A józan ész és a tisztesség diadala – így került egy tökös legény a DC élére

Szerző: Mack

Hónapok keresgélése után a Warner stúdió megtalálta az újraszervezés alatt álló DC-univerzum kreatívvezetőjét és fő producerét James Gunn és Peter Safran személyében. Felejtsd el apuci és anyuci patikamérlegen kimért píszís szuperhősfilmjeit, ezek a srácok komikusan nagy kanócos bombákkal mennek neki mindennek, ami szent.

Pár napja robbant a hír, hogy a Discoveryvel összeolvadó Warner Bros. stúdió megpróbálná ismét valami mederre emlékeztető földrajzi alakzatba terelgetni a jövendőbeli DC-képregény-adaptációkat, erre a feladatra pedig James Gunn rendezőt és Peter Safran producert nézték ki.

A fejesek feltehetőleg úgy gondolták, hogy Marvel mögött időben és minőségben örökké csak kullogó DC-nek egy olyan, mindent átfogó vezető kell, mint a MCU Kevin Feige-ja, vagy a Star Wars filmek Kathleen Kennedyje.

Bármit is gondolj a két Disney-istállós gigafranchise-ról, az biztosan elmondható róluk, hogy rendelkeznek egy olyan vízióval, ami egységbe foglalja a különböző filmeket és sorozatokat. Ugyan a Star Wars nem ilyen kristálytiszta koherenciával indult, az MCU pedig éppen mostanában kezd a saját súlya alatt meg-megbicsaklani, de szerintem érted, hogy miről beszélek – pláne akkor, ha összeveted a DCU-filmekkel.

A képregényóriások sötétebbikének filmes univerzummal való próbálkozásai eddig többnyire csak ennyik voltak: próbálkozások. Az aranykor(ok)ban még Nolan- és Burton-szintű karakterek rendeztek nem-univerzum-filmeket a Bőregérrel és az Acélemberrel, hogy aztán megpróbálják lekopizni a Marvel-formulát, majd belebukva kicsit megint leszarják, majd inkább párhuzamos univerzumokat indítsanak, majd végül újra eljátszanak a filmközi kontinuitás gondolatával. Hát, ember legyen a talpán, aki eloltja ezt az multimilliárdokat érő lángoló házat.

Belezéstől a franchise-építésig

Már a modern szuperhősfilmek hajnalán bevett szokássá vált, hogy olyan írókat és rendezőket kerestek a legnagyobb mozijaik élére, akik már független filmes berkekben felrakták magukat a térképre, de a mainstreambe még nem nyertek beengedést. Látszólag egy elég win-win-szituációról van szó, hiszen a stúdió kap egy lelkes, ám irányítható bábot, aki cserébe megtapasztalhatja, hogy milyen érzés a világ összes pénzéből mozgófilmet készíteni.

Ez a taktika persze csak papíron működik ennyire flottul, a valóságban a tapasztalatlanabb rendezők azért gyakran becsinálnak a projektjeik súlya alatt, vagy éppen jönnek a jól ismert “kreatívnézet-eltérések”, melyek szétforgácsolják a film minőségét. A Marvel viszont szemmel láthatólag jó lóra tett, amikor James Gunnt ültették A galaxis őrzői író-rendezői székébe.

Ha csak a matekot nézed, egyszerű a képlet: Gunn írta az élőszereplős Scooby-Doo-filmeket, így van gyakorlata a csapatdinamikák dramaturgizálásában, rendezett már posztmodern szuperhős-paródiát, illetve bevallottan hatalmas képregényfüggő.

Érdekes módon viszont az ő esetében volt egy olyan rizikófaktor, ami sok más társánál nem volt még, és ami később egyszerre tette majdnem tönkre a karrierjét, hogy aztán végül inkább új szintre emelje. Gunn ugyanis filmes pályáját a New York-i Troma stúdió forgatókönyvírójaként kezdte, ahol a 70-es évektől kezdve olyan undorítóan polgárpukkasztó filmeket gyártottak, amiért a Twitter manapság fél perc alatt betiltatná őket.

Éjfekete humor, tabudöntögetés, beszólogatás, olcsójánoskodás és urinálás a közízlés hulláján

– ez a Tromának és Gunn korai humorának közös leírása. Nagy kár, hogy ez a fajta viccelődés egy letűnt kornak, azon belül is egy speckó buboréknak a megengedett játékszere.

Gunn a Slither című horrorvígjátéka forgatásán

Az ember, akin nem fog a ban-kalapács

Nyilván se Gunn-nak, se a Marvelnek nem gurult el a gyógyszere, A galaxis őrzői filmekben nagyon kevés látszik ebből a szabadosan tróger múltból, és sokkal több a képregények iránti őszinte szeretetből. A szerethető különcöket csapatba rendező színes-szagos űropera a várakozásokat teljesen túlteljesítve lopta be magát a szívünkbe egyből a humorával, a bitang jól megírt karakterekkel és az egész mögött húzódó alkotói őszinteséggel. Nem nehéz összerakni, hogy

Gunn azért ír ilyen hihető, sebezhető, érdekes különcökről, mert ő maga is egy közülük.

A második Őrzők film után teljesen úgy tűnt, hogy a haversrác útja és jövője egy teljesen egyenes pályán halad, elvégre már készült a harmadik rész, miközben az indie-tendenciáit karcosabb horrorok producerelésével töltötte ki. Aztán az interneten belekötött Trumpba, mire egy megélhetési alufólia-sisakos szélsőjobbos bosszúból előrángatta múlt évtizedi Twitter-bejegyzéseit, melyekben még a tromás időkből ráragadt edgy-humort tolta.

Ezek a – többnyire amúgy elég béna és túltolt – viccek a nemi erőszakon és a pedofílián élcelődtek, ami nyilván a Disney holdudvarában főben járó bűnnek minősül. Hiába kért már évekkel ezelőtt is bocsánatot ezekért a poénjaiért, éppen a cancel-kultúra legdurvább éveit éltük, így az új főnökség különösebb vizsgálódás nélkül eltávolította Gunnt a saját szerelemprojektjének éléről.

Tanítani kéne azt, ahogy Gunn beleállt, vagy inkább az ellenkezője, nem volt hajlandó beleállni ebbe az egészbe. Nyilván elnézést kért újra, és lényegében megjegyezte, hogy

a karakterfejlődés egy valós dolog, amin nem csak fikciós karakterek, hanem hús-vér emberek is keresztülmennek.

De ezen felül semmi rimánkodás, semmi mocskolódás, semmi vádaskodás. Még azt sem tartotta fontosnak megjegyezni, hogy egy politikai csapdába sikerült beleszaladnia, és egy olyan ember miatt vesztette el az állását, akinek egy (másik) neonácin kívül senki soha nem adna igazat.

Chris Pratt-tel

Aztán olyan történt, ami ilyen helyzetekben szinte soha, a való élet legyőzte az internetet, ugyanis Gunn színészkollégái és filmes haverjai sorfalat álltak a cancel-gomb előtt. Az Őrzők stábja addig elmerészkedett, hogy egyöntetűen kijelentette, bontják a szerződést és sátrukat, ha a harmadik rész a mester nélkül készül el.

Ez több dolgot is jelent és jelenthet egyszerre: egyrészt az van, hogy embereknek olyannyira fontos volt Gunn sorsa és a közös munkájuk, hogy a saját megélhetésüket és reputációjukat kockára téve álltak ki az ügy mellett. Másrészt bebizonyosodott, hogy a legnagyobb satuban derül ki egy férfiről, hogy mennyit érnek a cselekedetei, amikor a jóhiszemre váltott kapcsolati tőke menti meg a seggét. Harmadrészt pedig ő az ékes bizonyíték arra, hogy a eltörlés iránti vágynak nem kell feltétlenül köze lennie ideológiai vagy politikai oldalakhoz: elvégre

Gunn egy szókimondó libernyák, akin pont az antipíszí sokszor leghangosabb élharcosai, a szélsőjobberek kérték számon a polkorrektség hiányát.

És meg is úszták volna, ha nincsenek ezek a kotnyeles kölykök!

A galaxisok őrzője

Egészen ijesztő belegondolni abba a mi van, ha szituba, ahol egy alternatív univerzumban Gunn most a híd alatt alszik, mert egy hangos kisebbség úgy gondolta, hogy ideje őt és a karrierjét a busz alá lökni pár rosszul öregedő, béna vicc miatt. Szerencsére egy ritka nagy mentésnek lehettünk tanúi, amiben nem csak a reputációja menekült meg, de a projektjei is.

Közben a Warner végtelen bölcsességgel még a Disney-Marvel megenyhülése előtt lecsapott emberünkre egy lehetséges új Superman kapcsán, de ő inkább megkínálta magát Az öngyilkos osztag újrarázásának megírásával és megrendezésével, mert az állt a szívéhez közelebb. Ha láttad a filmet, akkor tudod, hogy Gunn a totális kreatívszabadságát és a felnőttbesorolást kihasználva megcsinálta az újhullámos DC legjobb moziját, ami

mer pofátlanul paraszt, zavarba ejtően vulgáris, kendőzetlenül véres és elcseszettül vicces lenni, sutba dobva minden béklyót,

amit a másik oldalon muszáj volt hordani. Ez a film a tökéletes elegye mindennek, amit Gunn az Őrzők filmekből megtanult, és amit a Troma-filmekből még nem felejtett el. Az idén debütáló HBO Max-os leagázás, a Peacemaker pedig ha lehet, akkor még ennél a filmnél is nyersebb, és egyben szórakoztatóbb. Nem mellesleg pedig egy megváltástörténet is, ha az Őrzők nem lett volna elég önéletrajzi az ízlésednek.

Most pedig ott tartunk, hogy ezen a sikeren és főnixdalon felbuzdulva a Warner átnyújtotta neki és partnerének a DC-királyság kulcsait, ahol nem kisebb dolguk lesz, mint összetákolniuk egy koherens(ebb) univerzumot filmekkel, sorozatokkal és animációs tartalmakkal együtt, miközben az új, művészfilmesebb Joker- és Batman-szériák mennek a saját fejük után. Meg persze azért A galaxis őrzői 3 se fogja megrendezni magát, de talán ennyire még sose örültünk neki, hogy egy kedvenc alkotónk egy ideig nem fogja megkapni a 8 óra szépítő alvását.

Végig sikerül megállnom, hogy ne írjak Gunn teljesen elszállt, fullfehér hajáról, de eddig és ne tovább, itt a bizonyíték, hogy még kinézetében is örök lázadó a csávó:

Itt van még jó kis kontent