Emlékszel még, amikor minden óvodai barátnődnek ugyanolyan haja volt? Teli frufru vagy gombahaj, mindegyik katasztrofális. Te sem lóghattál ki a sorból, anyukád szó szerint rád erőltette a frufrut.
Akkoriban még nem volt más választásunk, de aztán pár évvel később én már tudatosan vágattam magamnak ilyenre, mondván: az nekem jól áll. Nem állt. Ellentétben más nőkkel, akiknek viszont igen. Szóval a frufru örök klasszikus, mert lehet, hogy nem mindig divat, de időről időre visszatér, hogy aztán vagy mindenki rohanjon a fodrászhoz, vagy… levágja magának otthon, mondjuk így:
Minden elismerésem annak, aki ezt bevállalja. Ha van valami, amihez bátorság kell, akkor ez az… Külön izgalom lehet a pillanat, amikor a nyisszantás után a hajadat elengedve még fogalmad sincs, stimmel-e majd a hossza, vagy egyenes lesz-e egyáltalán. Szerintem inkább bízd a fejed a szakemberre!
