Megdöbbentő, hogy az időnként milyen bizarr modellekkel kísérleteztek.

Miközben az autógyártók azon dolgoznak, miként tehetik környezetbarátabbá az autózást, mára szinte elfeledett tény, hogy az elektromos autózás egyáltalán nem mai találmány. Az EV-k (electric vehicle) első modelljei már a XIX. század végén megjelentek, sőt több mint száz éve elektromos taxik futottak New York utcáin.

#1 Citi Car

A számtalan újítás között volt sok jól hasznosítható ötlet, amire manapság is építenek, de akadt pár olyan kísérlet, ami nagyon nem vált be. Ilyen volt a Citi Car is, a hetvenes években Floridában gyártott kisautó.

Az olajválság adta az ötletet az amerikai Sebring-Vanguardnak, hogy elektromos kocsit tervezzen, ami aztán inkább hasonlított egy méretes sajtszeletre, mint autóra. A Citi Car nagyjából csak egy kerekekre szerelt akkumulátor volt.

Egyszerű, városi autónak szánták, és úgy tervezték, hogy a lehető legegyszerűbb és legolcsóbb legyen. Készült egy furgonváltozat is, amelyet az amerikai posta használt, de nem vált keresett modellé, mindössze három évig, 1977-ig gyártották.

#2 Ferves Ranger

A Ferves Ranger először az 1966-os Torinói Autókiállításon mutatkozott be mint a kompakt terepjárók szokatlan és jellegzetesen olaszos változata. Carlo Ferrari tervezte, a neve a Ferrari Veicoli Speciali (Különleges Ferrari Járművek) rövidítése. A hátsómotoros Ranger a sikeres Fiat 500 és a Fiat 600 elemeinek kombinációját használta fel.

Nyitott karosszériában négy utas fért el. A nagyon jól manőverezhető Ranger két- és négykerékhajtással is megvásárolható volt, így

nehéz terepviszonyokon is működött. A kétéltű járművek által ihletett karosszéria szegecselt fémlemezekből készült,

olyan szélvédővel, mely a katonai Jeepekhez és Land Roverekhez hasonlóan lehajtható volt, és felár ellenében vászontetővel is lehetett rendelni.

Mindössze hatszáz készült belőle, melyből mostanára ötven maradt, ezért igazi vintázsmodellként alaposan felértékelődött. Az RM Sotheby’s árverésén tavalyelőtt értékesített egyik modellt 43 ezer euróért (kb. 15 milllió forint) vitték el, de volt már itt olyan példány is, amiért közel 120 ezer euróért fizettek.

#3 Peel P50

Az 1963-64 között gyártott Peel P50 a valaha gyártott legkisebb szériaautó, mely ugyanakkor alkalmas volt közúti közlekedésre. Bekerült a Guinness-rekordok Könyvébe is a kétségtelenül igencsak különös járgány: csak három kereke volt, és

nem volt benne hátrameneti fokozat, és így csak emberi erővel tolva tudott parkolni.

Mindössze 134 centi hosszú, 99 centi széles és 120 centi magas volt, teljes súlya pedig csak 59 kiló volt. Ötven köbcentis motor hajtotta, amivel 60 kilométe/órára tudott felgyorsulni. Belül semmi fölösleges kütyü nem foglalta a helyet, az apró pilótafülke nyilván spártai, minden sallangtól mentes volt.

1962-ben debütált a Londoni Autószalonon, és kis példányszámban gyártották, de különleges tulajdonságai ellenére is távol állt a nagyközönség ízlésétől. A gyártó Peel Engineering Company a sikertelensége miatt hamar feledésbe is merült.

#4 Reliant Robin

A Reliant Robin egy háromkerekű kisautó volt, melyet a Reliant Motor Company gyártott Angliában, több változatban a hetvenes évek elejétől. A britek jól fogadták, mert jól lehetett vele haladni, akár 130-cal is, emellett megfizethető volt, ráadásul nem fogyasztott sokat.

Bár könnyen felborultak, az értékesítéssel mintegy harminc évig nem is volt gond. Aztán

2000-ben bejelentették, hogy elkészült az utolsó 65 darab Reliant Robin, de nem akármilyen jellemzőkkel ám: arany metálfényezés, diófa műszerfal, piros és szürke bőrülések, piros szőnyegek, prémium-hifirendszer, könnyűfém keréktárcsák,

és mindezért 10 ezer fontot kellett fizetni. A Reliant háromkerekűek ma is különleges helyet foglalnak el a brit kultúrában – de gyakran viccekben.