A fejbőrödből kinövő keratin nem egyszerűen csak annyit tud, hogy védi értékes koponyádat a környezeti viszontagságoktól. Természet anyánk úgy alkotta meg, hogy az esztétikádat is erősen befolyásolja, így a párzási családalapítási esélyeidet sem hagyja érintetlenül. Ugyanígy az évezredek óta velünk lévő különböző hajkiegészítők is többek funkcionális tárgyaknál, amiknek a dolga megakadályozni, hogy a hajad oda lógjon, ahova nem kéne. Könnyed nyári csat- és gumitörténet.
Arról, hogy mennyire fontos a női haj, értekeztünk már hosszabban, érdemes elovasni, mert kiderül belőle, mennyiféle jelentés társul hozzá, és mennyire nem volt mindig magától értetődő, hogy egy nő maga válassza meg, milyen rőzsét hord.
Lehet, hogy a willendorfi Vénusz testtömegindexe nem hozta a mai sztenderdet, a frizurája azonban egyértelműen a gondos fodrászolás nyomait mutatja. Ez a kis aprócska, cirka
30 ezer éves bige is arra utal, hogy a haj gondos formálása és díszítése nagyjából egyidős az emberi kultúrával.
Ma pedig már amint a hajad fül alá ér, aktív életet élő nőként (vagy férfiként) kvázi életképtelen leszel néhány hajgumi nélkül. A különböző hajba tehető kiegészítők tehát átszövik a hétköznapjainkat, indokolt hát némileg megismerni a történetüket.
#1 Hajtű
Az idők kezdetén az ember nyilván azzal operált, amit a természet adott. A világ első hajkiegészítője minden bizonnyal egy darab fa vagy csont volt, amit őseink a fejükön felcsavart hajba döftek, megakadályozandó, hogy az mamutvadászat, illetve gyűjtögetés közben a szemükbe lógjon.
Az idő előrehaladtával aztán ezek az egyszerű fa- vagy csontdarabkák egyre mívesebbé váltak. Olyannyira, hogy a Római Birodalomban például sokszor üregesek voltak, és parfümöt vagy akár mérget tartottak bennük.
Az alakjuk is különböző lehetett, egy idő után kifejlődtek a több ágú, hajvillának is nevezett változatok, melyek még stabilabb tartást biztosítottak. Ez utóbbiakat leginkább Japánban fejlesztették művészi szintre, ahol egyébként is nagy hagyománya van annak, hogy megadják a dolgok módját.
A modern divat térhódításával ez a valaha alapvető kiegészítő már Japánból is szinte teljesen eltűnt, de azért egy tradicionális gésa szett még mindig elképzelhetetlen nélküle.
#2 Hajgumi
Az elasztikus hajgumi nyilván modern találmány, csak a kaucsuk nagyipari használatával vált általánossá a 20. században.
A hasonló funkciót ellátó, merev hajgyűrűk azonban már 8-10 ezer éve is használatban voltak.
Ezek különböző merev anyagokból, agyagból, kerámiából, féldrágakövekből vagy nemesfémekből készültek, és ma nem tűnnek nagyon praktikusnak. Nehéz elképzelni, hogyan húzták át a hajat ezeken a rigid dolgokon, de némileg árnyalja a képet, hogy a hajgyűrűt sokszor (pl. Egyiptomban) főleg parókán használták, elsősorban a felsőbb társadalmi rétegek bevett viseleteként.
A hajgumi igazi aranykora a ’80-as évek volt, ami az egyik legmaradandóbb retinaszennyezést is jelenti egyben – de hát ez az évtized már csak ilyen. Ekkor jelentek meg ugyanis a különböző színesebbnél színesebb, textillel felturbózózott, fodros hajgumik, amik a tupírozott frufru meg a gigaválltömés mellett igencsak rányomták a bélyegüket a ’80-as évekre. Állítólag jön vissza a scrunchie, csak remélni tudom, hogy ezúttal sem marad túl sokáig.
#3 Hajcsat
A hullámcsat lényegében a hajtűk modern továbbélése, már a 17. században megjelentek az U alakú, fémből hajlított változatok. Szükség is volt rájuk, hiszen ez az időszak köztudottan a parókák és a hatalmas kalapköltemények virágkora, amikor férfiak és nők egyaránt rá voltak utalva ezekre a praktikus kis mütyürökre. Btw:
az ugye megvan, hogy a hullámcsatot helyesen a hullámos oldalával a lefelé kell a hajba tenni?
Az 1920-as években aztán felbukkantak a különböző összepattintható változatok, amelyek még szorosabb tartást biztosítottak, és a mai napig ez a verzió uralja a dekoratív hajcsatok piacát.
A ’90-es években élték reneszánszukat a még összetettebb, rugós hajcsatok, amelyekre már egész költeményeket rá lehetett applikálni, viszont akinek hozzám hasonlóan vékony szálú haja van, azok számára ezzel a kiegészítővel nem sok babér termett, hiába volt évekig minden kirakodóvásár és kézművespiac slágerterméke. Ettől függetlenül nekem is volt a tűzzománctól a bőrdíszművesig számtalan verzió. Vagyis a mai napig van, ugyanis ezeknek a csatoknak egyértelműen a javukra szól, hogy lényegében elpusztíthatatlanok, és ha jól sejtem, még pár év, és divatba is jönnek megint.
#4 Necc
A hajháló már az idős nénik fejéről is eltűnt, és végleg az üzemi konyhák világába száműzetett. Egyedül Kate Middletonban bízhatunk, aki rendszeresen ezzel az alkalalmatossággal tartja helyén gondosan fésült kontyát:
Pedig kevés szebb dolog van, ami az igazán nagy volumenű, hosszú női hajjal történhet, mint hogy egy finom szálú, kövekkel vagy gyöngyökkel átszőtt háló alá rejtik. Ez a kiegészítő a Római Birodalom óta végigkíséri ez európai női fejeket, de a régi Kínában is használták már, igaz, ott gyakorlati funkciója is volt – na nem a sárgaborsófőzeléket merték benne a menzán, hanem további díszítőelemek rögzítésére használták.
#5 Hajfésű
A hajfésű, jóllehet elkészítése finom kézügyességet igényel, mégis a legősibb hajkiegészítők közé tartozik, már a kőkorszakból is találtak leleteket. A többi hajban használt kiegészítőhöz hasonlóan ez is kettős funkcióval bír: tartja a hajat, és dekorál egyszerre. A legkorábbi, fából és csontból késült változatokat követően aztán a teknőspáncéltól a rinocéroszszarvig számtalan anyagból készítették, és jó pár ezer évig szolgálta az emberiséget.
20. századi verziójához, a banáncsathoz hasonlóan a hajfésű is kihalófélben van, ma már szinte csak az alkalmi, például esküvői hajköltemények elkészítésénél veszik hasznát, tekintve, hogy erre is bőven lehet díszítést pakolni, és az használata meglehetősen egyszerű.
A hajdani hajfésű
ma elsősorban pillangócsat formájában él tovább,
ami viszont a hajgumihoz hasonlóan egyértelműen a hosszú hajú nők túlélőkészletének nélkülözhetetlen része.
#6 Hajpánt
A régészek szerint az első hajpánthasználók Mezopotámiában éltek úgy 3 500 évvel Krisztus előtt. Ahogyan a hajgumi őse, kezdetben ez is merev anyagból készült, és inkább a mai hajráfokra hasonlított, csak éppen egy vastagabb abroncsként, teljes kerületében vette körül a koponyát. Férfiak és nők egyaránt hordták, és ebben is egyesült a praktikum az esztétikummal.
Később aztán textilből és egyéb anyagokból készült verziói is kialakultak, és ez azon kiegészítők közé tartozik, amelyek népszerűsége töretlen – én legalábbis nem emlékszem olyan időszakra, amikor a hajpánt minden formáját vérciki lett volna viselni. Ami nem is csoda, hiszen gyakorlatilag a legelcseszettebb frizura esetén is gyorssegélyt jelenthet, ráadásul
kötött verziói télen is képesek feloldani a nyomi frizura vs. középfülgyulladás dilemmát.
#7 Szalagok, csokrok, gyöngyök
A hajdísz olyan, mint a sörnyitó: gyakorlatilag bármi elláthatja ezt a funkciót. A szalagok és csokréták tömeges használata történelmi léptékkel mérve viszonylag új fejlemény, nagyjából a 17. századi Franciaországtól eredeztethető, amikor a túldíszítettség egyébként is a maximumon pörgött.
A 20. században pedig a rockabilly kultúra kedveli különösképpen, ahogyan ez alábbi cikkünk jó pár fotóján is látható:
A gyöngyökkel díszített vékony hajfonatok Afrikából származnak, és sokáig szinte kizárólag ehhez a kultúrkörhöz kapcsolódtak.
De aztán jött Bo Derek, a Bombanőben 1979-ben, és a gyöngyös fonatok letarolták a világot, még ide, a Vasfüggöny mögé is eljutottak, hogy Katona Klári fején alkossanak komoly dizájnsztétmentet a ’80-as években.
Azóta a gyöngyös fonat a női önfelszabadítás toposzaként ugyanolyan filmes alapvetéssé vált, mint az 555-tel kezdődő telefonszámok vagy a „Mindjárt visszajövök…” mondat után bekövetkező, garantáltan kínokkal teli halál. Tudja ezt mindenki Monicától Robinig.
Sose bánd hát, ha hajad a szemedbe lóg, mert ez nem más, mint megannyi újabb lehetőség arra, hogy áldozz az emberi kultúrtörténet oltárán.
A fenti összeállításhoz felhasználtuk a Herstyler cikkét.