Pár hónapja közöltünk interjút Paul Pahillel, a Magyarországon élő, brit pozitív pszichológussal, aki közel egy évtizede tanít nálunk vezetőket és magánembereket egyaránt, hogyan éljenek boldogabb, elégedettebb, fizikailag és lelkileg is kiteljesedett életet. E helyütt büszkén jelentjük be, hogy a beautyFY-on most induló cikksorozatával Paul részletesebben is beszél mindazokról a számára kedves, nekünk, olvasóknak pedig hasznos témákról, melyeket az interjú keretein belül szükségszerűen csak érinteni volt alkalmunk. Az időről időre jelentkező, rövid írások célja nem más, mint közérthető formában megismertetni a pozitív pszichológia alapvetéseit, gondolkodásra, elmélyülésre késztetni, és talán megadni a kezdő lökést ahhoz, hogy te is elindulj egy elégedettebb élet felé. Az első rész témája a szeretet, aminek nevét nap mint nap unásig koptatjuk; sokszor úgy tűnik, ki is üresedett már ez a fogalom, pedig egy olyan alapvető érzelemről van szó, amire egyáltalán nem túlzás létszükségletként tekinteni.
Szerkesztői megjegyzés: a cikkek angolul íródtak, a magyarítás a szerzővel való szoros együttműködésben történt. Némileg nehezítette a pontos fordítást, hogy míg az angol ‘love’ szó egyszerre jelenti a szeretetet és a szerelmet, addig a magyarban erre többnyire két külön kifejezést használunk. – Ulla
A szeretet mindig is jelen volt az emberek életében, de miért van az mégis, hogy olyan kevéssé tanulmányozzák a pszichológusok? Az eszkimóknak rengeteg szavuk van a hóra, mert az nagyon fontos számukra. Ez alapján a szeretetre is legalább ennyinek kellene lennie, hiszen a legfőbb érzelmünkről van szó.
Mi a szeretet?
Az elmúlt évtizedben nyilvánvalóvá vált számomra, hogy amit a hozzám forduló klienseim akár tudatosan, akár tudattalanul leginkább keresnek, az a szeretet. Legtöbbjük bizonytalannak tűnik az érzést illetően, ugyanis
a szeretetre gyakran olyan hullámvasútként tekintünk, amelynek extrém magasságai és elkerülhetetlen mélypontjai is vannak.
Néhány kliensem a szeretetet mint életük legnagyobb függőségét írja le, mivel olyan endorfinokat szabadít fel, mint a dopamin, a szerotonin, és az oxitocin. Ezek a hormonok csillapítják a fájdalmat, a jó egészség alapját biztosítják, és az öröm fizikai érzetét hozzák létre.
Ugyanakkor az emberek elveszettnek érzik magukat, amint ezek a csodahormonok eltűnnek, és várják a következő szeretet-löketet, pedig bármikor, amikor feszültek vagyunk, vagy aggódunk, mi magunk is ki tudjuk váltani ennek a csodahormonnak a termelését. Képesek vagyunk rá, hogy magunktól is jobban tudjuk érezni magunkat, és újra tudjuk érzékelni a jó dolgokat az életünkben.
Ami pszichológiai szempontból igazán fontos, az az, hogy hogyan érezzük magunkat saját bőrünkben, mélyen belül. Mindig is voltak például olyan emberek, akik ösztönösen pozitívak tudtak maradni még nehéz helyzetekben is, mégpedig azért, mert ők az életet pozitívnak és reménytelinek tapasztalták meg belül, körülményeik ellenére is. Az ilyen emberek önmagukban, belül jól érzik magukat, attól függetlenül, hogy mi történik körülöttük, ugyanakkor ezt az attitűdöt idővel bárki el tudja sajátítani.
Paul Pahil
A hétköznapok boldogsága
Az emberek például különböző módokon reagálnak olyankor, amikor megérinti őket az élet szépsége és izgalma. Egyesek számára ezt a napfény jelenti, másoknak egy sport- vagy történelmi esemény vagy akár egy spontán történés. Sok-sok forrását megtalálhatjuk a szívmelengető érzelmeknek, érzéseknek; amikor azt éljük át, hogy az élet csodálatos, az érzés képes átjárni a szívünket, olykor egészen lenyűgözve minket. Ilyenkor mély megelégedettséget, összetartozást érezhetünk, átéljük a flow, azaz az áramlás állapotát, megnyílik a szívünk! Ahhoz pedig, hogy ezt a megindító élményt megtapasztaljuk, még előkészület sem kell,
ez ugyanis emberi létünk természetes része.
Megtapasztalása finom, lágy és nyugalmat sugárzó, de benne rejlik a természet és az univerzum ereje és kreatív energiája. Csak élnünk kell, és ébernek lennünk.
Az endorfintermelést a szervezetünkben ugyanakkor nemcsak kívülről jövő kellemes élmények indíthatják be, hanem olyan események is, amelyek pusztán az elménkben történnek meg. Az a biológiai mechanizmus, amely felelős az endorfintermelésért egyáltalán nem törődik a kiváltó élmények forrásával, ezek egyaránt lehetnek valósak vagy a képzeletünk szüleményei. Becsukhatjuk például a szemünket, és gondolhatunk valamire, amit nagyon szeretünk. Ekkor szervezetünk azonnali biológiai reakciót produkál, mintha a történés valóságos lenne. Ne feledd, hogy fantáziád ugyanolyan stimuláló tud lenni, mint a valóság!
A szerelem két arca
A romantikus szeretetről, avagy szerelemről kiderült, hogy kétféle alakot ölthet:
egyik a szenvedélyes szeretet, másik a társszeretet.
Szenvedélyes szeretetet leginkább egy kapcsolat kezdeti, udvarlási szakaszában érzünk. Ez intenzív, szenvedélyes, ez az amit a hétköznapokban leginkább szerelemnek hívunk. Erről akkor beszélünk, amikor két ember egymásba szeret: gyakran intenzív, szenvedélyes érzelmeket éreznek egymás iránt, folyton meg akarják érinteni, csókolni a másikat, és elmerülnek érzéseikben. Idővel ez az intenzív szenvedély azonban alábbhagy, és ami ebből kialakul, talán nem is vezet sehova, de át is alakulhat “társszerelemmé”: egy mély, érettebb, gyengéd szeretetté két ember között, akik szeretik és tisztelik is egymást. A társszeretet az, amit a kapcsolatok későbbi fázisaiban érzünk, amikor már berendezkedtünk a kapcsolatban.
Két veszélyes dologra kell odafigyelni a párkapcsolatokban: az egyik, amikor a szenvedélyes szeretet a csúcsára jutott, és erre alapozva az ember élethosszig tartóan elköteleződik. A másik veszélyforrás a kapcsolatok indulását követő 8 héten belül következik be, ekkor a szenvedélyes szeretet tipikusan mélypontra jut, mert oda a varázs. Hogyan változtak a dolgok ugyanakkor a házasságok tekintetében mostanában? Úgy tűnik, napjainkban társadalmilag elfogadottá vált a házasságtörés és a válás, habár ezek hatásai igen meghatározóak egészségünkre nézve, az ezzel járó sztressz ugyanis többek közt magas vérnyomást okozhat.
A szenvedélyes szeretet fizikaibb, a társszeretet érzelmesebb. Az utóbbinak szüksége van figyelemre, odaadásra és kölcsönös tiszteletre. Dolgoznunk kell azon, hogy kitaláljuk, melyek a közös céljaink partnerünkkel, odaadást igényel, hogy ne tévesszük szem elől ezeket a közös célokat, emellett kölcsönösen tisztelnünk is kell egymást, hogy kompromisszumot tudjunk kötni saját céljaink tekintetében, ha azok ellenkeznek partnerünkével. A megtapasztalt negatív érzelmek hajlamosak hozzánk ragadni és megmérgezni környezetünket, míg
a pozitív élmények nem tartanak olyan sokáig, mivel természetüknél fogva mulandóbbak.
Mielőtt tudatosulnának bennünk, már tovább is röppentek, mint egy varázslat! Ne okold azonban magadat, ha boldogsághormonjaid nem mindig mozognak magasan.
Nincs baj, csupán arról van szó, hogy azzal az operációs rendszerrel működsz, amelyik évmilliók óta életben tartja az emberiséget.
írta: Paul Pahil
fordította: Mihók Adrienn