, a státuszszimbólum és az életérzés előtt szeretnék tisztelegni. Tudom, hogy a Harley-Davidsonról azonnal a Born To Be Wild, az On The Road Again, a Wild Thing, a Bad To The Bone és társaik ugranak be neked is, de éppen ezért
fölöslegesnek éreztem felülni a klasszikus boomervonatra.
Kifejezetten kerültem a legkézenfekvőbb dalokat, a cél egy kevésbé triviális zenékből álló válogatás volt, amik legalább annyira országútszelésre és világgá motorozásra valók, mint az unásig ismert oldie-k.
Oké, azért kilóg a playlistből egy igazi, telivér boomerlóláb is, méghozzá a Judas Priest – nálam mindössze egy évvel fiatalabb – dala. Képtelen voltam kihagyni, hiszen egész életem során bármikor meghallottam, nekem arról a számról mindig egy önfeledt motorozás jutott eszembe a 66-os úton. És azért még mindig nem annyira elcsépelt oldie but goldie, mint mondjuk a föntebb emlegetett tételek.
#1 Deadbolt: Truck Driving S.O.B.
A világ legijesztőbb zenekaraként is emlegetett San Diego-i Deadbolt egy klasszikus rockabilly-trió felállással nyomja, kivéve, hogy
koncertjeiken gyakorta előkerül az akkumulátoros sarokcsiszoló is.
Egyéb különlegességük, hogy a vokál mint olyan, sokkal inkább beszéd, mint éneklés. Szövegviláguk már 1988 óta lényegében apró horrorsztorik, vagy krimik, innen is a „legijesztőbb” jelző. Jelen dalunk egyébként egy nem túl jó fej kamionsofőrről szól. Fun fact: a banda frontemberét úgy hívják, hogy Harley Davidson. Nézd csak, milyen pogány hotrodot épített!
#2 Nekromantix: S/M
A Nekromantix dán zenekar létére az egyik leghitelesebb psychobilly banda, koncerteztek már Magyarországon is. Kim Nekroman frontember
koporsó formájú nagybőgője
legalább annyira beég az ember retinájába, mint az első chopper, amit gyerekként látott.
Figyelem, ez a dal munkahelyi környezetben csak akkor ajánlott, ha az kellőképpen elfogadó, tekintve, hogy a szado-mazo szexről szól, ennek megfelelő hanghatásokkal.
#3 Mr. Badwrench: Gasoline
A Mr. Badwrench még az előzőeknél is kevésbé ismert formáció, és (nem igazán) meglepő módon ebben a bandában is nyomul egy hotrodépítő szakember. Azt hiszem, a dal címe önmagáért beszél.
#4 Idles: I’m Scum
Jelen pillanatban az Idles az egyik legérdekesebb dolog, ami az Egyesült Királyságban történik. Sőt, már 2009 óta ez a legérdekesebb dolog, ami a szigetországban történik. A pofátlanul szuggesztív John Talbot (mennyire iszonyúan brit név ez már!) vezette Idles körülbelül most lehet a csúcson, egyszerűen nincs nélkülük nagy fesztivál,
pedig a felelőtlenül lepunkrockozott banda baromira nem hajtott erre a státuszra.
Most már mindegy, itt vannak nekünk és én azt kívánom, hogy bár minden ennyire népszerű zenekar ennyire érdekes volna. Ők az a típusú együttes, amit ha egy koncertfelvételről ismersz meg, utána hetekig rettegsz tőle, hogy egyszer csak muszáj lesz meghallgatnod egy stúdióalbumukat is. Mutatom, milyenek élőben:
#5 Judas Priest: Breaking the Law
Ezen a lejátszási listán ez az egyetlen bűnös boomerválasztásom, de teljes mellszéleséggel fölvállalom. Ez nekem akkor is az önfeledt motorozás soundtrackje, ha ettől egyesek szemében ciki arc leszek. Minden egyéb részletet láss följebb.
#6 Nigel Lewis & The Zorchmen: Walking on the Beach
Nigel Lewist kevesen ismerik, pedig egy olyan zenekar szellemi atyja volt, ami aztán egy komplett műfajt hozott létre. Ez a zenekar a The Meteors, a műfaj pedig a vegytiszta psychobilly. Nos, én azóta is csak úgy lubickolok a műfajban és imádom a Meteorst is, de
a mai napig tartom, hogy az öregnek csak jót tett, hogy megindult a saját útján.
Nem ez a kedvenc dalom tőle, mert ő jegyzi az all time legeslegkedvesebb dalaim egyikét is, de bazira erre rúgnám be a Harley-mat, ha volna, és ha nem volna rajta önindító.
#7 Psycho Charger: Devilsnake
Ohiói rockabilly/psychobilly/surf rock szentháromság, pofátlanul kevés követővel, pedig a Psycho Charger
igazán nem az a tucathangzás; még az indusztriális ügyekbe is bele-belekóstolnak.
Ebben a dalban minden ott van, ahol lennie kell, és itt leginkább a kemény tökökre gondolok.
#8 The Hillbilly Moon Explosion feat. Sparky Phillips: My Love for Evermore
Van olyanotok a csajoddal/feleségeddel/apacshelikoptereddel/akárkicsodáddal, hogy A Mi Dalunk? Nos, nekünk ez az. Mármint, a feleségemnek (aki történetesen ugyanaz a személy, aki az életem szerelme is, és ezt a kombót csak ajánlani tudom mindenkinek) és nekem ez az.
Sparky, aki itt csak vendég, – és a párbeszédszerű vokálhoz elengedhetetlen- egyébként a walesi Demented Are Go frontembere, és nem egyszer úgy kellett közösségi összefogással leemelni a színpadról budapesti koncertjeik végén.
De ha ennek a hangnak ez az ára, ám legyen.
Olyan hangulata van a dal tarantinós klipjének, hogy muszáj megmutatnom, de utána nem tartalak fel tovább – alatta megtalálod a Spoti-playlistet, jó szórakozást hozzá!