Tisztában vagyok azzal, hogy a tegnap esti balhéról az hírlik, kamu volt. A súlyos káromkodásból, az Akadémia vizsgálatából, Chris Rock reakciójából és az utólagos bocsánatkérésből én azt gondolom, nem volt az.

Néhány éve Jeff Ross, a beégetős humor vezértábornagya, aki élete kockáztatásával sújt le áldozataira vérfagyasztó retorikai csapásokkal, egy roaston a következőt mondta Donald Trump arcába: „Donald Trumpban és bennem van egy közös. Mindketten nagyon szeretnénk megd…i a lányát.”
Ez egy elég erős odaszólás azért. A megfontolt józansággal nem vádolható Trump kínlódva mosolygott egyet rajta, de sem megölni, sem megütni, sem anyagilag ellehetetleníteni nem akarta a humoristát. Pedig

egy lány lehet annyira fontos egy apa számára, mint amennyire egy hűtlenkedő feleség egy férjnek.

Szintén Ross mondta egy nyilvános eseményen Kurt Cobain özvegyének, Courtney Love-nak címezve, hogy ugye „itt van velünk Courtney Love is. Courtney, sz.rabbul nézel ki, mint Kurt Cobain!” Rövid, jogos méltatlankodás után az asszony szintén elengedte a dolgot, végül mosolyogva beintett egyet a komikusnak. A fenti szereplőkben közös, hogy ők mind viccként értelmezték a viccet, Will ‘Berki’ Smith azonban tegnap egy önkifejezési lehetőséget látott benne. Legyen világos: ő az Oscar estéjén azt torolta meg taslival, hogy választottja, Jada Smith két éve ország-világ előtt, adásban vallotta be neki saját hűtlenségét (bizarr érzéketlenséggel), ezzel férjét a globális közvélemény gúnyának tárgyává téve.

A fiam haverja levarrta a feleségemet? Tessék egy pofon, műsorvezető uraság!

Will ‘Berki’ Smith természetesen nem parázna neje méltóságát védte hitvány fülesével, hanem saját komplexusait kompenzálta túl egy nálánál 20 kilóval könnyebb viccelődő sérelmére.

Csicskapofonjával nagyon bátran bealázott egy 57 éves apát annak gyerekei, felesége és az egész világ szeme láttára,

majd hangos rikácsolással, megveszekedetten ugatott még pár sort a székek közül ki, mint aki úgy hiszi, az alfasághoz ténylegesen vissza kell fejlődni kutyába. Csakhogy iskolai zaklatók hivatkoznak hasonló sértésekre a tanárnéninek, miután szétverték Tibike fejét a mászóka alatt: „Ne vedd a szádra a feleségem nevét!” – próbálta utólagosan jusztifikálni az elfogadhatatlant. Hogy ugyanis egy orbitális tapló, akinek egy igazságos világban Oscar-díj helyett a kezét hátracsavaró biztonságiak és egy rövid kényszergyógykezelés lenne a jussa.

Egészséges felnőtt ember ugyanis számtalan civilizált módot talált volna az elégtételre. Elvehette volna a mikrofont egy odamondás erejéig, kisétálhatott volna tüntetőleg, hogy aztán jól ne vegye át a díját, a műsorvezetőt és az Akadémiát ezzel kényszerítve nyilvános megszégyenülésre és bocsánatkérésre.
De nem.
A színész, aki karrierje során maga is vaskos téglákat pakolt a sértéseiben is szabad humor kultúrájának felépítésébe, valahogy épp a patriarchátus elleni háború szentélyében ordította magát a női jogok hadonászó bajnokává. Erre rá is erősített később, amikor magát beszédében ahhoz a szerephez hasonlította, amelyért Oscart nyert. Képzeletében bizony ő a Williams nővérek édesapja, aki szerinte a „családjáért harcol” a pofonokkal – nem is ám a saját, megrendült identitásáért. Will ‘Berki’ Smith

abban a súlyos tévedésben van, hogy erőszakkal visszanyerheti férfiúi státuszát, amiből saját neje kifenekelte.

Remek casus belli kínálkozott hát tegnap este, mert egy nála gyengébb fizikumú ember bátrat viccelt. Kíváncsi vagyok, vajon a csaja előtt emberkedő kemény legény ugyanilyen vasbeton-é akkor is, ha a mikrofonnál egy másik Rock áll. Mondjuk a Dwayne.