Dokumentumfilm készült az életéről, annak apropóján nyilatkozott az Entertainment Tonight Canadának.
A 77 éves Sylvester Stallone duplázik a héten: a napokban tartották Sly című életrajzi dokumentumfilmje világpremierjét, csütörtökön pedig érkezik a mozikba a Feláldozhatók (Expendables) sorozat negyedik része, amelyben a veterán színész újra keménykedik egyet, bár most már csak mellékszerepben.
Nem mellesleg a Tulsa King című gengsztersorozatának második évadját is berendelték, szóval éltes kora ellenére sem vált unatkozó kisnyugdíjassá – de, ami azt illeti, ő is alig hiszi el, hogy még most is ennyire pörög a karrierje.
„Erre nem lehet felkészülni… elképesztő, milyen régóta tart már ez a karrier. Egyszerűen észbontó, mert nem tudom, mennyi van még benne. A társadalom változik, a mozi kereskedelmi jellege is… Úgy tekintek magamra, mint az utolsó dinoszauruszra, és erre nagyon büszke vagyok. De igen, tényleg el kell gondolkodnom ezen az egészen. Ez hihetetlen, már majdnem 50 év telt el… Szóval nem veszem természetesnek a dolgot, de a maradék időm nagyját szeretném a szeretteimmel tölteni”
– mondta Stallone.
Beszélt arról is, hogy a nyolcvanas évek előtt az akciófilmek terepe teljesen máshogy festett, abban az érában még teljesen mást jelentett akcióhősnek lenni.
„A ’80-as évek nagyon érdekes időszak volt, mert akkor még nem alakult ki az akcióhős figurája. Addig az akciójeleneteket lényegében autós üldözések jelentették, gondolj csak a Bullittra vagy A francia kapcsolatra. Az akkori akciófilmekben nagy szerepe volt az intellektusnak és a szóbeliségnek” – emlékezett vissza a színész.
Aztán jött Arnold
Azt állítja, a dolog Arnold Schwarzenegger érkezésével változott meg, az osztrák tölgy egyedül képes volt megreformálni a zsánert, és kitaposta az ösvényt a többi akciótitánnak.
„Valójában a testére hagyatkozott, így mesélte el a történetet. Párbeszédre nem volt szüksége. Megláttam ebben a lehetőséget, mert senki más nem csinálta ezt, csak ez az osztrák fickó, akinek nem kellett sokat beszélnie…
Ő mindenki felett állt. Egyszerűen mindenre tudta a választ. Megvolt a teste, megvolt az ereje. Ennyiből állt a karaktere.”
Arnoldnak a korai alkotásaihoz (például a Conan-filmekhez vagy a Terminátorhoz) valóban nem kellett sok szöveget bebifláznia, és szinte legyőzhetetlen volt. Stallone sok ihletet merített tőle, ő mégis másfajta, egy szintúgy betonkemény, de kissé sebezhetőbb, emberibb hőst formált meg.
„Nekem állandóan szétrúgták a seggem, míg Arnold szinte sosem sérült meg. Elmehetett volna harcolni egy sárkánnyal, akkor is csak egy sebtapasszal tért volna vissza”
– mondta Sly, és azt is hozzátette, hogy talán önteltségnek hangozhat, de ők ketten úttörőként hoztak létre egy zsánert, amelyhez hasonló azóta sincs a filmvilágban. Persze a kétdudás-effektus beütött náluk: elsőre egyáltalán nem bírták egymást, és folyton versengtek.
„Mindketten nagyon versengő természetűek vagyunk, és úgy éreztem, ez segít a munkában, de még a képernyőn kívül is versenyeztünk, ami egyáltalán nem volt egészséges. Végül nagyon jó barátok lettünk.”
A Sly november 3-án kerül fel a Netflix kínálatába.
A fiatal Sly sem mindig volt jóarc: