Minden kornak megvan a maga paranoid ellenségképe a popkultúrában és technológiában egyaránt. Ahogy ötven éve ördögtől valónak tartották a Beatlest és a Rock’n’Rollt, harminc éve úgy féltek a televízió hatásától, tíz éve a videojátékoktól paráztak, most meg az internet a mumus. Számos pozitív tulajdonsága mellett tény, hogy olykor negatív hatásai is lehetnek. Az Y és a Z generáció beleragadt a közösségi médiába, és ezerből talán egy az, aki képes megvonni magától az internet adta örömöket. Most kutatás igazolja a tézist.
Nem állítom, hogy internetellenes lennék, sőt. Szeretem a Facebook-ot és az Instagramot. Nem fogok hazudni arról, milyen hatással van rám nap mint nap a közösségi média, mert szó szerint képes egy perc alatt megkeseríteni az életemet. Nem tudok nem elérhető lenni, pedig sokszor semmi másra nem vágyom. Nem kapcsolhatom ki a telefonomat, mert az életem része. Dolgozom vele, használom, ezen vagyok elérhető, mindig velem van, talán szó szerint meghalnék, ha egyik reggel otthon hagynám. Gáz, tudom…
Az, hogy az internet mennyire problémás vagy hasznos az ő életében, mindenki maga dönti el. Egyeseknek tényleg túlzottan rátelepszik a mindennapjaira, mások praktikusan, csak a céloknak megfelelően használják munkára, informálódásra, kapcsolatteremtésre. A közösségi oldalak, mint az internetes kommunikáció nélkülözhetetlen, de ellentmondásos melléktermékei mindenesetre fertőzőek, és – mint látni fogjuk – némelyekre veszélyesek is.
„Akinek nincs Facebook-ja, nem is létezik”
Ismerős, ugye? Biztos vagyok benne, hogy te is hallottad már a környezetedben ezt a nevetségesen túlzó nézőpontot. Pedig bevallom, én például elképzelni sem tudnám az életem Facebook nélkül. Minden ismerősömet, barátomat, sokszor még a szüleimet is itt érem el. Egyszerű, gyors, mindig kéznél van. Megkereshetek akárkit, csekkolhatom a barátnőm adatlapját, értesülhetek a legújabb divathírekről. Követhetem a kedvenc tervezőimet, végiglapozhatom az új kollekciókat és még sorolhatnám. Sőt, minderről még akkor is tudomást szerezhetek, ha nem akarok.
A Facebook tényleg depressziót okozhat
A Houstoni és Palo Altó-i Egyetemeken készítettek egy kutatást, amelyben 98 férfit és 236 nőt vizsgáltak meg. Mindegyikük a húszas éveik elején jártak, napi Facebook rutinjukat elemezték. A tizennégy napos tanulmány kimutatta, hogy
azok a résztvevők, akik naponta több időt töltenek a közösségi oldalon másoknál, hajlamosabbak lesznek a depresszióra. Az ok, az állandó összehasonlítgatás azokkal, akiket ott látnak.
Lefordítom magyarra. Amikor reggel felkelsz, már a Facebookot görgeted. Megjelenik Mariska képe, aki már egy órája posztolta, hogy készen áll a hétfői napra. Csili-vili cuccok, köröm, smink, haj, minden patent. Végigfut a fejedben, hogy neked is valami hasonló outfit kéne, ugye? Csak pont nincs olyan pólód, mint neki. Nem baj, majd veszel. Mert Mariska annyira jól néz ki, hogy neked is legalább úgy kell, ha nem jobban. Neki egyenes a haja, biztos sokat vasalja. A tiéd göndör, de most hirtelen neked is szögegyenes kell. Hasonlítgatsz. Mariskának jobb telefonja van, mint neked. Tulajdonképpen te is vehetnél, de valahol tudod, hogy ezek csak felszínes dolgok, amik nem számítanak. Még mindig hasonlítgatsz. Ezek az érzések pedig megbélyegzik a napodat. Neki, neki és neki, ez meg az van. Neked miért nincs? Okosság: a közösségi oldalakon mindenki a pozitív oldalát mutatja. Senki nem fog felrakni olyan képet, amin szarul néz ki.
Szóval a tanulmány bebizonyította, hogy valóban van összefüggés a közösségi média és a depresszió között. A folyamatos összehasonlítgatás miatt kialakult az a vágy bennünk, hogy másokhoz mérve állapítsuk meg és értékeljük, mit csinálunk jól. Akaratlanul is féltékennyé, iriggyé válunk arra, ami másnak van, nekünk pedig nincs.
Túlértékeljük magunkat
Biztosak vagyunk abban, hogy ami velünk történt, az fontos. Tényleg az. Számunkra. Egy nyaralás, egy buli, egy közös kép a legjobb barátunkkal. Események, amiket képekkel, szelfikkel és check in-ekkel akarunk megörökíteni. Önbizalmat ad, ha kiposztolunk egy képet és több lájk érkezik rá, mint azt vártuk. A magunkba vetett hitünk, az önbizalmunk adja a belső tartásunkat, hogy teljes értékű életet élhessünk. Az önbizalom maga az életerő, ami átsegít minket a kritikus helyzeteken. Ám az, ha valaki már kizárólag a Facebook lájkokból és kommentekből merít erőt ahhoz, hogy másnap legalább ugyanolyan jól érezze magát, mint tegnap, az baj. Kényszeresség, amely a valós világunkat befolyásolja, mindeközben pedig kiszolgáltatottá tesz ennek a kiszámíthatatlan, virtuális közegnek.
Hogyan tehetsz a média okozta depresszió ellen?
Ne hagyd magad! Tegyél különbséget a realitás és a virtuális élet között! Tudatosítsd magadban, hogy – hozzád hasonlóan – mások is a legjobb formájukat mutatják a közösségi oldalakon. Hogy nem többek nálad csak azért, mert újabb telefonjuk van, szebb helyen voltak nyaralni vagy gyorsabban fejlődnek az edzéstől. Hogy az, amit a környezetük felé mutatnak, sokszor nem több, mint visszaigazolásért rimánkodó magamutogatás. Felszínes bizonyítási vágy, hogy ők jobbak az „átlagnál”. Nem a lájkok és a megosztások határoznak meg. A digitális jutalom csak olcsó ajándék az egódnak, de nem tesz teljesebb emberré. Az igazi boldogság odakint vár!
