Az vagy, amit megeszel – aki úgy gondolja, hogy a szervezete nem szemeteskuka, az nem is dobál bele akármit. Megnéztünk öt országot, és levontuk a tanulságokat (szerzőnk ebből az ötből kettőben is élt, illetve az egyikben él jelenleg is – a szerk.)
Mára komoly követőtábora van a vércsoport-, a paleo-, a laktóz- és gluténmentes, illetve a ketogéndiétáknak, a vega és a vegán étrendnek. Nem szeretnénk kiállni egyik mellett sem, vagy akár lándzsát törni bármelyik felett, de azt azért megnéztük, hogy mit érdemes eltanulunk azoktól a népektől, melyek hagyományosan a legegészségesebben étkeznek.
Ha vetünk egy pillantást a statisztikára, mely a születéskor várható élettartamot mutatja, azt látjuk, hogy az élbolyban azok virítanak, akik rendre elviszik a pálmát a legegészségesebb gasztronómiájú országok versenyében is.
#1 Izland: rekord halfogyasztás
Évente átlagosan 90 kiló halat esznek meg az északi szigetország lakói, ami azt jelenti, hogy naponta úgy 25 dekát. Összehasonlításul egy átlagos főétkezés kb. maximum 10-15 dekányi húst tartalmaz. Persze könnyű az izlandiaknak: az országot körülvevő vizekben 340-féle hal él. Bár hazánkban messze nincs ekkora ehetőhal-diverzitás, így az évi 90 kilót azért nehezen tudnánk megoldani, de azért bőven van már lehetőség Magyarországon is beépíteni megfelelő rendszerességgel a halakat az étrendünkbe.
Ez a megfelelő, vagy hát nevezzük inkább minimális rendszerességnek, egyébként konszenzuálisan az, hogy hetente legalább egyszer együnk halat.
Jelölj ki egy halnapot,
amikor fixen vízi élőlényeket eszel (ez persze lehet kagyló vagy rák is akár, de azért több helyen találsz megbízható minőségű halhúst). Halas tésztaételeket akár egy minden kisboltban megtalálható, bármilyen halkonzervből is pikk-pakk összeraksz, de nem nagy mutatvány egy nyershal-darabot vagy egész halat kábé bármilyen zöldséggel bedobni egy tepsibe és betolni a sütőbe.
Persze Izlandon is vannak azért hagyományosan junkfoodnak degradált ételek is, mint például hotdog, de ott azért ez sem annyira junk. A belevaló „húsrudat” ugyanis bárányból készítik, és hát arrafelé ezeket az állatokat nem kezelik hormonokkal és antibiotikumokkal. De a bárányból csinálnak spéci zöldséges bárányhúslevest, úgynevezett kjotsupát is
#2 Japán: ne edd degeszre magad!
A távolkeleti szigetországban is természetes, hogy rengeteg friss hal van az étlapon, amit nyersen is fogyasztanak, zöldségekkel, algával, szójaszósszal körítenek – ez ugyebár a szusi. Nem véletlen, hogy az emberek közmondásosan hosszú életűek, a 100 év elérése egyáltalán nem számít kivételesnek. Ráadásul a nagyon idős emberek közül meglepően sokan nem szorulnak gondoskodásra sem. A kutatók szerint ennek nemcsak az egészséges táplálkozás az oka, hanem a hara hachi bu is. Ez a hagyomány azt tanítja, hogy
fejezd be az evést, ha 80 százalékban jóllaktál.
De nincs az a kalkulátor, ami precízebben jelzi neked, hogy mikor kell letenni az evőeszközt, mint te magad. Van, aki azt mondja, az első jóleső sóhajtásnál kell leállni. Van, akinél a nadrág/szíj mutatja meg, mikor kell abbahagyni. Amikor arra gondolsz, hogy még egy szelet dobostortával elbírnál, de nem érzed éhesnek magad nélküle sem, na, akkor eljutottál ahhoz a bizonyos 80 százalékhoz.
A gyomor teljes megtöltése megnehezíti az emésztést, a tele has pedig felgyorsítja a sejtek oxidációs folyamatait, ami a szervezet gyorsabb öregedéséhez vezet.
#3 Olaszország: minimalista pizza
Mielőtt Olaszországba költöztem, azon gondolkodtam, vajon hogyan tudják az ottaniak megőrizni a jó formájukat: miért nem növesztenek a férfiak pocakot, és mi a formás nők titka? Hiszen az olaszok pizzán és pastán élnek, nem? Hát, egyrészt nem (csak), másrészt a pizzájukat nem tolják túl: a tészta leheletvékony és legtöbbször csak paradicsomszószt, meg valamicske sajtot pakolnak rá.
Olaszország leghíresebb pizzériája a nápolyi L’antica Pizzeria Da Michele, ahová még vissza kell térnem, mert ottjártamkor az április eleji rekkenő hőségben offoltam a sorban állást. És a helyiek semmivel sem biztattak, azt mondták, itt mindig ekkora tömeg van. Pedig Michelénél mindössze kétféle pizza van: margherita és marinara. Azt vallják, hogy
ha valami tökéletes, és a nápolyi pizza tökéletes, akkor nincs ok arra, hogy megváltoztassuk.
A betérő vendég itt szimplán paradicsomos-sajtos és paradicsomos-oregánós-bazsalikomos pizzát rendelhet. És aki eddig kóstolta, az mind meg van veszve érte. Persze, ha egy „átlagos” olasz étterembe, trattoriába mész, többféle variációban kínálják neked a pizzát, de hidd el, az olaszok nem gondolják túl feltéteket, ahogyan mi, magyarok sem nagyon kísérletezünk mondjuk mangós marhalábszárpörkölttel.
Íme az autentikus olasz pizza készítésének trükkje a műfaj egyik legjobbjától:
És még egy basic regula: a taljánoknál a pasta soha, de soha nem cukros. Mák, túró, lekvár, kakaó, mogyorókrém? Kiveri őket a víz, ha csak szóba hozod ezeket az édes lehetőségeket. Viszont millió szósszal és feltéttel variálják, a paradicsom mellett olyanokkal, mint pesto, tonhal, cukkini, halak, és persze olívaolaj, meg fokhagyma minden mennyiségben!
Az egyik legegyszerűbb és legjobb feltét ez: a tésztára tegyél tejszínt, adj hozzá vékony csíkokra vágott, pár percig zsiradékon (persze a legjobb az olívaolaj, de mást is használhatsz) pirított lazacot. Vagy a pastát keverd össze szintén kicsit megpirított cukkinikarikákkal és tonhallal, majd szórd meg mondjuk parmezánnal – ha egyszer kipróbálod ezeket, sosem fog fájni többé a lemondás a cukros verziókról.
A mediterrán diéta nekik nem diéta, hanem az alapvető életmód része,
ezért nem híznak el, és ezért maradnak olyan egészségesek, hogy jóval hetvenen túl is rendszeresen és elkötelezetten sportolnak.
#4 Franciaország: lassan egyél, tovább élsz!
Egy hétvégi ebéd náluk akár egész délután eltarthat, a számos fogás között ráérősen jelentős szüneteket tartanak. De hétköznap sem hajlandók elkapkodni az evést, amit nagyon jól tesznek:
kevés kontraproduktívabb étkezési szokás létezik, mint egy, az ebédidőben rohanva bekapkodott ebéd.
Ha mindenképp ragaszkodsz a több fogásos, nagyobb főétkezéshez hétköznap is, halaszd inkább azt közvetlen a munkaidő utánra, amikor már nem kell azon kattognod, hogy miként oldod meg a következő feladatot, hanem tényleg tudsz az evésre, az ízekre, a textúrákra figyelni (vö. első sóhaj). Azért persze maga
a francia gasztronómia is megér pár szót, már csak azért is, 2010-ben az UNESCO egyenesen az emberiség szellemi kulturális örökségének listájára tette.
Minden régiónak megvan a maga jellegzetessége, például Normandiában a Saint-Jacques-kagylót kell megkóstolni, Provence-ban a padlizsános és articsókás ételekért vannak oda, Languedocban a cassoulet, a fehér babos kacsacomb a híres fogás, de vannak persze közös nevezők is. Az egyik tradicionális ételük a csiga: a 60 milliós országban évente több mint 500 millió csigát esznek meg.
Én a párizsi hét évem során összesen nem ettem annyi puhatestűt, mint az átlag francia egy hónap alatt. A csiga kétségkívül nagyon egészséges, hiszen nem zsíros, de fehérjedús, és adnak hozzá egy fűszernövényt, amely amellett, hogy finom, kiváló antioxidáns – ez a petrezselyem.
Az ebédet leöblítik egy pohár borral öblítik le – és nemcsak hétvégén, hanem simán akár munkaidőben is. Sőt, teljesen elfogadott az ebéd előtt elfogyasztott, szintén alkoholos aperitif is, amely felkészíti az ízlelőbimbókat az étkezésre; evés után pedig jöhet az emésztést segítő digestif. A szabályozás is meglehetősen megengedő, például minden 21 foknál alacsonyabb alkoholtartalmú szeszes ital fogyasztásának, pontosabban vásárlásának minimális korhatára 16 év. És az ebédhez mértékkel elfogyasztott alkoholos ital pedig szintén a ráérős étkezést erősíti.
#5 Ausztrália: alternatív húsok
A kontinensnyi országban van elég hely a húsadó állatok – az izlandiakhoz hasonlóan mindenféle károsanyagtól mentes – szabadtartására, az így termelt húsok pedig szintén mentesek méreganyagoktól. Több ezer farmjuk van, ahol az állatokat a lehető legtermészetesebb módon tartják. Ám az efféle, mondhatni biohúsok széles körű elterjedése nyilvánvalóan lehetetlen, képtelenség ugyanis szabadon tartott állatok húsából ellátni a Föld 8 milliárdos lakosságát.
Az AT Kearney globális tanácsadó cég szerint 2040-re a legtöbb hús alternatív forrásokból származik majd, nevezetesen 35 százalékát laboratóriumban létrehozott, 25 százalékát pedig növényi alapúval pótoljuk majd. Ausztráliában
a sajátos faunának köszönhetően számos, a megszokott, csirke-sertés-marha szentháromságon túlmutató, alternatív húsokat is előszeretettel fogyasztanak.
Nagyon megy az emu, melynek nemcsak a húsa, de a tojása és a zsírja is sokkal értékesebb alapanyag, mint mondjuk a csirke hasonló dolgai – jóideje egyébként Magyarországon is működik emufarm, nem is egy, hanem kettő, az egyik a bodrogközi Vissben, a másik a Kecskemét-közeli Felsőlajoson. Aztán ott van Ausztráliában a kenguru, mely nagyon, már-már a helyi biodiverzitást veszélyeztető módon elszaporodott, így őket megenni kis túlzással környezetvédelmi aktivizmus. A kenguru egyébként sokféle éghajlaton megél, akár az európain is, úgyhogy sejthető, hogy előbb-utóbb az emuhoz hasonló karrierje kezdődik.
Korábbi nagy gasztrócikkünk: