Az örök élet és az örök fiatalság vágya nagyjából azóta élhet az emberben, mióta tudja, hogy az elmúlás legtöbbször fájdalmas, kiszolgáltatott és nem is feltétlenül szép. A változó ebben csupán annyi, hogy míg anno az élet elixírjét kutatták, és szomjazták a csodát, addig a 21. századi ember inkább iparágakat épít, reformokat eszközöl és életmódot vált, hogy megfogható segítséggel valós esélyei legyenek egy hosszabb, teljesebb, élettel csordultig töltött földi létre. Az már más kérdés, hogy a boldogsághoz a feszes bőr és a hibátlan test még önmagában nem feltétlen elég. Pláne, ha azt is számításba vesszük, hogy 40-50-60 felett már talán a prioritásaink is mások lesznek. Szóval, még az is megeshet, hogy érdemes lehet az agyunk fittségéért is áldoznunk, még ha ezt nem is próbálja hirdetések sokasága a szánkba rágni.
Az agy legnagyobb hibája egyébként kétségtelenül az, hogy nem lehet filterezni. Persze lehet a technika jótékony szárnysegéd, de a lopott bölcsességek és a megguglizott magyar szavak egy idő után rém kínos képet festenek arról, hogy a testet nyaktól felfelé ritkábban pallérozzuk, mint alatta. És itt még a lusták mentsvára, a botox sem segít. Pedig
pont annyira meg tud ereszkedni a fejben táplált értelem, mint az egykoron kockásra gyúrt has és a körzővel rajzolt fenék.
Aztán persze jöhetnek a pirulák, meg az agyserkentő csodaszerek, de az már a Limitlessben sem működött hiba nélkül.
Pedig az agyunk nem csak a testi funkcióink vezérlőegysége. Hiszen őrzi azokat az emlékeinket, amik nélkül nem lehetnénk ugyanazok. Felismerteti velünk az ok-okozati összefüggéseket, pro-kontra érveket generál és lehetővé teszi, hogy tervezni tudjunk. Ezek nélkül pedig viszonylag nehézkes lehet már csak a szimpla életben maradás is. Szóval hiába értük el, hogy az 1900-as években mért átlagéletkorhoz képest – ami 50 év volt, ma már egyes országokban a 80 felé tendál ez a szám, az Alzheimer-kór és egyéb elbutulással járó betegségek sajnos a meghosszabbodó élet minőségét gyakorta rombolják. Pedig a prevenció ez esetben is könnyebben emészthető és nagyobb sikerrátát mutató lehetőség, mint az utólagos kezelések, kemikáliás megoldások.
És mivel a kutatások azt igazolják, hogy már egy 45 éves memóriája is kevésbé pontos, mint egy huszonévesé, azzal se nagyon nyugtathatjuk magunkat, hogy amikor a probléma majd felüti a fejét, már úgysem terhelnénk különösebben az agyunkat. Hiszen szerencsés esetben még legalább 40 évünk van hátra, amiből 20 nagy eséllyel a munkaerőpiac versenyzőjeként ér minket. Szóval nincs mire várni, ha eddig nem voltak a napi rutinod részei az alábbi tevékenységek, már mától elkezdhetsz gyúrni a szokássá szaporításukra.
#1 Mozgás
Ha a külsőd nem izgat, vagy legalábbis nem mozgással teszel érte, akkor legalább az elméd épségéért pattanj ki néha a fotelből. Nem kell a tükör előtt bohóckodnod az edzőteremben, sőt még futnod sem feltétlen kell, viszont
napi minimum 20 perc sétáért baromira hálásak lennének a kis cellák az agyadban,
és még az is lehet, hogy az időskori demencia fogalmával se kellene majd megismerkedned. Egyébként a mozgással aktivált protein az agyra is jó hatással van, vagyis a cellák közötti kommunikációra, míg a mozgás közben felszabaduló endorfin a gondolkodást teszi gördülékenyebb folyamattá. Szóval napi 20 perc sétával és heti 2-3 edzéssel nemcsak jobban nézhetsz ki, de az agyadnak is adhatsz egy durva löketet, a kedvedről nem is beszélve. Ezek után, aki továbbra is otthon ül, az magára vessen.
#2 Agytorna
Amennyit a technika vívmányai adnak, annyit nagyjából el is vesznek. Hiszen a telefonon nyomogatott memóriajátékok, szókeresők, sudokuk, idegennyelvi tanulóprogramok, de még akár az online játékok is nagyban hozzásegíthetnek ahhoz, hogy a holtidőkben is pörgessük az agyunkat, mondjuk a tömegközlekedésen zötykölődve, vagy a két megbeszélés közötti gapben. Viszont azzal, hogy a párunk születésnapjától, az összes telefonszámon, eseményen és dátumon át mindent helyettünk vezet, kezel és még informál is minket, hogy mikor mit felejtenénk el, jelentős terhet vesz le az agyunk celláiról, kiiktatva ezzel azok napi testépítő gyakorlatait, megágyazva ezzel az eltunyulásnak. Szóval hasznos lehet azért, ha ezt-azt magunk is megpróbálunk fejben tartani, például azzal, hogy asszociációs kapcsolatokat alkalmazva próbálunk könnyen előhívható memóriakártyákat gyártani magunk számára, ahelyett, hogy minden apróságért valamelyik kütyünkhöz kapnánk.
#3 Stressz menedzsment
Nyilván neked is feltűnt már, hogy 1-2 szívatósabb napon, vagy stresszesebb időszakban az agyad olyanná válik, mint az a szita, melynek rostáin nagyjából minden átfér. Ez azért van, mert a stressz elég keményen odavág az agy memóriaközpontjának és a termelődő cortizolnak csúfolt stresszhormon képes időszakos feketelyukakat képezni az emlékezőszektorban. Ebbe a folyamatba hatékonyan belepiszkálni nem igazán lehet, hiszen dominóeffektusként követik egymást az események odabent, viszont,
ha még az elején elkapod és beblokkolod a mutatványt, akkor a hormonjaid is kénytelenek lesznek megülni a seggükön.
Ez nagyjából annyit tesz, hogy nyugodtnak kellene maradnod, megtalálni a lelki békéd és nem feszülni minden apróságon, de hát dalai láma legyen a talpán, akinek ezt sikerül kivitelezni. Viszont törekedni természetesen lehet rá, mindenkinek a neki tetsző módon. A jógától, a meditáción át a tai chin keresztül, a barátokkal való lazításról és a stresszlevezető küzdősportokról nem is beszélve. Egyébként a meditációnál konkrétan ki is mutatták, hogy javítja azoknak a telomereknek az állapotát, amelyek a kromoszómát alkotó DNS lánc két végén találhatóak és annak védelméért felelősek. Szóval ha eddig nem éreztél késztetést rá, hogy elmélyülj elméd tengerében és a tudatos tudatalattid életre hívd némi youtube-ról lopott patakcsobogás és pár illatgyertya kíséretében, akkor itt az idő, hogy változtass a nézeteiden.
#4 Étkezés
Kevéssé ismert tény, de a középkori elhízás kiváltója lehet a későbbi demencia kialakulásának. Viszont öröm az ürömben, hogy azok a már elhízottak, akik hajlandóak voltak fogyni és rendszeres mozgásba kezdeni, már 12 hét után jelentős javulást mutattak memóriájuk fejlesztésében. Mindez megelőzés formájában újfent a mozgásra irányítja a figyelmet, illetve kontrollált mennyiség bevitelére. Megtámogatva mondjuk a halakból és diófélékből bevihető omega3-al, ami eredményesen veszi fel a harcot az idegrendszeri gyulladásokkal.
Megszívlelendő továbbá a zöldség-gyümölcsbevitel megsokszorozása is, hiszen azok szintén csatába mennek értünk,
vagyis az agy celláink stressz okozta roncsolódása és kopása ellen. De már azzal is segíted kicsit az agyad cseppet sem könnyű dolgát, ha végleg kidobálod az összes chipset, kekszet, és egyéb feldolgozott élelmiszert, amelyek a cukorbetegség életre hívói, amely megkétszerezi a demencia kialakulásának kockázatát. Ezzel szemben az időszakosan felreppenő riogatások cáfolataként még mindig tartja magát a kutatások által alátámasztott ismeret, miszerint a mérsékelt alkohol és kávéfogyasztás jótékony hatással van az agyra.
Amit pedig kiemelten fontos tudatosítanunk magunkban: a géneknél százszor többet nyom a latba a szokásaink által körbehatárolt életvitelünk, amelyért egy személyben mi magunk felelünk csupán és senki más. Az, hogy melyik terméket veszed le a boltok polcairól, hogy felkelsz-e reggel egy fél órával korábban a reggeli kocogás kedvéért és hogy az instát nyomkodod, vagy a sudokut matekozod, miközben inkább fordulsz kicsit befele, ahelyett, hogy mártírkodva kötöd magad olyan dolgokhoz amelyek szétstresszelik az életed, hát… ezek csak rajtad állnak. Meg azon, hogy a ráncokat látod ijesztőbbnek, vagy a beszűkült elmével leélt 80-90 évet.
Gondolatébresztőm a The Guardian volt.