Golyóálló szélvédő és páncél, forgó rendszámtábla angol, svájci, francia verzióban, 15 mérföldes radar, katapultgomb a sebességváltóban, ködképző, olajterítő és gépágyúk – ezek is táplálják a korszakos kocsi legendáját.
„Genius” – mondta Sean Connery, mikor megtekintette új autóját és annak szupermodern technikai innovációit az 1964-ben vetített James Bond-filmben, a Goldfingerben. Emlékezetes jelenet, mikor Q, a brit titkosszolgálat kutatási osztályának vezetője elmagyarázza, mitől különleges az a kupé, melyet a sötét ügyleteket felgöngyölítő és rosszfiúkat kiiktató kémnek fejlesztettek ki.
Az autó, melyből összesen 25 darab létezik, méltán kapott fő helyet a torinói Nemzeti Autómúzeumban, a világ egyik leghíresebb, a maga nemében párját ritkító bemutatóterében: gyűjteményükben több mint 200 eredeti autót és mintegy 80 különböző márkát állítottak ki.
Ráadásul bár a DB5 a brit Aston Martin gyártásában, de az olasz Carrozzeria Touring Superleggera tervei alapján készült. A Superleggera egy neves, 1926-ban Milánóban alapított úgynevezett coachbuilder (karosszériaépítő) cég. A DB pedig egy monogramot jelöl: a cég tulajdonosa, Sir David Brown angol iparosnak nem okozott különösebb fejtörést az autó elnevezése – szerényen saját nevének kezdőbetűit adta a szériának.
Az Aston Martin DB5 a legismertebb autók közé tartozik. A James Bond-film népszerűsítése miatt az 1964 -es New York -i világkiállításon mutatták be a 286 lóerős, 232 kilométer/óra végsebességű járművet. A kémsztori jót tett a márka hírnevének, a luxusnégykerekűből 1963-65 között mintegy 1000 darabot értékesítettek.
A Goldfinger forgatásához összesen négy DB5-öst készítettek – kettőt forgatásra használtak, és ebből egyet szereltek föl a védelmi eszközökkel az akciójelenetekhez, a másikat csak vezetési célokra alkalmazták. A másik kettőt pedig kizárólag promóciós célokra gyártottak.
Amire a gyűjtők leginkább spekulálnak, nyilván az, amelyiket az akciójelenetekben használták. De ennek közel negyedszázada szó szerint nyoma veszett.
Az ikonikus kupét a ’80-as évek közepén vásárolta meg egy amerikai ingatlanvállalkozó, Anthony Pugliese. Az üzletember szenvedélyes gyűjtő, egyedi kollekciójában olyan, egyenként is több 10 ezer dollár értékű darabokat őriz, mint a boszorkánykalap, amelyet Margaret Hamilton viselt az Óz, a nagy varázslóban; a frakk, melyet Orson Welles hordott a Citizen Kane-ben; Christopher Reeve Superman-jelmezei és hasonló popkulturális ereklyék. Az övé volt Bond felfegyverzett autója is.
A befektető floridai magánhangárjában tárolta páratlan szerzeményét, mígnem 1997-ben egy napon felfedezte az eltűnését. Az elmúlt közel negyed évszázadban az autónak nem bukkantak a nyomára. Aztán egyszer, nem olyan régen látni vélték valahol a Közel-Keleten. Meg nem erősített hírek és pletykák szerint a csodaautó Kuvaitban, Szaúd-Arábiában, Bahreinben vagy Dubajban talált új gazdára.
Ám az eltűnés ténye cseppet sem vesz el a legenda értékéből, inkább újabb glóriát von Ian Fleming figurái köré, és hozzáad az Őfelsége szolgálatában álló ügynökök hősies és hazafias tevékenységének aértékéhez.
James Bond karaktere, a kifogástalan megjelenésű angol úriember, az erő és az ész ideális elegye nem múló eszménykép.
Csodakocsijából még a Lego- modellt 1265 kockából álló Aston Martin autójával, melynek dobozán ott ékeskedik a 007-es logó.
És ez az alap bőven elég ahhoz, hogy az Aston Martin gyerekeket célzó vállalkozása virágozzék. Nekik kínálja a DB5 két változatát: a normál verzió 5 kilowattos motorral működik, autonómiája 16 kilométer. A Vantage változat mindennek éppen a dupláját nyújtja, és az iskolának még csak az alsó tagozati padját koptató gyermek akár 50 kilométer/óra sebességgel is közlekedhet!
Miután dolgos – vagy szimplán csak dúsgazdag – szülei két golfmeccs szünetében pénzügyi tanácsadójukkal átutaltatták az Aston Martin bankszámlájára a vételárat – nem kevesebb, mint 90 ezer fontot, hozzávetőlegesen 40 millió forintot.
