Neked is biztosan van olyan ismerősöd, aki mindig kipihent, rendszerezett az élete, sikeres a melójában, a magánéletében (meg úgy mindenben, amibe belekezd), és egy zen mester nyugalmával kezeli a világ idiótáit. Ránézésre csupa erő, vitalitás, és már akkor világjobbító ötleteket vázol a kávéalátétre, amikor te még csak a csipát vakarod a szemed sarkából. Persze az is lehet, hogy nem az ismerőseid között, hanem a tükörben látod ezt a személyt. Ez esetben veregesd vállon magad, és scrollozz egy új cikk felé. De ha mégsem érzed úgy, hogy te lennél az univerzum legnagyobb királya hatékonyság és balance tekintetében, akkor üdv a klubban, szóljon hozzád is Bill Gates.
Nem mondom, hogy kifejezetten elégedetlen lennék a saját life- és projektmenedzsment képességeimmel, hiszen nagyjából találkozom a határidőkkel (nagyjából), mondhatni elégedetten nézek a tükörbe (kivéve, amikor nem), a lakásban nem élnek nevesíthető pormacskák (vagy legalábbis nem sokáig), a családdal egészen sok időt tudok tölteni (mondjuk el tudnék képzelni dupla ennyit is), és mindezek mellett több fronton pöckölgetem karriertörekvéseimet is (bár, ha lenne kapacitásom inkább tolni, húzni, vonni pöckölgetés helyett, valószínűleg hamarabb érnék célt). Szóval minden megy, halad, épül, boldogít, én pedig nem vagyok elégedetlen. Már csak azért sem, mert
napjainkra a semmisemelég olyan nyomorult népbetegséggé nőtte ki magát, ami még az elhízástól is több terhet rak az ember szívére és az agyára,
arról nem beszélve, hogy a károgó ráncok mentén még öregít is.
Ez a rokonszenves ifjú pár ma kettő a világ legbefolyásosabb emberei közül. A fotó valamikor a ’90-es években készült, ekkor Melinda a Microsoft egyik menedzsere volt.
Ám ettől függetlenül nem vetem el annak a lehetőségét, hogy lehet ezt jobban is csinálni. Ahogy azt sem gondolom, hogy ehhez olyan őrületes nagy dolgokban kellene fejlődnie az embernek, vagy pirulákba, tréningekbe rejtett csodáktól kellene várni a megváltást. Másoktól lesni és tanulni viszont érdemes. Persze nem az instareality a fő tananyag, ahol a legfőbb elsajátítható tanulság, hogy a sz@r is eladható szépen csomagolva (persze ezzel sem árt tisztában lenni). De még a motivációs trénerek „legyél boldog, mert akkor boldog leszel” jellegű magvas gondolatait se biztos, hogy aranykeretbe foglalva függeszteném a falra. Helyettük viszont
vannak olyan formák, akik kevésbé szépek és like-milliárdosok, és nem is feltétlen rendelkeznek Coelhói vénával, hogy jól csengő pólófeliratokon hirdessék a megszerzett tudást.
Cserébe viszont sejtik, sőt, tudják és alkalmazzák az ultimate tutiság receptjét. Gondolok itt többek között William Henry Gates, közismertebb nevén Bill Gates dollármilliárdos szoftverfejlesztőre, aki amellett, hogy a világ második leggazdagabb embere volt 2013-ban, mára 25 évnyi boldog házasságot is maga mögött tudhat, 3 gyermeket meg maga mellett. Ami azért erős kombináció.
Infobox: Bill Gates a ’90-es években a Windows-gyűlölő IT munkatársak által rühellt Microsoft főnökből lett a 21. század egyik legszimpatikusabb üzletembere, aki nem csak azért tol be pár milkót egy-egy alapítványba, hogy egy privát jachtbuliban közel férkőzhessen Mészáros Lőrinchez. Alapítványai tevékenységében aktívan részt vesz, és életében eddig állítólag 6 milliárd dollár adót fizetett be büszkén az államkasszába. Az 1800 milliárd forint. Felesége, Melinda a Microsoft marketingmenedzsereként és egyéb vezető beosztásokban dolgozott, amikor összeházasodtak 1994-ben. Ma rendszerint beválogatják a világ legbefolyásosabb nőinek listájába.
Hiszen gazdagnak és menőnek lenni egy dolog. Megtalálni és megtartani az igazit meg egy másik. De a kettőt egy időben egyengetni egy életen át sikeresen már egészen tiszteletre méltó munka. Szóval, ha Bill és Melinda Gates azt mondja nekem, hogy egészen apró dolgokon is múlik a boldogság, a kiegyensúlyozottság és a siker, és szerintünk lehetséges egyszerre egy fenékkel több lovat is megülni, akkor nekik elhiszem. Szóval íme néhány alapfokú hasznosság, melyek egyszerűsége sok nagyszerű változást hozhat – feltéve, ha rutinná tudod tenni őket.
Emberi kapcsolatok
Mind tudjuk, bár sokszor mind el is felejtjük, hogy hosszútávon sikeres csak az lehet, aki kiegyensúlyozott alapokra építkezik lelki és fizikai síkon egyaránt. Hiszen a „kipörgetem magam 4-5 év alatt, aztán élvezem a sikereket” szemlélet a gyakorlatban előbb hoz agyvérzést, elmagányosodást és nagy pofára eséseket, mint anyagi biztonságban eltöltött boldog öregkort. Az optimális egyensúly érdekében a testi épségre és a lelki életre is legalább annyi időt lenne ildomos fordítani, amennyit a munkába teszel. Kár, hogy
a 8 óra munka, 8 óra pihenés, 8 óra szórakozás utópia legalább annyira retronak számít ma, mint az ominózus Beatrice-muzsika, ami a szocreálban még totálisan működő hitvallást választotta refrénjéül.
Ha újraírnánk a nótát, a kiábrándító 10 óra munka, 2 óra dugóban csücsülés, 4 óra fizetéskiegészítő vagy önmegvalósító másodállás, 5 óra alvás, és a 2-3 óra szórakozás címet kéne adni, amiben már benne van az edzés, a bevásárlás, a higiéniára szánt idő, a telefonnyomkodós kikapcsolódás meg a család is. Szomorú arányok ezek, de az esetek többségében sajnos fedik a valóságot.
Viszont, ami megfontolandó, Bill és Melinda azt mondja, hogy bármekkora technikai királyságot is irányít az ember, a család akkor is vacsorázzon együtt, legyen személyes kontaktunk a szeretteinkkel. Mivel ez az idő, amellett, hogy kincset ér, segít lelassulni, levezetni a stresszt és ad egy kis muníciót a nap végére megfáradt léleknek. Ezek hiányában csak az egyre mélyebbre apadó kútból próbálnánk napról napra vizet nyerni. És persze lehet ezer kifogásunk arra, hogy ami Bill napirendjébe belefér, az a miénkbe miért nem, de a legtöbb ezek közül olcsó és gyenge lábakon áll. De csak, hogy további hőbörgésrevalót is biztosítsak (pláne a férfiaknak), Gates 2014-ben azt mondta a Redditnek, hogy a mosogatás kapcsolja ki a legjobban, ezért sosem adná azt át másnak vacsora után. (Lehet, hogy a sikeres fériak xbox és focibambulás helyett mosogatnak?)
Tényleges kikapcsolódás
Ha összejön a közös vacsora és a fizikailag is egy térben és időben eltöltött beszélgetések, nevetés, tényleges kapcsolódás, máris
sokat tettél azért, hogy másnap a lelki hátországod biztosabban állhasson a szellemi és fizikai csatasorod mögött.
Ha ezt követően viszont beülsz a géped elé, és további 4-6 órán keresztül tovább csapkodod a klaviatúrát, koptatva az éppen fellélegző agyad, valamint az épp kisimulásnak induló idegeidet, akkor máris lehúztad az egész kis szeretetcsomagot a rötyin. Najó, egy fokkal még mindig előrébb leszel, mintha eleve a gép előtt etted volna meg magányosan a kihűlt vacsorád, de a Gates házaspár szerint a legjobbat akkor teszed magadnak, ha a vacsoránál meghúzott vonaltól már nem táncolsz vissza, és átlépve a fun szekcióba már nem szennyezed a fejed mókuskerekes nyomorúságokkal.
Helyette inkább folytatod a szocializálódást, magadhoz ragadsz egy könyvet, vagy leülsz egy olyan tévéműsor elé, amely az egész közösséget egy kanapéhoz köti, és segít rákészülni a pihentető alvásra. Elsőre talán kicsit utópisztikusnak tűnik az elképzelés, hogy a kora estén megejtett közös vacsora után már csak a családodnak, a kikapcsolódásnak és magadnak élj. Ezen viszont árnyal egy keveset, ha gyors fejszámolás után rájössz, mennyi időt töltesz naponta felesleges dolgokkal, és ezt arányosítod ahhoz, hogy az élet mennyire rövid.
Legalább 7 óra alvás
Sokat halljuk, mégsem hisszük, hogy az alvás kincset ér. Szerintem az emberi szervezet óriási fogyatékossága, hogy élete 1/3-át alvással kell(ene) töltenie ahhoz, hogy funkcionálisan a legtöbbet hozhassa ki magából, de attól ez még így működik. A tényeket ezer kutatás támasztja alá: ha nem alszunk eleget, lassul a gondolkodás, csökken a kreativitás és az ingerküszöb, felborul a hormonháztartás és nem mellesleg hamarabb kezd az ember hízni és ráncosodni. Éppen ezért aludni kell. Méghozzá Melinda Gates szerint optimális esetben már 9.30-kor, de legkésőbb 11-kor. Jó, előbbin magam is csak kacagok. Annak ellenére, hogy még szűk családi környezetben is fel tudok többeket mutatni, akik ezt a takarodóidőpontot már sikerrel abszolválják. De ehhez már haladó szintű hatékonyság kell, az tény. Ám ha az ember lefarag a Netflix és telefonnyomkodás időtartamából, megtanulja jobban beosztani az idejét, és felméri, hogy mekkora szívességet tesz magának és a szervezetének, akkor a 23.00-ás villanyoltás nem is befuthatatlan célkitűzés. Az eredmény pedig egy pihentebb, kiegyensúlyozottabb, hatékonyabb, kreatívabb, egészségesebb és – nem elhanyagolható módon – esztétikailag is jobban teljesítő test és lélek.
Nagy újdonságokkal talán nem szolgálnak a fenti sorok, hiszen magadtól is tudod, érezed, hogy több pihenés, több szeretet és több alvás is kellene a hétköznapjaidba, de talán ha olyan emberek mondják ezt, akik mindehhez még sikeresek is, jobban elhiszed. Még akkor is, ha látszólag nem tudod instant, pénzben megtérülő időként elkönyvelni ezeket az órákat.
A cikk alapját az Entrepreneur magazinnak köszönöm.