Sokszor elmondom: az öltözködésed nem csak magadnak szól. Egy gesztust teszel vele azok felé, akiknek a jelenlétében vagy. A feléjük mutatott tiszteletedről vagy tiszteletlenségedről tanúskodik. Méltathatsz általa vagy semmibe vehetsz. Öltözködni kommunikáció. Egy nívós rendezvényen egy olasz üzletember nemrég úgy oktatta erre a magyar parlament közönségét, hogy öröm volt nézni.
Legközelebb akkor álltam ahhoz, hogy nyilvánosan valakit kipenderítsek egy helyről, amikor tavaly az Operában egy nyomtatott pólós, tépett farmeres seggfej lazázott be a zsöllyére. Ha egy ember
többszáz nemzetközi művész sok évtizednyi, alázatos munkáját, Ybl Miklós lassan 150 éves épületét, vagy úgy általában az adott művészet elegáns hagyományait azzal nem képes megtisztelni, hogy a kinyúlt mackóalsóját egy szövetnadrágra cserélje, az skandalum.
Néhány hete volt szerencsém az Infoparlament nevű rendezvényen (az egyik legelegánsabb IT-üzleti esemény) részt venni, ami történetesen az Országházban van. A megszólalók ilyenkor a szószéken beszélnek, ugyanott, ahol a magyarok választott képviselői is.
Bármennyire komolytalannak tűnik mindez a mai politikai közbeszéd nívóját ismerve, Steindl neogótikus tornyai minden előadót megilletődötté tesznek. Ezt többségük el is mondta, és valamennyien megpróbáltak a hazai öltözködési standardokhoz mérten elegánsan megjelenni. A dicséretes szándék megvolt, az említett standardok azonban nem minden helyzetben elégségesek.
„- I’m making a point.
– You are making a point dressing like that? Is that how you dress for a meeting?”
Végül aztán Dr. Franco Spicciariello lépett a mikrofonhoz, az Amazon közép-kelet európai főnöke, és példát mutatott főhajtásból. Nem a viseletének stílusszakmai szempontjai voltak mérvadók. Hanem az, hogy általa
minden résztvevőnél nagyobb erőfeszítéssel mutatta ki őszinte tiszteletét a neogótikus épület szellemének, és áhítattal adózott a demokrácia ideája felé ugyanúgy, ahogy a nép felé is, amely e falakat emelte.
Tökéletesen szabott, kiváló öltönye, jólfésültsége, a világ egyik legnagyobb – és alighanem legszebb – országházának méltatása a mellkasára tűzött kicsiny, mégis hatalmas magyartrikolor-kitűzővel vált teljessé. Franco Spicciariello az első pár percben erről is beszélt; hálájáról, amiért a roppant csarnok oszlopaira nehezedő történelem súlyát pillanatokra saját vállain érezheti.
Perspektívája szinte fényt sugárzott a hatalmas ülésteremben, amely fény metaforikus értelemben bevilágította a teret, és láthatóvá tette annak igazi értékét. Ezt az értéket hajlamosak vagyunk pöppet elfelejteni, tűzöm ide zárójelben, és elgondolkodtató volt látni, ahogy erre egy olasz frappánsan felhívja fel a figyelmünket – pusztán az elvárható illedelemmel. Az illedelemmel, ami nekünk, hallgatóknak is szólt.
Ez a rövid jegyzet csak egy emlékeztető: amikor igénytelenséget vagy igényességet mások közé viszel, azokról formálsz véleményt, akik figyelmükkel megtisztelnek. Köszi, Franco!
A kiemelt képen a Brioni 2014-es kampányának fotója található.