Érdekel minket a külső, szeretjük a hajat. Olyannyira, hogy fodrászüzletünk is van, remek szakemberekkel. Ujjunkat folyamatosan rajta tartjuk a frizuravilág ütőerén, hozzuk a friss trendeket szorgosan, akár a hagyományosabb, akár a merészebb vonalról legyen szó. A történeti horizont sem idegen a beautyFY-tól, mutattunk már be ikonikus frizurákat a múltból és olyan klasszikusokat is, amiket egyszerűen nem lehet megunni. De eddig nem érintettük azt a fundamentális kérdést: egyáltalán miért is olyan fontos a női haj, hogy egyes kultúrákban nem is ildomos nyilvánosan láttatni. Mi ez a felhajtás a nők frizurája körül, ami még ma is képes törvénykezésig gyűrűző társadalmi vitákat generálni. Na majd most.
Nagyon úgy tűnik, hogy amióta világ a világ, a haj jóval több, mint egy nagy adag keratin és némi víz a fejeden. A legkorábbi régészeti leletek arra utalnak, hogy
már 30.000 éve sem volt mindegy, hogyan áll a rőzse,
a nők esetében legalábbis semmiképpen, a wilenddorfi és a Brasempouy-i Vénusz szobrocskái egyaránt a gondos hajformázás egyértelmű jeleit mutatják:
Fotó: Wikimedia Commons
A haj, amellett, hogy értelemszerűen védi a koponyát a különböző külső behatásokkal szemben, évezredek óta az egyik legfontosabb esztétikai tényező, amelyre az idők során különböző egyéb jelentésrétegek is rakódtak, különösen a női hajat illetően. Mindezek eredményeképpen a 21. századra a nők hajkoronája egy egészen komplex szimbolika hordozója lett, melyet a Huffington Post rövid cikke az alábbi pontokban vázolt, mikor arra a kérdésre kereste a válasz, miért olyan fontos a nők számára a saját hajuk:
#1 Nőiesség
A hosszú haj = nőies haj alaptétele szintén a múlt homályába vész, annyi bizonyos, hogy amióta történelmi adataink vannak, azóta
a nők haja hagyományosan hosszabb, mint a férfiaké,
még azokban a kultúrákban/korszakokban is, mikor a férfiak körében is a hosszabb frizura dívott. Annyira erős ez a betapadás, hogy számtalan példa van arra, amikor elég egy hajvágás ahhoz, hogy egy nő férfinak tűnjék.
Hilary Swank a Fiúk nem sírnak c. filmben (Fotó: IMDb)
Jeanne d’Arc a páncél mellé apródfrizurát is viselt, hogy távol tartsa a zaklatókat, és megőrizhesse szüzességét, de az amerikai polgárháború idején is számtalan harcolni vágyó, hazafias érzelmű nő szivárgott be a katonák közé azzal a szimpla trükkel, hogy levágta a haját, és férfiruhát öltött.
Demi Moore a G. I. Jane-ben (Fotó: IMDb)
Ahogyan nők milliói szabadultak meg önként a hajuktól spirituális vagy vallási okokból is, szimbolikusan maguk mögött hagyva a hétköznapok hiúságát és/vagy mindazt az örömöt, amit a hajuk által is képviselt szexuális vonzerejüknek köszönhettek.
Lévén az egyik legfontosabb feminin jegy,
egy nő megbüntetésének, nőiességében való megalázásának egyik legkézenfekvőbb módja az, hogy akarata ellenére levágják a haját.
Így bélyegezték meg a 2. világháborúban a németekkel háló francia és olasz nőket, de a legelevenebben élő emlék a többség számára valószínűleg sokkal inkább Cersei Lannister kényszerű vezeklése.
Shame! Shame! Shame!
Szóval akár önként, akár kényszerrel történik, ha kopaszra nyírják egy nő fejét, az több, mint esztétikai változás: hajával együtt nőiessége egy részének is búcsút mond, de legalábbis hagyja háttérbe szorulni.
#2 Identitás
A haj tehát a nőiesség egyik legáltalánosabb attribútuma a világon mindenütt, az viszont már egyéni hozzáállás kérdése, hogy ki hogyan viszonyul ehhez a mindennapokban. Van, aki gondosan alakítja, és büszkén mutatja meg a nagyvilágnak akkor is, ha csak a boltba ugrik le tejért, van, aki különleges alkalmakra tartogatja a teljes szépségében pompázó hajkoronát, és a hétköznapokban praktikus lófarkat hord, és akad olyan is, aki szívesen kísérletezik hol hosszabb, hol rövidebb fazonokkal, kihozva a hajában rejlő minden lehetőséget.
Vannak nők, akik nem bízzák a véletlenre, és valamilyen tradicionális iránymutatást követnek, például a Bibliáét vagy a Koránét. Valójában egyik szöveg sem olyan dörgedelmesen szigorú, mint azt a sztereotípiáink szerint gondolnánk, de kétségkívül (mindkét nem számára) korlátot szabnak a hiúságnak és a vonzerő fitogtatásának:
Az asszonynak pedig, ha nagy haja van, ékesség az néki; mert a haj fátyol gyanánt adatott néki. … Minden asszony pedig, aki befedetlen fővel imádkozik avagy prófétál, megcsúfolja az ő fejét, mert egy és ugyanaz, mintha megnyiretett volna. (Újszövetség, I. Kor. 11.)
És mondd a hívő nőknek, hogy süssék le tekintetüket és őrizzék szemérmüket, és ne mutassák díszeiket , kivéve azt, ami mutatható és kendőzzék el ruhakivágásaikat és ne mutassák ékeit, kivéve férjüknek, atyjuknak, apósuknak, fiaiknak, férjük fiainak, fivéreiknek, fiútestvéreik fiainak, lánytestvéreik fiainak, asszonytársaiknak, a rabszolganőknek, akiket jobbjuk birtokol, férfiszolgáiknak, akikben nincs nemi vágy, és a gyermekeknek, akik nem tudnak még semmit a nők szemérméről. (Korán)
Eme cikk kereteit szétfeszítené az a rengeteg társadalmi kérdés, amit mindez felvet, ezért ragaszkodva egyik legfőbb alapelvünkhöz, miszerint mindenkinek joga van úgy kinézni, ahogyan szeretne, csak annyit mondok:
tisztelet illet mindenkit, aki önként ragaszkodik valamilyen hagyományhoz. És azt is, aki nem.
#3 Szabadság
A hagyományos beidegződés, miszerint a nőies haj hosszú, a múltban azzal járt együtt, hogy (a társadalom felsőbb rétegeiben legalábbis) a nők idejének jelentős részét elvitte hajuk karbantartása, alakítása, hogy méltó díszéül szolgálhasson viselőjüknek, férje vagy atyja dicsőségére. Mindez természetesen csak úgy volt lehetséges, hogy a felsőbb osztálybeli nőknek nem is volt más dolguk, minthogy jól nézzenek ki. Ami elsőre talán jól hangzik, de együtt járt azzal, hogy cserébe nem is dönthettek a saját életükkel kapcsolatban nagyjából semmiről, lényegében zéró önrendelkezési joguk volt. Ez a jó öreg patriarchátus.
Nem csoda hát, hogy valamikor a 20. század legelején a nők öntudatra ébredésének egyik leglátványosabb jele volt a haj rövidre vágása. Amellett, hogy átírta a nőkkel kapcsolatos esztétikai közvélekedést, hiszen kiderült, hogy bizony a rövid haj is lehet nőies, szexi, vonzó, mindennek komoly társadalmi üzenete is volt.
Nők tömegei jelezték, hogy
nem kérnek a férfiúi gondoskodásból, meg tudnak állni a saját lábukon,
és nemcsak a hajukkal, hanem életük minden területével kapcsolatosan is képesek egyedül kézben tartani a dolgokat. Ezt hamarosan be is bizonyíthatták, mikor a háborúk idején tömegével álltak helyt a nők olyan hagyományosan férfias területeken is, mint a hadiipar vagy a bányászat.
És innentől már nem volt visszaút, a gyenge, gondoskodásra szoruló nő örökre a múlté, bármennyi konfliktussal is jár a világ számára ennek a tudomásulvétele.
Sokan sokféleképpen viszonyulunk a nemi szerepekhez, a férfiúi és a női princípiumokhoz, de
legközelebb, mikor kedvenc fodrászod székébe ülsz, jusson eszedbe, hogy nem semmi hatalomnak vagy birtokában.
Százötven éve még nem hogy a hajad, kis túlzással az összes többi testrészed felől sem dönthettél volna szabadon, konvenciók, gazdasági és családi érdekek alakították volna kicsiny női léted minden apró szeletét.
Jusson eszedbe, milyen remek dolog, hogy most te döntöd el, hogy póthajat rakatsz fel, vagy egy buzzcut-tal letolod az egészet, csillámpónirózsaszínre festeted, vagy inkább egy lágy balayage-t választasz, esetleg hagyod az eredeti színét, és egy frissítő vágással adsz új életet a hajadnak.
