Idegtudósok és pszichológusok kikutatták.

A Halálsoron (The Green Mile) utolsó sétája a folyosón, a Holt költők társasága (Dead Poet’s Society) kapitányos jelenete, a Fel! (Up) első öt perce, A Gyűrűk Ura: A király visszatér (The Lord of The Rings: The Return of The King) Frodóért! kiáltása… Számos olyan filmjelenet akad, amelyet szinte lehetetlen könnyezés nélkül abszolválni –

vannak filmek, amelyek mellé kötelező kiegészítő a papírzsepi, mert még a legkőszívűbbeket is meg tudják ríkatni.

Sok férfi azonban szégyelli mozizás közben ejtett könnyeit, mert gyengének tartja magát a sírás miatt, pedig semmi ok nincs rá: pszichológiai és pszichiátriai kutatások alapján a filmeken sírás pont, hogy az érzelmi erő és intelligencia jele lehet.

Ha valaki bekönnyezik egy filmjeleneten, sanszos, hogy erősen empatikus ember. Az empátia az érzelmi intelligencia Daniel Goleman kutató által meghatározott öt elemének egyike – az önismeret, az önszabályozás, az önmotiváció és a szociális készségek mellett.

Ha valaki empatikus, vagyis képes együttérezni másokkal, annak valószínűleg magasabb az oxitocinszintje.

Az oxitocint szeretethormonnak is nevezik a köznyelvben, és fontos szerepe van az érzelmi kötődésben, többek közt a romantikus kapcsolatoknál és a szülővé válásnál is. Paul Zak idegtudománnyal foglalkozó kutató szerint egyes filmjelenetek az empatikus embereknél fokozott oxitocintermeléssel járnak. Így azok, akik sírnak a filmeken, érzelmileg tudatosabbak és együttérzőbbek lehetnek, ez pedig segíthet nekik, hogy könnyebben alakítsanak ki erős szociális kapcsolatokat.

Szóval ha legközelebb elmorzsolsz néhány könnycseppet William Wallace monológján, ne szégyenkezz: légy büszke érzelmi tudatosságodra.