Legalább három területen többszörös a különbség az ugyanolyan idézettségű tudósok között.
A matematika, a közgazdaság és a pszichológia területén tevékenykedő kutatónőket 3-15-ször nagyobb eséllyel veszik fel az Egyesült Államok Nemzeti Tudományos Akadémiájára (NAS), illetve a Amerikai Művészeti és Tudományos Akadémiára (AAAS), mint az azonos publikációkkal és hivatkozásokkal bíró férfi kollégáikat – írja a Nature.
Lenne itt még egy szempont
Egy friss kutatás szerint 2019 óta a felvett tagok 40 százalékát a nők teszik ki mindkét nívós akadémián. Korábban nem ez volt a helyzet, az 1980-as évek előtt csupán a tagok 10 százaléka volt nő. Az arányok kiegyenlítődése jól hangzik, a jelek szerint azonban szerepet játszhat benne, hogy az utóbbi időben fontos felvételi szempont lett a jelölt neme.
A cikk idézi a tanulmány vezető szerzőjét, a kaliforniai Berkeleyn dolgozó David Cardot, aki azt mondja,
nincs annak jele, hogy a növekedés mögött a női tagjelöltek számának hasonló mértékű emelkedése állna.
Ezzel szemben Julia Lane, a New York-i Egyetem közgazdásza úgy véli, a tanulmány hibásan feltételezi, hogy a nőknek és a férfiaknak azonos akadályokat kell leküzdeniük a tudományos karrierjük során. Állítja, a nőknek valójában többet kell teljesíteniük, így azok, akiknek sikerül eljutniuk a tagjelöltségig, jó eséllyel többet dolgoztak az eredményeikért, mint a férfiak – és szerinte éppen ez magyarázhatja az arányok eltolódását.
Szép dolog a tudomány, de van, ami lényegesebb
A NAS elnöke, Marcia McNutt azzal reagált a Nature-nek, hogy nem döntik el előre, hány női, illetve egyéb alulreprezentált csoportból érkező jelöltet fogadnak be egy évben, azonban a kiválasztási procedúra során
törekednek arra, hogy kellően sokszínűen válogassanak a jelentkezők közül.
Amit nehéz másképp érteni, mint hogy nem csak a tudományos teljesítmény számít.
Ausztráliában egy nő hívta fel a figyelmet egy hasonló jelenségre: